Szerzőink a világ egyik legtekintélyesebb tanácsadó cége, a Boston Consulting Group vezető szakértői, akik sokat tudnak sikerről és kudarcról. Azt állítják, hogy ma már mindenki harcban áll mindenkivel azokért a javakért, amiket mindenki magának akar.

Különösen éles a küzdelem a nyersanyagokért, energiáért, tőkéért, tudásért, képességekért és a legfontosabb erőforrásért, az emberért. Minden egyes emberért és mindenfajta emberért: vezetőkért, munkásokért, beszállítókért, és természetesen a vásárlókért. A harc egyre élesebb, mert közel hárommilliárd fel emelkedésre vágyó ember - 2,4 milliárd kínai és indiai, majd 200 millió brazil, 143 millió orosz, 110 millió mexikói és 150 millió kelet-európai (!) - versenyez az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Japán 800 milliós gazdag népességével.

A csata azért heves, mert a fel törekvők már mindenhez korlátlanul hozzáférnek, ami a versenyhez szükséges: információkhoz, adatbázisokhoz, tehetséghez, szervezethez, tőkéhez és rendszerekhez. A számítógép egerének egy kattintásával, egy mobiltelefon-hívással vagy egynapi repüléssel mindent elérhetnek, amit korábban csak a fejlett amerikai, nyugat-európai vagy japán emberek, cégek és intézmények birtokoltak.

A gazdagok és felemelkedők közötti verseny azért válik elkeseredett küzdelemmé, mert a feltörekvő nemzetek, cégek és emberek szenvedélyesen vágynak a jobb életre, a sikerre és a győzelemre. Ez a szenvedély fűti a tudás, az eredmény és az elismerés utáni mohó vágyukat. Oroszország, Kína és India a múlt század nagyobb részében elvágta magát a világgazdaságtól, mostani kinyílásuk ezért is olyan gyors és heves.

Korunk globális gazdasági háborúja gazdagok és felemelkedők között egyidejűleg több fronton folyik. Harcolnak az olcsón megszerezhető erőforrásokért, döntően az olcsó munkaerőért, de az olcsó nyersanyagokért, technikáért és termékekért is. Ebben a harcban a felemelkedők állnak jobban, mert óriási a tartalék munkaerejük, és még kiaknázatlan erőforrásaik vannak. Csata folyik a piacokért, ebben szintén a nagy népességű felemelkedők állnak jobban. A látható frontok mögött a stratégiák terén is folyik a küzdelem, és szerzőink szerint az nyer, aki nagyban gondolkodik, gyorsan cselekszik és nyit a külvilág felé. Újból számít a méret, a nagy megint szép lesz, de végül az nyer, aki gyorsabban építi fel a nagyobb tudást, szervezetet és piacot, mint versenytársai. Az nyer, aki képes világmárkákat építeni, aki kis résekben képes nagyra nőni, és aki pénz nélkül működő cserekapcsolatokat épít fel. Szerzőink szerint ezekben is ügyesebbek a felemelkedő nemzetek és cégeik.

A döntő titkos háborút azonban a kreatív új megoldások terén vívják egymással a versenytársak. Sorra azok a vállalkozások nyernek, amelyek kevés pénzből és ismeretlen, de találékony szakemberekre támaszkodva valami egészen újat találnak ki, majd ha nem sikerül, azonnal előjönnek még tíz új ötlettel. A kreativitás mindenben nyer a megszokottal szemben, és ebben is jobbak a felemelkedők. A gazdag országok cégei még mindig hisznek a központi hierarchiában, a nagy vállalati központban és abban, hogy egyetlen megoldás jó mindenhol, mindenre és mindenkinek a világon. A mai világ viszont nem ismer ilyen recepteket, nem tűr formaruhákat, nem jutalmazza a hierarchiát és a nagy vállalati központot: az nyer, aki átlép ezeken a korlátokon.

Mi is versenyben állunk az egész világgal, de ezt még nem ismertük fel. Azt hittük, hogy az EU-csatlakozással védett öbölbe eveztünk, de ez tévedés: már nincsenek védett öblök, már nincs béke és nincs biztonság. Személyes, vállalati és nemzeti céljainkat csak küzdelemben, új kreatív megoldásokkal érhetjük el: ahogy most működünk, úgy bizonyosan nem.