Különös, hogy az Európával foglalkozó egyik legelismertebb tudós, Siedentop oxfordi professzor figyelmeztet a demokrácia válságára a mai Európai Unióban. Különös, hogy az európai alkotmány tervezetét néma csend övezi szerte az európai értelmiség körében, miközben az Egyesült Államok alkotmányának szellemét és szövegét mintegy kétszáz évvel ezelőtt csak heves és hosszú vita után fogadták el az amerikai alapító atyák. 1787-ben három hónapon keresztül vitázott Philadelphiában 13 amerikai állam 50 kiváló államférfija a későbbi alkotmány szövegéről, majd az érdekek és értékek hatalmas csatája után, 1789-ben (a francia forradalom évében!) hagyta jóvá a szöveget a szenátus és a képviselőház. Ebben valamennyi állam egyenlő szavazati jogot kapott, ami alapvetően sértette a három legnépesebb állam - New York, Virginia és Massachusetts - érdekeit, de a közös értékek erősebbnek bizonyultak.

Most - a szűk politikai elit kis csoportjait kivéve - lényegében senkit nem érdekel az európai alkotmány, miközben ez lehetne az európai demokrácia legerősebb bástyája a következő évszázadokban. Az amerikai polgárok számára az amerikai alkotmány mindenekfelett áll, például Nixon amerikai elnök akkor bukott meg, amikor a közvélemény felismerte, hogy tevékenysége az alkotmányba ütközik.

Az Európai Unió ma bajban van, mert olyan útelágazáshoz érkezett, ahonnan a demokrácia fenyegető irányba is fordulhat. Három államszervezeti minta áll az EU előtt. Választhatja a német föderális államot, ami gyenge központi államot és erős tartományokat jelent, de ez a szükségesnél gyengébbé tenné. Választhatja a francia államot, ez azonban túlzottan központosított és bürokratikus, ami kockázatot jelenthet a demokrácia számára. De választhatná a brit államot is, ebben a központi hatalom és a regionális egységek hatalma egyensúlyban van. A brit politikai berendezkedésben azonban a hagyományok, a szokásjog és a politikai osztály közmegegyezése helyettesíti az alkotmányt, mert nincs az USA vagy a Német Szövetségi Köztársaság írott alkotmányához fogható brit alaptörvény. Az EU furcsa dilemma előtt áll: a nemzetállamok, tartományok, régiók és a központi európai irányító intézmények együttműködésére a brit modell lenne a legjobb, csakhogy nincs írott brit alkotmány, amelyet mintaként lehetne használni. Ennek hiányában - szerzőnk szerint - az EU ma a túlzottan központosított francia államszervezet felé mozdul el, ami azonban válságot hozhat az európai demokráciában. Ezt egy közmegegyezéssel elfogadott alkotmány lenne képes megakadályozni, amihez széles körű európai vita kellene, és ez ma hiányzik.

Siedentop szerint négy veszély leselkedik az európai demokráciára. Az első az, hogy az európaiak nem hisznek a jog erejében, így nem becsülik a közös alkotmányt, még csak nem is vitáznak róla. Egy európai háború vagy egy nagy gazdasági válság is felszámolhatná a demokratikus berendezkedést Európában. A negyedik veszélyt a kisebbségek jelentik, mert a történelem azt mutatja, hogy a kisebbségek saját védelmük és érdekeik érvényesítése céljából törekedhetnek egy diktatórikus hatalom kiépítésére. A jól szervezett és kizárólagos hatalomra törő kisebbségek, valamint a másik három veszély ellen az alkotmány a legjobb orvosság, de ez csak széles és komoly morális vita során csiszolódhat olyanná, amit valóban minden európai elfogad.

Hogy milyen fontos a történelem menete szempontjából a morális vita, azt éppen Európa mutatja, hiszen a modern demokrácia európai találmány. A kereszténység eszméje - minden ember egyenlő - indította útjára azt a nagy társadalmi forradalmat, amely végül eltörölte a feudális előjogokat és rangokat, megteremtve ezzel a mai demokratikus társadalmat. Ez a morális vita szülte a modern nemzetállamot és a piacot is, mert mindkettőben az egyenlőnek született, tehát azonos jogokat élvező polgár a társadalom talpköve. Izgalmas állítása szerzőnknek, hogy a mai demokratikus társadalom, a piacgazdaság, a nemzet és a nemzetállam egyaránt abból a társadalmi forradalomból bomlott ki, amelyet több évszázados morális vita fűtött, és amely azon az egyszerű hiten alapult, hogy minden ember egyenlőnek született. Ennek fényében különösen abszurd kihagyni az európai alkotmány szövegéből a keresztény gyökerekre való utalást.

Az USA föderális berendezkedése alapján szerzőnk szerint az új föderális Európa négy oszlopra épülhet: a helyi önkormányzatra, a közös nyelvre, a politikai osztály nyitottságára és a közös erkölcsi értékekre. Utóbbiak közül a kereszténység, a polgári egyenlőség és a politikai szabadság a legfontosabb. Mindezeket a bizalom fűzi egybe, a közmegegyezés kultúrája, ami élesen szemben áll a mai európai - és magyar - gyanakvásra és bizalmatlanságra épülő beállítottsággal. A közbizalom a politikai osztály magatartása és a kormányzás következtében nő vagy apad. A bizalmat erősíti, ha az emberek biztonságban érzik magukat, és gyengíti, ha úgy érzik, hogy munkájuk, jövedelmük és életük többi meghatározó feltétele egyre bizonytalanabb, és egyre kevésbé kiszámítható. Ha mesterségesen fenyegető légkört teremtenek egy országban, akkor szintén fogy a bizalom, gyengülnek a demokráciát összefűző kötelékek, és ezzel nő a diktatúra visszatérésének kockázata.

(Larry Siedentop: Democracy in Europe, Columbia University Press, New York, 2001)

Matolcsy György, hetivalasz.hu