Ma 2019 december 09. Natália napja van. Holnap Judit napja lesz.
10o-css-9188-fff.jpg

Boros Imre: Felzárkózás és leszakadás

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)

Gondolom, kevés olyan kérdés van a politikában, amiről a hazai politikai paletta két pólusa azonosan vélekedne.

Ezen kevés eset között megemlíthető, hogy függetlenül a politikai hovatartozástól, a 2000-es évek elején mindenki célnak jelölte meg, hogy a közelgő uniós tagságunk révén lehetőségünk lesz a folyamatos felzárkózásra a nálunk fejlettebb országcsoporthoz.

Letudtuk az első évtizedet a közösségben, eljött a számvetés ideje. A számok, sajnos, nem sugároznak szívderítő képet. Jogi értelemben 2004 májusában lettünk teljes jogú tagjai a közösségnek, az onnan jövő forrásokat a következő évben kezdtük pályáztatni, tehát valós hatást csak 2006-tól fejthettek ki ezek a támogatások. Kiinduló bázisnak tehát egységesen 2006-ot tekintjük.

A felzárkózás sikerének megítéléséhez pedig a gazdasági fejlettség szintjének mérésére általánosan használt bruttó társadalmi terméket (GDP) fogadjuk el, annak ellenére, hogy a valós összehasonlításra inkább a GNI (nemzeti jövedelem) lenne alkalmasabb, de sajnos erre nincs teljesen megbízható hazai elérhető forrás. GDP-alapon Lengyelország volt a legeredményesebb. Az egy főre jutó GDP-érték 2006 és 2014 között náluk harminchárom százalékkal emelkedett. Ezüstérmet a maga huszonkét százalékos értékével Szlovákia szerzett. A mi 2,9 százalékos értékünket még Csehország is felülmúlja a maga 5,2 százalékával. A mi szempontunkból nyugati etalonnak számító Ausztria pedig azért érdekes, mert a miénkhez hasonlítva toronymagasan álló 2006-os értékét is további négy százalékkal volt képes növelni, pedig a 2008-ban kezdődött pénzügyi válság az osztrákokat is sújtotta.

A legkevesebb, amit megállapíthatunk, hogy hazánkat az elmúlt évtizedben páratlan történelmi kudarc érte, ami ebben a mára huszonnyolc tagúra bővült közösségben eddig egyedülálló, ezért alapos elemzést igényel. Ismét kidobtunk egy évtizedet az ablakon a nemzetek versenyében. Még 2003-ban, a Medgyessy- kormány idején is reális volt az esélyünk arra, hogy fejlettségünk, felkészültségünk alapján 2008-09 táján tagjai legyünk az eurózónának is. Ennek a meggyőződésének az akkori miniszterelnök is többször a nyilvánosság előtt adott hangot, pedig a sikertelenség árkait akkor már bőven ásta a balliberális kormány.

Első célpontként a hazai mezőgazdaság sikereit torpedózták meg. A nyugati normák szerint 2003-2004-ben már lejárt, de a hazaiak szerint még forgalomképes hasított-félsertés-importtal tarolták le a sertéstartó telepeket, és küldték padlóra a legjelentősebb hazai állattenyésztési ágazatot. A polgári kormány a mezőgazdasági fejezet tárgyalását már kénytelen volt a 2002-es választási kudarc után az új kormánynak átengedni. Az eredmény lehangoló volt. A mára már megszűnt tejkvótánk még a csehekénél is kisebb lett, és a lengyelek ötvenöt százalékos támogatásintenzitása mellett nekünk be kellett érnünk huszonöt százalékkal.

A környező országok gazdái megnövekedett versenyképességük miatt szinte lemosták a magyar gazdákat a piacról nemcsak külföldön, de a hazai pályán is. A LEADER névre hallgató vidékfejlesztési uniós fejezet inkább hasonlított politikai hálózatszervezési modellre, mint vidéki közösségfejlesztésre. Az európai kohéziós alapok nálunk a kívánatos plusz előjelnek, a fejletlenek felzárkóztatásának éppen az ellenkezőjét produkálták. Mára a hét magyar régióból négy az unió legszegényebbjei közé tartozik.

A legkirívóbb példa éppen a Budapestet is magába foglaló, úgynevezett központi régió esete. A fővárosokat azok magasabb fejlettsége okán a visegrádiak mindenütt külön régióként szerepeltették, hazánkkal ellentétben. Demszky kijárta, hogy Pest megyével együtt számolva még első típusú (Objective 1) fejlesztési terület maradjon a főváros is. Így sikerült pénzt szerezni a 4-es metróra és más projektekre, miközben Pest megyében ma is fejletlen állapotok vannak, de a hivatalos státus már nem az, és ezért sokkal kisebb a támogatási intenzitás. Hazai vállalkozások felzárkóztatására szinte semmi forrás nem jutott. Hivatalos statisztikák a források kevesebb mint húsz százalékáról szólnak. A hazai cégek a gigantikus vas- és betonprojektekből (út- és vasútépítések) a közbeszerzési jog hazai változata miatt szinte teljesen kiszorultak fővállalkozóként, azokat rendre a hazánkba települt külföldiek nyerték, fő cégük referenciáit bemutatva.

Bevett gyakorlattá vált, hogy az alvállalkozókat még igazolt teljesítmény esetén sem fizették ki, emiatt a hazai kivitelezők tömegével mentek tönkre. Csatlakozásunk tehát „igazi történelmi ívű” baloldali projekt a maga tragikus sikertelenségével. Jogos a kérdés, hogy a 2010-ben a végrehajtó hatalomba visszatérő kormány miért nem változtatott érdemben. Sok lehetősége, sajnos, a merev uniós szabályok miatt nem volt. A szinte átláthatatlanul bonyolult lebonyolítást a temérdek közreműködő szervezetet egyszerűsítette. Fő célként azt jelölte meg, hogy az unióból nekünk járó források maradéktalanul megérkezzenek. Ez a cél realizálódott. Egy romokban lévő, zuhanó teljesítményű gazdaságot örökölt 2010-ben a kormány, 2013 végéig, amikor az uniós finanszírozási terv végső határideje lejárt, részben az uniós forrásokkal kapcsolatos intézkedéseinek is betudhatóan azonban sikerült a gazdaságot ismét reményteli fejlődési pályára állítani.

Boros Imre - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tv fotel (65) Rejtőzködő magyarország (171) Belföld (5) Egészség (50) Irodalmi kávéház (474) Sport (729) Gazdaság (633) Alámerült atlantiszom (142) Tereb (138) Kultúra (4) Vetítő (37) Mozi világ (440) Jobbegyenes (1647) Flag gondolja (33) Gasztronómia (539) Politika (1571) Szépségápolás (15) Mozaik (42) Nagyvilág (1440) Heti lámpás (220) Autómánia (61) Életmód (1) Történelem (13) Emberi kapcsolatok (36) Mondom a magamét (4140)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>