Ma 2024 április 26. Ervin napja van. Holnap Zita napja lesz.
Végleg visszatértek a szabadon élő medvék Magyarországra

Végleg visszatértek a szabadon élő medvék Magyarországra

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve
A legnagyobb gondot az okozza, hogy a katasztrófaturisták hergelik az állatokat

Bár a sajtó egy része megpróbálta óriási szenzációként tálalni, hogy a medvék megjelentek Magyarországon, riportunkból kiderül: nem alakult ki tömeghisztéria azokon a településeken, ahol az állatok felbukkantak. A szakemberek mindenkit felkészítettek arra, hogy mit kell tenni, ha medvével találkoznak, továbbá felhívták a figyelmet a katasztrófaturizmus veszélyeire. Szavaik szerint arra kell felkészülni, hogy a medvék mostantól kezdve folyamatosan jelen lesznek hazánkban.

– Nem félünk a medvétől, nem bánt az minket, ráadásul a kerítés is megvéd, az állat nem tud bejönni hozzánk. Biztonságban érzem magunkat, mi ugyanúgy élünk, mint eddig – állítja magabiztosan egy, az udvarán ajtót festő fiatalember a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sajókeresztúron.

A férfi azon a téren lakik, ahol néhány nappal ezelőtt medvét láttak a helyiek. Az állatot többen lefényképezték, és a térfigyelő kamera is rögzítette, amint keresztül-haladt a házak között a Sajó felé. Magabiztosan beszél a medvéről két, az utca túloldalán csomagokat pakoló fiatal nő is, akik a helyi művelődési házban dolgoznak. Egyikük azt emeli ki, hogy a medve jelenlétéhez hozzá kell szokni, és nem szabad emiatt félelemben élni.

– A medvék már régen itt élhettek a környéken a hegyekben, csak most valami miatt lejjebb húzódtak, és bejönnek a településekre. A legfontosabb, hogy a gyerekeinkre vigyázzunk, meg kell velük értetni, hogy a medve nem játék, és az állatot nem szabad piszkálni – teszi hozzá.

Egyetért kolléganőjével a másik asszony is, de annyit azért megjegyez, hogy a párjának mindennap kora reggel ki kell sétálnia a buszmegállóba, és ezért őt félti. Időközben megérkezik egy újabb fiatal nő is, aki pedig arról hallott, hogy a közeli Sajóecsegről két fiú elindult pórázzal a kezében medvét fogni. Abban mindannyian egyetértenek, hogy ha a hír igaz, akkor remélhetőleg nem jutnak a medve közelébe. Szó esik még arról is, hogy nemcsak a főtéren láttak medvét, hanem a település másik végében is, a kiserdő közelében, ráadásul napközben.

Kollár Miklós, Sajókeresztúr polgármestere kérdésre elmondja, hogy igyekeznek mindent megtenni a lakosság megnyugtatása érdekében.

– A polgárőrség járőrszolgálatot lát el azokon a helyeken, ahol a medve korábban megfordult vagy nagyobb eséllyel megjelenhet. Ez a Sajó partjára és a Szirmabesenyő felé vezető külterületi út melletti szakaszra igaz a leginkább, de a polgárőrök Sajóecseg felé is járőröznek.

Emellett az utak mentén a füvet visszanyírtuk, így könnyebben észre lehet venni az arrafelé kószáló medvéket. Továbbá a közlekedési társaságtól kértük, hogy azok a buszjáratok, amelyek éjszaka csak Szirmabesenyőig szoktak közlekedni, most jöjjenek be a településre. A medvék egyébként békés állatok, nem keresik az emberek társaságát, viszont úgy látszik, tudnak a közelünkben élni – fogalmaz Sajókeresztúr első embere.

Csak a gyümölcsöt dézsmálták meg

A településen több helyen kifüggesztették a medvével kapcsolatos tájékoztatót, de az írást a falu internetes oldalán is el lehet olvasni.

– Az embereket foglalkoztatja az állat jelenléte, mert a világhálón fellelhető néhány másodperces videó világhírűvé tette a községet, még Kanadából is kerestek ezzel kapcsolatban minket. Nincs azonban pánik és félelem, és ez így van jól, mert a szakhatóságok elmondták, hogy ehhez a jelenséghez hozzá kell szokni. A medvék élettere csökken, új területeket keresnek, a Sajó pedig egy zöld folyosó a számukra. Nálunk eperfák vannak a parton, amelyeket meg is dézsmáltak, de mást nem bántottak – mutat rá a polgármester.

Kollár Miklós elmesél még egy történetet, hogy amikor a szakhatóság emberei Sajókeresztúr és Szirmabesenyő között tájékoztatót adtak a témában, egy medve tizenöt méterrel arrébb kidugta a fejét a növényzet közül, körülnézett, majd elszaladt.

A szomszédos Szirmabesenyőn többen is azt állítják: a településükre eddig még nem jött be a medve. Az egyik helyi bolt eladója azonban azt mondja, hogy ennek ellenére az emberek között folyamatosan beszédtéma a macik jelenléte. Miután többen is azt tanácsolták, hogy beszéljünk a gátőrrel, mert ő már látott a falu határában medvét, felkerestük Beke Attilát.

– Nem, ez nem igaz, de itt a közelben, az egyik faluszéli ház udvarán valóban bent járt egy állat. Nem volt túl erős a kerítés, így könnyen meg tudta bontani azt, majd körülnézett a kertben, de nem bántott senkit és semmit – hangsúlyozza a gátőr, aki hozzáteszi: neki egyelőre nem volt teendője a medvék miatt, de felkészült arra, hogy ha az állat gyakori vendég lesz a környéken, akkor ő is kap feladatot. Már csak azért is, mert van csónakja, és a vízről könnyen szemmel lehet tartani a Sajó partját.

Felsőzsolcán az egyik nap egészen a régi iskoláig merészkedett a medve. A helyiek elmondják, hogy a rendőrség követi a medvékkel kapcsolatos híreket, de csak akkor avatkoznak közbe, ha az állatok bántanak valakit vagy letáboroznak és elkezdenek kukákat borogatni vagy baromfit rabolni. Két, az utcán sétálgató asszony érdeklődésünkre mosolyogva jegyzi meg: ők a településen nem láttak macit, de a híradásokból tudják, hogy az állat megjelent a városban. Kérdésünkre ők is elárulják, hogy tartanak a medvétől.

– Már hogyne félnénk! Egy ilyen jószág megvan akár 250 kilogramm is – nyomatékosítja az asszony. Egy férfi meglehetősen közönyös, amikor a medvéről próbáljuk faggatni. Azt azonban megtudjuk tőle, hogy merre találjuk a régi iskolát.

A párzás és az éhség hajtja az állatokat

Alig néhány száz méter séta után megpillantjuk a Bárczay-kastély impozáns épületét, amelynek előkertjében négy asszony nagy nyugalomban hűsöl a rekkenő hőségben. Eszükbe sem jut, hogy néhány nappal korábban medve járt a közelben.

– Persze hogy hallottunk róla, itt, a Sajó-parton látták az állatot. Nem ez jár azonban a fejünkben, ha napközben dolgozunk – mondja egyikük. – Kaptak tájékoztatást arról, hogy mit kell tenniük, ha összefutnak a medvével? – érdeklődünk.

– Nem szólt nekünk senki, a kutya sem foglalkozik velünk. Sokan talán örülnének is, ha egy-két romát elvinne a maci – sóhajt fel az egyik cigány asszony. Próbáljuk győzködni, hogy ezt rosszul gondolja, de a nő hajthatatlan. Egy másik megjegyzi: annyit azonban tudnak, hogy ha maci jelenik meg a közelben, akkor nem szabad ingerelni, és nem szabad futni előle.

Nemcsak Borsod-Abaúj-Zemplén megyében hozta izgalomba a medve az embereket, az állat többször megfordult az utóbbi hetekben a Heves megyei Füzesabonyban is; a helyiek szerint az is, amelyik később Szeged közelébe jutott. Emlékezetes, a Robinak elnevezett állat először Nógrád megyében, Somoskőújfalunál bukkant fel, majd csaknem 300 kilométer kóborlás után, a déli határ közelében, a Csongrád megyei Sándorfalva mellett fogták be a szakemberek. Az állat a következő néhány napot a Szegedi Vadasparkban töltötte, majd a szlovák–magyar határtól nem messze engedték vissza a természetbe.

Az országot észak–déli irányban keresztülszelő példány mellett a Sajó völgyében leereszkedő, boccsal vagy bocsokkal haladó anyamedve is eljutott Füzesabonyba. – Itt a központban, a főutca közelében látták az állatot, de nem bántott senkit – mondja egy fiatalember. Két fiatal nő pedig nevetve fejtegeti, hogy vajon miért jön minden medve a városba. – Eddig másról voltunk híresek, most már a medvék is hírét viszik a településnek – fűzik hozzá. Ez a maci egyébként később Kálig jutott, majd onnan dél felé mozgott Heves felé.

Szemezni és hátat fordítani tilos!

Gombkötő Péter, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság zoológiai szakreferense kifejti: jelenlegi ismereteik szerint három medve egészen biztosan mozog az illetőségi területükön, de feltételezhetően további egyedek is vannak a térségben.

– Lehetséges, hogy a párzás miatti aktivitás vagy az élelemszerzés hajtja őket, de biztosat nem tudunk – jegyzi meg a szakember. Gombkötő Péter szerint leginkább arra lehet számítani, hogy a jövőben több hasonló jelenség is lesz, főként tavasszal, de persze előfordulhat, hogy évekig nem látnak majd az emberek medvét.

A zoológiai szakreferens kitér a „katasztrófaturizmus” problémájára is, mint mondja, komoly gondot okoz, hogy az emberek – a közösségi oldalakat is felhasználva – hamarabb érnek oda egy-egy helyszínre, mint a szakemberek. – A medve nem keresi az ember társaságát, jó lenne, ha mi is hagynánk az állatokat – jegyzi meg.

Mind a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, mind a WWF Magyarország adott ki tájékoztatást arról, hogy mi a teendő akkor, ha medvével találkozunk. Felhívásukban hangsúlyozták, hogy fontos és sürgető újra megtanulnunk együtt élni őshonos nagyragadozóinkkal. Mint írták, a medve nem játék, az állatot el kell kerülni, még a bocsokat sem szabad megközelíteni, megsimogatni vagy etetni.

– Ha erdőben járunk, és úgy gondoljuk, hogy bármikor felbukkanhat egy medve, akkor keltsünk magunk körül zajt. Nagyobb társaság esetén kisebb a támadás veszélye. Ha mégis medvével találkozunk, de az állat nem vett észre minket, lehetőleg feltűnés nélkül, halkan azonnal távozzunk a helyszínről.

Ha észrevesz, ne próbáljuk elzavarni kövekkel vagy bármi mással. Ha a medve közeledni próbál, hagyjuk ott a magunkkal vitt élelmet egy helyen, és lassan, figyelemmel kísérve az állatot távolodjunk el a környékről. Ne nézzünk a medve szemébe, de ne is fordítsunk hátat az állatnak – hívják fel a figyelmet.

Másfél évszázados szünet
Európában korábban általánosan elterjedt volt a barna medve, de napjainkra leginkább néhány magasabb hegységbe szorult vissza. Magyarország mai területéről az 1850–1860-as években pusztult ki. Az ezt követő másfél évszázadban csak egy-egy esetben fordult elő (1938. Mátraszele–Bárna; 1983. Zebegény), majd az 1990-es évek közepétől – a szlovákiai állomány gyarapodásával párhuzamosan – már szórványosan észleltek állatokat a Börzsönyben, az Ipoly mentén és a Bükk-vidéken is. Legkésőbb 2014 elejétől azonban újra állandóan jelen volt Salgótarján környékén, a következő télen már bizonyítottan át is telelt egy példány. A medve a felvidéki erdőségekből az Ipoly-völgyön keresztül juthat el a megtelepedésre alkalmas hazai élőhelyekre (Börzsöny, Mátra, Bükk-vidék). Erdélyben, különösen a Székelyföldön régóta gyakori vendég a medve a lakott területek közelében. Nemegyszer fordult elő, hogy a Tusványos alatt a diáktábor résztvevői is láttak egy-egy példányt, amelyek néha egészen közel merészkedtek a rendezvényhez. Gábor Ferenc Tihamér, aki családjával Gyimesfelsőlokon állattartással foglalkozik, többször egészen közel került egy medvéhez, de szerencsésen megúszta a találkozót. – Egy alkalommal biciklivel jöttem le a hegyről a település felé, és egyszer csak elém ugrott egy medve. Olyan közel voltunk egymáshoz, és olyan hirtelen történt minden, hogy megmerevedtem, az állat is csak nézett engem, majd egyszer csak beszaladt az erdőbe. Bár fel vagyunk készülve arra, hogy ilyen helyzetek előfordulhatnak, akkor mégis nagyon megijedtem, de istennek hála megúsztam a találkozást – meséli a fiatalember. Egy tehenük azonban nem volt ilyen szerencsés, egyszer egy medve elragadta, ez a támadás is a hegyekben történt, ahol sokszor őrizetlenül legelnek a jószágok. (MI)

Borsodi Attila -]]> www.magyaridok.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Vetítő (30) Jobbegyenes (2793) Nagyvilág (1310) Kultúra (7) Heti lámpás (312) Alámerült atlantiszom (142) Mozaik (83) Nézőpont (1) Emberi kapcsolatok (36) Mozi világ (440) Történelem (18) Titkok és talányok (12) Sport (729) Belföld (11) Mondom a magamét (7561) Gazdaság (706) Egészség (50) Gasztronómia (539) Rejtőzködő magyarország (168) Szépségápolás (15) Autómánia (61) Életmód (1) Politika (1582) Tv fotel (65) Irodalmi kávéház (537) Flag gondolja (36) Tereb (146)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>