A Real 32. bajnoki címéhez innen is gratulálok, nagyszerű játék, megérdemelt madridi siker. Hogy miért kezdem az eheti Fradista szemmelt ezzel a kis kitérővel, annak az az oka, hogy nagyon el vagyok keseredve.

A Videoton elleni "rangadó" elvesztése nem is fájt annyira, inkább az, hogy a magyar labdarúgás ilyen mélypontra került. Évről évre szakadunk le folyamatosan a világ élvonalától és mostanra már a középmezőnyhöz is kapaszkodnunk kell. Az elszomorító inkább az ebben a történetben, hogy a magyar "sztárcsapat" fényévekre van a világ élvonalától és mi pedig sajnos fényévekre vagyunk a Viditől is, ezt el kell ismernünk. Rendhagyó módon, most a mérkőzésről konkrétan nem írok, nem is lenne nagyon mit, az az igazság, hiszen nagyon gyenge teljesítményt nyújtottunk.

A székesfehérvári csapat kiváló erőkből álló, nagyon jól összerakott gárda, ehhez semmi kétség nem fér. Volt miből összerakni egy ilyen masszív erős keretet. Anyagilag minden rendben a Videotonnál, egy-egy posztra 2-3 szinte azonos képességű játékos áll Sousa mester rendelkezésére. Csak példaként említem, hogy az az ex-kaposvári Perics még a kispadra sem nagyon fér oda a piros-kékeknél, aki ősszel számos gólt lőve meghatározó játékosa volt a somogyi alakulatnak.

Nem kívánom ezzel felmenteni a fiúkat a vereség súlya alól, de azt el kell ismernünk, hogy a jobbtól vereséget szenvedni nem szégyen.  A szégyen az, hogy miért jutott a Ferencváros oda, hogy nem képes még ebben a gyengécske magyar bajnokságban sem meghatározóvá válni.
Ez egy hosszú és szomorú történet...
A múltat le kell egyszer, s mindenkorra zárni és el kell kezdeni végre építkezni. Az alapokat, a működésünk feltételeit a vezetés már lerakta, most már a szakmai munkán a sor. A legutóbbi jegyzetemet azzal a gondolattal zártam le, hogy a Videoton elleni mérkőzés nagyon jól meg fogja mutatni, hol tartunk jelen pillanatban a csapatépítés terén. Nos meg is mutatta. Nagyon a munka elején járunk.

A csapat magja megvan, erre kell építkeznünk. Jova - Klein - Grúz, Sváb- Jovanovics, Józsi, Otten, Hakola, Junior - Simic, Pölöskey, Somalia, Beliczky - (Balog, Rósa, Liszetes hármasra, úgy érzem, bár nem nyújtanak rossz teljesítményt hosszú távon már nem lehet számítani) - körülbelül ez a gerincünk, erre kell építkeznünk jövőre. Van egy-két játékos, például Hakola, Otten, Junior akik számomra érthetetlen módon egyszer nagyon jól teljesítenek, a következő találkozón pedig betliznek. Hullámzó a teljesítményük. Úgy gondolom a szakmai stáb feladata lesz a nyári alapozás során állandósítani a jó formákat, mert aki egyszer tud jól focizni, az többször is kell, hogy tudjon.

Osztályzatok:
Jova 6- Kulcsár 4, Balog Z. 5, Klein 6, Junior 5 - Grúz 5- Jovanovic 5, Otten 4, Hakola 4 (Rósa D. 5) - Simic 5 (Zsivoczky 5), Beliczky 4 (Oláh 4)

A mostani bajnokságot már csak arra tudjunk felhasználni, hogy felmérjük kire lehet számítani egy nagyobb célokért küzdő csapat formálása során. (Amióta Détári átvette a csapatot a teljesítményünk a 4.(!) helyre predesztinálná a gárdát, ezt szem előtt kell tartania minden Dömét biráló, kritizáló szurkolónak.)
Van még hátra négy mérkőzés, ezek mindegyike hozható, nyerhető találkozó. Igaz jövő héten az örök rivális otthonába látogatunk, ahol mindíg parázs csatákat szoktunk vívni egymással, de ennek ellenére, úgy érzem be kell hoznunk a megszerezhető maximum pontot ezeken a találkozókon, hogy ez mire lesz elég a helyezés tekintetében az tulajdonképpen mellékes. Szombaton jön a Pápa, csak a győzelem az elfogadható, hogy azután ezzel a sikerrel felvértezve sikerrel vívhassuk meg a derbyt az örök rivális ellen.

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs