A zsidó származású Gati arra számít, hogy Obama elnök hamarosan kijelenti: az Izrael elleni támadás olyan, mintha az Egyesült Államok területét támadná meg valaki. De Gati cionista álláspontját sok amerikai nem osztja: a stratégák jelentős része felismerte, hogy Izrael feltétel nélküli támogatása hosszú távon lehetetlenné teszi a palesztinokkal és az arab világgal történő megegyezés lehetőségét az USA számára. Izrael csak az 1967-es háború után értékelődött fel, elsősorban azért, mert a Szovjetunió pozíciói jelentősen megerősödtek a térségben. Időközben a zsidóság jelentős befolyásra tett szert az Egyesült Államokban, de ma már kétséges, hogy e stratégiai szövetség költségei racionális keretek között tarthatók-e, és az Izrael melletti feltétlen kiállás nem rontja-e az USA pozícióit a világ újrafelosztása során.

Gati leszögezte: amerikai szemmel nézve „Közép-és Kelet Európában, részben a magyarországi fejlemények miatt is, a demokrácia megszilárdítása a legnagyobb feladat. (…) a magyar kormány nyugati értelemben véve már nem tekinthető demokratikusnak.” Szerinte Magyarország és az USA kapcsolatának javítása kizárólag Budapesttől függ, mert Washington már mindent megtett a szövetségi kapcsolatok érdekében, de továbbra sem hagyja szó nélkül az újabb antidemokratikus lépéseket. Elmondta, hogy a nagykövet valószínűleg a Clinton család jó barátja lesz. (Valószínű, hogy, nem Bill Clinton egykori jó barátjáról, Monica Lewinskyról van szó.)

A Jeszenszky-ellenes kampányban kiállt a volt magyar külügyminiszter mellett, de megjegyezte: az egész olyan, mintha „valaki egy bolhával harcolna, miközben a hálószobában egy oroszlán fenyeget.” Orbán Viktor minden volt már, de hálószobában morgó oroszlán még nem. Ebből is láthatjuk, hogy az emberi fantázia határtalan.

Az egész Jeszenszky-ügy legérdekesebb része, hogy a jelenleg Norvégiában szolgáló magyar nagykövet úgynevezett baráti tűz áldozata lett, ráadásul egy közhelyszerű mondat leírása miatt. (E katonai szakkifejezés akkor használják, ha mondjuk a légierő – tévedésből – a saját állásait bombázza.)

Jeszenszky Géza az ELTE Bölcsészettudományi Karának egykori lelkes KISZ-titkára világ életében elkötelezett konzervatív, de atlantista-cionista politikus volt. A Jeszenszky-ellenes megmozdulásban résztvevőket teljesen elvakította a gyűlölet: még azt sem kímélték, aki lényegében az ő oldalukon áll.

Jeszenszky megosztó személyiség, emiatt sokan és sok mindent mondtak róla az elmúlt évtizedekben, de azt, hogy nacionalista, rasszista vagy antiszemita lenne, még sohasem állította senki. Nem véletlen, hogy a Bajnai Gordon mögött álló amerikai körök egy emberként álltak ki Jeszenszky mellett, mert „senkit sem szabad elítélni (…) egyetlen mondat okán.” (Helyesen: miatt.)

Arra a kérdésre, hogy lesz-e bárki, aki meg tudja állítani Hillary Clintont, ha négy év múlva harcba száll az elnökségért, Gati kifejtette: „2016 még messze van, de az az érzésem, hogy nem lesz.”

A nemzeti érzésű magyar demokraták csak abban bízhatnak, hogy 2016 messze van, és addig talán az Egyesült Államokban is felbukkan egy kiegyensúlyozottan gondolkozó és megfontoltan cselekvő, szélesebb látókörű külpolitikus. Eddig is többször úgy tűnt, hogy Hillary Clinton nem Barack Obama visszafogottabb stílusát képviselte. (Az idézetek a Népszava, 2012. november 9-i és Népszabadság, 2012. november 12-i számából valók.)

Obama győzelme kapcsán két mélybaloldali demokrata – Kovács László és Balázs Péter – arra hívta fel a figyelmet, hogy Orbán Viktornak változtatnia kell a politikáján, ha el akarja nyerni Washington rokonszenvét, miután a világ vezető államában rendkívül erős a demokrácia iránti elkötelezettség. Nem véletlen, hogy Hillary Clintont és körét a mai napig rendkívül aggasztják a sajtó- és vallásszabadsággal, valamint az alkotmányozással kapcsolatos kérdések, a fékek és ellensúlyuk szerepéről nem is beszélve. Az úgynevezett demokratikus ellenzéknek nevezett magyar politikai erők sokszor úgy tesznek, mintha Magyarország nem létezne, de hogyha mégis, akkor létezésének egyetlen valódi célja a megfelelés lehetne.

Nem mehetünk szembe az atlantista-cionista vonallal, nem kritizálhatjuk a Nyugatot és az Európai Uniót, és nem utasíthatjuk vissza az IMF diktátumait. Nehéz egy asztalhoz ülni olyan szalonképtelen, nevetséges politikusokkal, akik a demokrácia ellenségeként definiálják Horthy Miklós kormányzót és Orbán Viktort, de egyetlen szavuk sincs Rákosiról, Kádárról vagy éppen Szálasiról. Ráadásul a fenti kijelentést tevő szocialista Horváth Csaba nincs egyedül: Török Zsolt, Nyakó István, Tóbiás József vagy Szanyi Tibor stb. bármikor hozzák az itt illusztrált színvonalat. Jól illeszkedik a sorba a súlytalan és jelentéktelen Ripp Zoltán nevű párttörténész, aki újabban baloldali jóslással is foglalkozik: „Csak éppen megemlítem, szélsőséges eshetőségként, hogy az alaptörvénynek nevezett jogtörténeti kuriózum alapján az MSZP akár ki is iktatható a választható pártok közül.” (Vasárnapi Hírek, 2012. november 4.)

Charles Gati barátai, a Magyarországon létező posztkommunista-baloldal és a liberálisok képviselői ezzel az attitűddel továbbra is a magyarság fennmaradását veszélyeztetik, hihetetlenül nehéz helyzetbe hozva ezzel a nemzeti érzelmű demokratikus jobboldal képviselőit.

Tóth Gy. László
politológus,
a miniszterelnök volt főtanácsadója

demokrata.hu