Jelen sorok írója vegetárius, s nagyon szeretem a gabonakolbászt. De nem szeretném, hogy abból legyen a kerítésem. Csak szeretnék egy olyan országban élni, ahol tisztességes fizetésből tisztességesen meg lehet élni. De úgy tűnik, ez egy óriási kívánság...

 

 

Az elmúlt két évtizedben láthattuk, hogy az állam hatalmas összegeket elvon az adófizetőktől. Közhelyszámba megy, hogy ezt aránytalanul teszi. Aki bérből és fizetésből próbál megélni, csak látja a fizetési papíron, hogy mennyi az adó, a tb. Miközben halljuk, hogy a hazánkban megtelepedett (rátelepedett?) multinacionális cégek adókedvezményekben részesülnek. Esetleg 16 milliárdot kapnak, hogy 1500 munkahelyet teremtsenek, miközben ebből az összegből tízszer annyi ember is kaphatna munkát...

 

A kisvállakozásoknak annyi az elvonásuk, hogy vagy tönkremennek, vagy a fehér és szürkegazdaság mezsgyéjén egyensúlyoznak. Jöhet itt szuperbruttó, meg virtuális adócsökkentés, a munkavállalók nem tudnak elbújni az adóhivatal elől...

 

 

Mert hosszú távon ez már nem működik. Százezrek vannak BÁR-listán, tízezreket fenyeget a veszély, hogy elárverezik a házukat, elveszik autójukat.

 

A munkát sújtó adóterheket és járulékokat jelentős mértékben csökkenteni kellene. Az emberek nagy többsége nem szeret csalni, minimálbérét dolgozni és esetleg zsebbe kapni pénzt. Ha csökkennek az adóterhek, a járulékok, a sokat emlegetett feketegazdaság elkezd szürkülni, a szürke pedig fehéredni. Micsoda színorgia...

 

Viszont ettől az intézkedéstől középtávon az állami bevételek nem csökkennének, hanem növekednének. Már csak azon egyszerű oknál fogva is, hogy ha az embereknek több bevételük van, akkor többet is költenek. A több elköltött pénz több áfát jelent az államnak. Miközben a kereskedőknek is több bevételük lesz, mely által akár több embert is tudnak alkalmazni, több adót fizetnek, stb...

 

Tudjuk, hogy a növekedés nem mehet a végtelenségig, de egy egészséges, fenntartható fejlődés kialakítható. Több munkavállaló, kevesebb segélyezett...

 

Az elmúlt évtizedek alapján (főleg a nyolc évnyi szoclib kormányzás idejéről) láthatjuk, hogy az állam kiadási oldalán mérhetetlenül nagy pazarlások vannak. Egyrészt az újkori demokrácia minden kormánya elkövette a hibát, hogy nem tárgyalta újra az államadósságunk kifizetési feltételeit. A felvett adósságokat már sokszorosan kifizettük, s tárgyalással elérhettünk volna némi elengedést, átütemezést. Az így felszabaduló pénzekből pedig lehet munkahelyeket teremteni/megtartani, beruházni...

 

 

Másrészt a BKV-ügy kapcsán is láthatjuk, hogy az állami milliárdok számolatlanul mennek el a brancsnak... Miközben nálunk épül a világ egyik legdrágább metrója és ott is fúrunk alagutat, építünk viaduktot az autópályának, ahol nem kellene.

 

Persze egy költséghatékony államnál az ellenőrzésnek is szigorúbbnak kell lennie. Az üvegzsebérzékeny jelenleg is regnáló kormányzatnak ez nem érdeke.

 

Április 11-én választunk és arról is szavazunk, hogy növekedjen a segélyezettek tömege, vagy új munkahelyek jöjjenek létre.

 

Nawesh