- 0
A mobilom tegnap reggel kilenc óra után pár perccel zörgött egyet, jelezve, hogy valamilyen üzenet érkezett. Gyurcsány Ferenc volt az, aki ébresztett. Az okostelefonomra letöltött NapiFeri nevű programon keresztül üzent nekem is.
Ezt írta: „Másnap. Nagy vereség volt. Rövid alvás és futás követte. Lesz idő és mód elemezni az okokat. Megállni viszont nem fogunk. Mától EP-kampány, vasárnap kampánynyitó. Kérem, bírjátok hittel és erővel. Én bírom. Feri.”
A NapiFeri után a Népszabadság online változatát nyitottam ki, ahol legfelül öles betűkkel ez a cím állt: „Magyar Nemzet: Még négy év”. Az írásban a Nol.hu tegnapi vezércikkünket ismertette, amely a választás éjszakájáról és a választási eredményekről szólt. A szerkesztők nagyon részletesen idéztek belőle, és az idézetekhez helyenként gúnyos megjegyzéseket fűztek. Például azt, mennyire unalmas már számukra, hogy Szerető Szabolcs kollégám most sem hagyta el a „menetrendszerű gyurcsányozást”.
Tulajdonképpen ez volt az a pillanat, amikor – az ismert képpel élve – odaértem a hídhoz és átmentem rajta. Ekkor tárulkozott föl előttem a maga valóságában az a reménytelen helyzet, amelybe a balliberális oldal beleküszködte magát. És amibe maga után rángatta a jobb sorsra érdemes szavazóit, szimpatizánsait. Ekkor vált világossá, miért fájt a balliberális értelmiségi holdudvart képviselő Népszabadságnak Szerető azon megjegyzése, hogy „ha megvan a kétharmad, akkor azt immár másodszor kínálta tálcán gyűlölt ellenségének a baloldal sírásója, a fékezhetetlen aktivitású őszödi szónok”. Azért, mert a mondat halálosan pontos, és azért, mert a túlmozgásos Gyurcsány Ferenc nem fog feladni semmit, nem fogja abbahagyni politikai pályafutását. A balliberális politika érdekein túli, sajátos szempontjainak megfelelően ott fog idétlenkedni a májusi európai parlamenti, majd az őszi önkormányzati választásoknál, és a legkülönbözőbb átlátszó trükkjeit fogja bevetni a következő négy év alatt, hogy – betartva a sajtótájékoztatón tett ígéretét – minél hamarabb megbuktassa az új kormányt. Az önmagukkal és egymással is tisztázatlan viszonyban lévő többi balliberális pártot folyamatosan lépéskényszerbe fogja hozni akcióival, mosolygásra és viszolygásra késztető mutatványaival. A pártoknak pedig nem lesz idejük mérlegelni, fontolóra venni a dolgokat. Hiszen hiába kívánják a pokolba és szakadnának el NapiGyurcsányFeritől, elnökeiken, Bajnai Gordonon, Mesterházy Attilán, Fodor Gáboron keresztül – akik mind részesei voltak a Gyurcsány-adminisztrációnak –, lehetetlen tőle megszabadulni. A saját vezetőik súlyos öröksége miatt óriási vereséget szenvedő balliberális pártoknak, illetve a végtelenül csalódott és kiábrándult tagoknak és szimpatizánsoknak a következő négy évben ezeknek az elkopott politikusoknak az arcát kell látniuk mindennap a parlamentben és a médiában. És nyilván ezek a közéletben folyamatosan kudarcot valló és elhasznált, a saját életük szempontjából mégis nyertes emberek lesznek azok is, akik elvezetik majd választóikat a 2018-as, következő országgyűlési választáshoz is. Amely alkalommal – ha ez így megy tovább – a levakarhatatlan Gyurcsány Ferenc nyilván ott fog izegni-mozogni köztük, hogy helyet küszködjön ki magának a következő parlamentben.
A kör tehát bezárult. Ahhoz, hogy ez a reménytelen helyzet megváltozzon, s hogy végre egy valódi baloldal álljon föl, ezeknek a pártoknak fájdalmas öncsonkításokat kellene végrehajtaniuk, amelyet a parlamentbe most bejutott politikusaikkal kellene kezdeniük. Különben még legalább nyolc évre konzerválják jelenlegi helyzetüket. Pedig a választóik már most úgy vannak velük, mint abban a pesti viccben, amelyben valaki megkérdezi a másiktól: Uram! Miért nem csináltatja meg a fogát? A válasz: Ezeknek?!
D. Horváth Gábor - mno.hu
Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!
Köszönettel és barátsággal!
