Idén már harmadszor döntött a magyar nép, rekordév volt, már ami a választásokat illeti. Először áprilisban arról, hogy kik kormányozzák az országot. Másodszor májusban, hogy kik képviseljék hazánkat az Európai Parlamentben. Most, harmadszor pedig arról, hogy kik vezessék a településeket a fővárostól egészen az aprófalvakig. Dolga volt tehát a népnek, háromszor is, mert a demokrácia, a népfelség szokásrendszere ezt kívánta. Most ebben az értelemben nem lesz dolga sokáig. Négy évig figyelheti a kormányzást, merre haladunk, fejlődünk és gyarapodunk, vagy nem. A démosz döntött, a kormánypártok pedig dolgozhatnak.

 Ez így van rendjén, aztán majd megint eljön az alkalom négy év múlva, hogy a nép véleményt mondjon. Ez a parlamentáris demokrácia. Öt év múlva is lesz dolga a népnek, akkor majd a brüsszeli munkát és az önkormányzatok és a polgármesterek tevékenységét fogja értékelni. De az még soká lesz.

Még 2014-et írunk és a minap ért véget az idei harmadik, de talán legelképesztőbb kampány. Érdemes egy kicsit elmerengeni. No, nem az eredményeken, a részleteken, a különböző visszalépéseken és botrányokon, ezeket már eleget elemezték, hanem úgy az egészen.

A demokrácia tehát népuralom, a nép által közvetve vagy közvetlenül megválasztott képviselők döntése a közügyekről. Azok döntenek, akiket a választók szabad akaratukból feljogosítottak erre. Így volt ez négy éve és így van most is.

Ezek persze olyan evidenciák, amelyeket fölösleges ismételgetni, de hát mi Magyarországon élünk, ahol még a fizika, nemhogy a társadalomtudományok törvényei sem úgy működnek, ahogy a világ normálisabb országaiban.

Itt van ez a nehezen minősíthető ellenzék, amely már 2010-ben kinyilvánította, hogy őrá nem vonatkoznak a fizika és a politikai szokásjog törvényei. Először is kitaláltak egy új szót, egy soha nem hallott és nem ismert fogalmat, amit aztán évekig epitheton ornansként használtak éjjel és nappal, reggel és este: demokratikus. Nyilván a legnagyobb élő nyelvújító és szemantikus, Gyurcsány agyából pattant ki, mert kellően ravasz és sunyi.

Ravasz, mert azt sugallja, hogy az ellenzék demokratikus, tehát a kormánypártok nem. Mérget vesznek rá, hogy Vadai Ágnes demokrata, Dalma asszony pedig nem. Szabó Rebeka demokrata, Hoffmann Rózsa pedig nem. Molnár Csaba demokrata (akkora, mint egy ház), Navracsics Tibor pedig nem. Kerék-Bárczy Szabolcs demokrata, Rogán Antal pedig nem. Ésatöbbi.

És sunyi, mert eltitkolja, hogy bár önmagát tagadja meg, úgy tesz, mintha nem. Orbán hatalma illegitim – szajkózták ezerszer. Mitől az, nagy ellenzéki demokraták, ha a kétharmadot a démosz adta a kezükbe, mitől illegitim?  Hát attól, hogy nem ők vannak hatalmon. Ezt már megszoktuk a liberálisoktól is az évtizedek alatt, ha nem ők csinálnak valamit, az eleve rossz, diktatórikus és természetesen antidemokratikus. Mi pedig, nem hallgatva bölcs szavukra csak úgy kivezetjük hazánkat a nagy nyugati liberális demokráciából és megyünk a sötét és vad kelet felé.

Egy kicsit bosszant azért, hogy az árulás rövidtávon kifizetődő. Itt van ez a PM nevű zárvány (párbeszédet hirdetett az egész országgal, miközben szóba sem áll egykori LMP-s párttársaival), szóval ez a szervetlen valami véletlenül, azaz listán már egy politikai szélhámost, Jávor Benedeket küldhette Brüsszelbe, aki máris aktivizálta magát és a magyar belpolitika belső ügyeit teríti Európa elé. Aztán most a másik kakukktojás, Karácsony Gergely kerületi polgármester lett, igaz nem abban, ahol lakik. Ez a Magyar Bálint félelmetes szárnyai alatt felcseperedett dezertőr már nagyon otthonosan mozog a kamerák, tévé- és rádióstúdiók világában, akárcsak Fodor Gábor liberális társa. Zuglóban dolgozni is kellene, városrészt vezetni, helyi költségvetést összeállítani, tervezni, tárgyalni, fejlesztésekről dönteni, ellenzékkel egyeztetni, s még ezer fontosabb dolog, mint az ATV-ből az M1-be rohangálni és siratni az elveszett magyar demokráciát.

De legalább Budapest megmenekült és ez a lényeg, folytatódhat a nyugodt építkezés. Hiába volt a több hónapos cirkusz, egyeztetés, visszalépés, megint egyeztetés, örökös egyeztetés, Kunhalmi és Horváth Csaba már máshoz sem ért, csak az egyeztetésekhez, vagy az egyeztetés elmaradása esetén annak kimagyarázásához. Aztán jött Falus, egy kicsit lelocsolta magát, szerencsétlenkedett pár napig. És akkor jött a politika és a közgazdaságtan nagydoktora, bajusszal. Hogy ő majd mindent rendbe tesz.

Sőt, Bokros a szintén nagy múltú Bauer Tamás szerint makulátlan magyar hazafi, aki mindig is a versenyalapú gazdaságot és a szolidaritáselvű társadalompolitikát képviselte. Eme laudáció minden szava gyöngyszem, csak azt nem tudom, Bauer humorizál-e vagy csupán hülyének néz minket.

Már ezért is jó, hogy Budapest megmenekült.