Kérdésünk érvényességét az a tapasztalat adja, hogy minden nagy társadalmi átalakulás (rendszerváltozás) szobordöntögetéssel kezdődik, amire kezdetben roppant büszkék a borogatók, később viszont megbánják többnyire, hiszen számos esetben mégiscsak valami kulturális értéket romboltak le, amivel legfeljebb a bolsevik (no meg a liberális) világban illik büszkélkedni.

A Fővárosi Közgyűlés döntött arról, hogy a Kossuth tér rendezése során ideiglenesen elbontják Károlyi Mihály szobrát, s elszállítják Siófokra. Persze aligha cáfolható, hogy a Kossuth tér rehabilitációja indokolja az elszállítását, ám az ideológia lólába így is, úgy is kilóg, mintha az egész rehabilitáció csak azért vált volna ennyire sürgetővé, hogy a Károlyi-szobor végre a jelenleginél elfogadhatóbb helyre kerüljön. A nagy, akár forradalmi társadalmi átalakulásoknak – feltéve, hogy élhetőbb élet sarjad a nyomukban – elkötelezett híve vagyok, a szobordöntögetésnek kevésbé.

(A Sztálin-szobor ledöntése más kategória.) Örökké sajnálom, hogy Prohászka Ottokár szoboralakja előtt nem hajthattam fejet, ám Faludy György iránti rajongó tiszteletemet egyáltalán nem befolyásolja az a tény, hogy ő volt az egyik „forradalmárhevületű demokrata”, aki a művet lerombolta. Mivel tudom, hogy Károlyi Mihály ténykedése számos honfitársam számára pozitív üzeneteket hordoz – a tartsuk tiszteletben egymás emlékeit elv szellemében –, az emlékművet nem feltétlenül bontanám le, bár meggyőződésem, hogy az első magyar népköztársaság első elnökének szoborzatát nem kellett volna ily kiemelt helyen felállítani.

Nem akarok történelmi szemináriumot tartani, olvasóink úgyis tudják, hol van a „vörös gróf” méltó helye, hívei pedig vélt előnyeit és megfelelően ideologizált szándékait mindenképpen többre tartják gyakori hibáinál és országvesztő bűneinél. Ezért a viták parttalanná, de az egyszerű beszélgetések is értelmetlenné és lehetetlenné válnak, így nemhogy a másik fél meggyőzésére, de figyelmének felkeltésére sincs esély. Ahogy egy pillanatig nem lett volna mód diskurzust folytatni arról, hogy Károlyi szobrának mindenképpen az ország legfrekventáltabb terén van-e, lenne-e a helye, vagy történelemhamisítással ér fel netán, ha Siófokra szállítják.

Arról sem esik szó, hogy Károlyinak úgy teremtettek helyet a Kossuth téren, hogy előzőleg bősz és elvadult szobordöntögetést hajtottak végre, a népi demokrácia idióta képére próbálván átformálni a teret. (Ez csak azért nem sikerült igazán, mert a királyság idején épült Parlament látványosan uralja a területet, s ahhoz nem mertek hozzányúlni.) Mindenesetre gróf Andrássy Gyula vagy gróf Tisza István történelmi érdemeit, emberi nagyságát joggal állíthatjuk gróf Károlyi Mihály nívója fölé, ezért az ő emlékművük visszaállítása igazán kívánatos és indokolt. A lényeg, hogy Károlyi szobrát, ellentétben sok érdemekben dúsabb sorstársa emlékművével, nem olvasztják be, hanem, nem megtagadva tőle a történelmi szerepet és jelentőséget, kevésbé kiemelt helyen állítják fel.

A szocialista párt – amelynek jogelődje életében megtagadta, halála után keblére ölelte Károlyi személyét, majd emlékét – vörös őrséget állított a szobor védelmére, hátha Verók István, aki a volt szoci polgármesterek közül még Hunvaldnál is antipatikusabb, puszta látványával elriasztja a bontóbrigádot. Horváth Csaba közgyűlési képviselő, akihez képest Verók is rokonszenves, megígérte, hogy ők három év múlva visszaállítják a Károlyi-szobrot.

1989-ben Pátzay Pál Dózsa György úti Lenin-szobrát is ideiglenesen bontották el, mondván, restaurálják, és hamarosan visszaállítják. Ha Károlyi visszakerülne jelenlegi helyére, eljönne Lenin ideje is.

mno.hu - Ugró Miklós