Csáki Judit színikritikus a Nemzeti Színházban történt, két kitűnő művész sajnálatos sérülésével végződő baleset kapcsán sem tudta véka alá rejteni a kabinettel szembeni utálatát a Klubrádióban. Szerint ócska színjáték Vidnyánszky Attila – Csák János miniszter által nem elfogadott – lemondása. Azt pedig hányingerkeltőnek nevezete, hogy a „NER-intézményvezetők” az igazgatót sajnálják, szimpátianyilatkozatokat írnak.

Csáki Judit álhumánus magatartása nyilvánvalóan csak annak leplezése, hogy mennyire gyűlöli Vidnyánszky Attilát, s hogy mennyire szeretné, ha megszabadulna tőle a magyar kulturális élet. Mikor áprilisban újabb öt évvel meghosszabbították mandátumát, az alábbi rosszindulattól fröcsögő írást publikálta a Revizoron megjelent cikkében. Vidnyánszky „művészi szocializációja és a színházi anyanyelve egy másik országhoz kötődik, ezért nem könnyen illeszkedik be a hazai színházi szcénába.” (...) „Nemcsak efölötti sértettségének, frusztrációjának és gyanakvásának láttuk és látjuk számtalan jelét, hanem annak is, hogy éppen ezek teszik őt a különféle kötődésektől irritált hatalom szemében kedves alattvalóvá, amit páratlan pozícióhalmozása, immár korlátlan színházi hatalma is mutat. Ugyanez a hatalom viszont nem látszik észrevenni, hogy a határtalan lojalitás iránti hálája jeléül bőkezűen finanszírozza, hogy a hazai színházi hagyomány kipusztul a nemzet színházából.”

Csáki ekkor is elfelejtkezett megemlékezni Vidnyánszky tehetségéről, különleges színházalkotó képességéről, ahogy a sajnálatos baleset kapcsán is csak a „ócska, hányingerkeltő” jelzők jutottak az eszébe.

Ezzel szemben Vidnyánszky kiemelte, hogy milyen komoly, saját szakterületükön belül elvitathatatlanul meghatározó személyiségek, művészek, igazgatók jelzik neki szinte az egész kulturális életből, hogy támogatják, és fontos volna, hogy maradjon. „De legalább annyira megható az a sok száz e-mail és sms, amelyek közül sokról azt sem tudom, ki küldi. Szívmelengető, hogy ennyien szurkolnak a színháznak és nekem Budapestről, a külhoni területekről, vidékről és külföldről egyaránt, és jelzik azt, mennyire fontosak vagyunk.” Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója Facebookján ezt írta: „Attila, maradj! A traumán átvezetni a társulatot is Te vagy hivatott. Az OPERA kiáll a Nemzeti mellett. Szükség van rá – s Rád!”

„A magam és a társulatom nevében gyógyulást kívánok a színészeknek” – mondta Kálomista Gábor producer, a Thália Színház ügyvezető igazgatója. Hozzátette: „Vidnyánszky Attila azt tette a lemondásával, amit ebben a helyzetben el lehet várni.

Úgy véli, hogy Vidnyánszky kiesése hatalmas károkat jelentene a szakmának. „Nélküle nehezen elképzelhető a magyar színjátszás” – fogalmazott. Hozzátette, hogy a döntéshozók bölcsességét kéri, hogy az ügy alapos kivizsgálása után mérlegeljék a helyzetet. „A színház és a film is veszélyes üzem, sajnos mindig adódhatnak balesetek, mint ahogy egyébként bármely munkahelyen, ahol fizikai munkavégzés van. A felelősségünk nagy, ezért fontos pontosan látni, kivizsgálni, hogy miért történhetett meg ez a tragédia.” Utalt a Csáki Judit-féle rossz hangulat keltőkre is. „Nem kell mondanom, hogy a színházi világ egy pletykás közeg, rengeteg a mendemonda, nem tudhatjuk, hogy pontosan mi történt, mi igaz abból amit hallunk.” Kijelentette: „Az különösen aljas dolog, ha valaki politikai érdekből bírálja a történteket, mert együtt kellene aggódnunk a sérült művésztársainkért.”

Ebbe a vonulatba tartozik a Vidnyászky mellett kiálló Ókovács Szilveszter mintegy kérdőre vonása az ATV-ben. Rónai Egonnak az fájt a legjobban, hogy „hirtelen rengeteg állami fenntartású intézmény vezetője gondolta úgy, hogy maradásra kéri Vidnyánszky Attilát?” Aztán gyanakodva odavetette: „Nem volt összebeszélés önök között? Ókovács nem jött zavarba a megdöbbentő feltételezésen: „Öt perc alatt kivel beszéltem volna össze?” (Ennyi idő telt el míg a baleset hírét meghallotta és kitette fent idézett reakcióját a Facebookra – a szerző.) De a kételkedőknek hozzátette: „Egy hazugságvizsgálót esetleg rám lehet kapcsolni?”.

Ezek után el lehet gondolkodni azon, hogy e szomorú történetben mi valójában az ócska színjáték és a hányingerkeltő kiállás.

Horváth K. József

A szerző szerkesztő

]]>www.magyarhirlap.hu]]>