- 0
Olvasónk hívta fel a figyelmet arra a performanszra, amelyet április 27-én követtek el a Simicska-féle tévében Tarnay Kristóf Ábel, tüntikéző aktivista és Para-Kovács Imre, újságíró. Bár terméketlen, de igen jó kedélyű, Kálmán Olgával mindenben egy húron pendülő beszélgetéssel indult a műsor, a tizenharmadik percre botrányossá, sőt vérlázítóvá fajult.
A HetiHetest, a Tilos Rádiót, a Hócipőt, Magyar Narancsot megjárt, vagy például a HVG-ben publikáló para-újságíró hozta a formáját. Vetített egy sztorit, amely szerint vidékiek (Gizi, a nyilván megtévesztett Fidesz szavazó) azért nem mernek Budapestre jönni, sőt már a kaját is szállítóktól rendelik, a közértbe nem mennek, mert közben migránsok költöznének a lakásukba.
Egy pillanatra úgy tűnt, erre az ügyefogyott mesére már a műsort vezető Kálmán Olga egyik agysejtje is megmozdul, mert visszakérdezett, hogy ez valóság-e, mondván „ez most komolyan, szó szerint”…?
Para-Kovács egy „Esküszöm!”-öt elég erősnek talált arra, hogy igazolja meséjét, majd így folytatta: „Én ezekkel az emberekkel nem akarok párbeszédet, nem akarok együtt élni és nem akarok kibékülni, és árkot meg akkor temetek be, ha fekszik benne.” (https://hirtv.hu/egyenesen/velemeny-egyenesen-2460324„ target=”_blank„ 13:05)
Hogy a Para-Kovács-félék utánpótlása is biztosított, idézzük Tüntikéző Ábel reakcióját: „Jó, de ezekkel az emberekkel, bocsánat, tehát ezekkel az emberekkel nem akarat kérdése, muszáj együtt élni.”
A (giga)tüntik egyik aktivistája, a diákparlament kommunikációs(!) főkoordinátora egy ”Jó„-val intézi el az idiótaként bemutatott vidékieket, akiket ez a hibbant para-újságíró legszívesebben árokban látna, majd arról hadovál, hogy muszáj velü(n)k együtt élni?!
Legyen, gondoljanak, sőt mondjanak is bármit egymás között, de félelmetes belegondolni, hogy ezek a zsigeri gyűlölködők nyilvánosan, minden korlátozás nélkül továbbra is mérgezhetik a közvéleményt, legyen szó akár médiáról, akár sok száz tüntető előtti pódiumról.
És még ezeket sztárolja a balliberális média!
Mert Kálmán Olga előbbi, esküszömmel kussoltatott egyik, sőt a másik, kérdezésre kiképzett agysejtje is néma maradt.
Nem kérdezte meg gyűlölködő vendégeit, hogy holtan vagy netán élve látnák-e szívesebben a vidéki másként gondolkodókat abban a bizonyos árokban, amelyet utána beteges örömmel temet majd be meghívott vendége.
Még hogy ezeknek ”muszáj„ a hazájukat féltő, tisztességes, becsületes vidéki emberekkel együtt élni?!
Nagy Árpád - www.magyaridok.hu
