- 0
A Facebook-oldalán osztotta ki a baloldali biztonságpolitikai szakértőt.
Robert C. Castel, Facebook:
„AMIT A KOLLÉGA NEM ÉRT: TARJÁNYI KONTRA ORBÁN
Azt hamar megtanultam, hogy illedelmes magyarországi diskurzusokban úgy illik csomagolni a mondanivalónkat, hogy „én ezt egy kicsit másképp látom”.
Mivel nem Magyarországon élek, megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy azt mondjam, hogy Tarjányi kolléga meglátásaival kapcsolatban még a vesszőkkel sem értek egyet.
Ugyanakkor én nem használom a hazugság szót. Már csak azért sem, mert ez nem egy geopolitikai kategória.
Ehelyett inkább úgy fogalmaznék, hogy Tarjányi kollégának nem sikerült rátapintania a Nagy Kelet-európai Háború lényegére.
Hogy mi a háború lényege?
Semmi olyan, ami a kolléga által felhozott indikátorokon keresztül mérhető lenne.
Nem a megszállt ingatlan hektárjai, nem a katonatemetők mérete, nem a lövészárkok hossza, nem a gazdasági számvarázs és még csak nem is a feltételezett európai egység megléte.
A háború lényege a NATO és az Oroszország között elterülő hajdani pufferállam imairánya.
A NATO és Ukrajna megpróbálták az évtizedeken át fennálló status quót megváltoztatni és az új vasfüggönyt jelentősen kitolni kelet felé.
Ennek a hosszú, kumulatív de facto folyamatnak a de jure megkoronázása Ukrajna NATO-csatlakozása lett volna.
A baj csupán az, hogy nem lett.
Clausewitz mestertől tudjuk, hogy a védekezés inherensen erősebb a támadásnál.
Hogy miért?
Azért mert a védekező nyerésre áll akkor is, ha nem tesz semmit, legalábbis ameddig a status quo fennmarad.
A támadónak azonban cselekednie kell, meg kell változtatnia status quót ahhoz, hogy a győztes pozíciójában tetszeleghessen.
A *védekező”-t és a „támadó”-t természetesen minden morális töltet nélkül használom és csupán a status quo koordináta-rendszerében határozom meg.
Oroszország már a háború kirobbantásával (agresszió, vagy amit akartok) a győztes poziciójába került.
Hogy miért?
Azért, mert a háború felvehetetlenné tette Ukrajnát a NATO-ba.
Függetlenül attól, hogy a lövészárkok a Donhoz vagy a Dnyeszterhez közelednek, ameddig a háború tart, Ukrajna a NATO-n kívül marad. Ameddig ez a helyzet nem változik, addig a NATO fennállásának talán a legmerészebb vállalkozása a clausewitzi fogalomrendszerben kudarcnak tekintendő.
Oroszország, a forgandó hadiszerencsétől függetlenül, mindaddig a győztes pozíciójában marad, ameddig Ukrajnának és a szövetségeseinek nem sikerül gyökeresen megváltoztatni a fent említett status quót.
Tekintve, hogy 2022 novembere óta Ukrajna semmilyen hadászati szintű sikert nem tud felmutatni, az esélye annak, hogy ez a helyzet megváltozzon, jelenleg gyomorszorítóan csekély.
Ezt a tényt lehet szeretni és lehet nem szeretni, de Oroszország 2022 februárja óta a győztes pozíciójában van, nem a harctéri sikerei, hanem a hadászat legelemibb logikája miatt.
