Múló momentum

Pár héttel azután, hogy a Momentum ikonikussá hülyült exvezére, Fekete-Győr András fölvetette, leghelyesebb az lenne, ha pártja el sem indulna a tavaszi választáson („Ellenkező esetben ugyanis gyengül az esély, hogy bekövetkezzék a várt politikai változás”), kedden lemondott elnöki tisztéről a tenyérbe mászó Tompos Márton. A szűk emberke nem a rengeteg eszéért került annak idején a posztra; már megválasztása előtt számos jelét mutatta, hogy nem veszélyeztet fennálló IQ-rekordokat. Ilyeneket mondott az Országházban a fideszes kormánytagoknak: „Minek ide kulturált, művelt emberfő, ott a tesióra meg a hittan, a rózsafüzér megvéd mindentől, ugye? […] Kapaszkodjanak abba a nyamvadt bársonyszékbe, mert ha a magyar emberek egyszer végre véget vetnek az önök ámokfutásának, abba bele fog remegni az édes magyar anyaföldünk.”

Munkásságának legékesebb pillanatairól most ekképp nyilatkozott kétségbeejtő Márton: „Az árvízi védekezéstől kezdve a füstgyertyázós tiltakozáson és hídfoglalásokon át a jogsegélyekig, a felcsúti pride-ig és minden idők legnagyobb pride-ján való részvételig számos olyan dolgot tett ez a párt az elnökségem alatt, amivel megmutattuk: voltunk, vagyunk és leszünk is”.

Hogy lesznek-e, arra azért nem venném be a ciánkálit… Csak az biztos, múló momentummá lettek az idegen zsoldban álló Lenin-ifjak. Igaz, rövid kéjt élhettek át, amikor kitoltak az olimpiát támogató magyarsággal, meg amikor romlott hölgyképviselőik öt éven át Brüsszelben gyalázták a saját hazájukat. Most mehetnek a gatyájába ürítő messiás­hoz parlamenti helyért kuncsorogni.

Pilhál György - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>