Amit a CIA nem vett észre

Tanulságos - és vastag - könyvet hurcolok mostanában magammal, s olvasom, amint lehetőségem nyílik rá. A pompás profi amerikai újságíró, Tim Weiner az amerikai CIA történetét feldolgozó ]]>munkája ]]>a világpolitika és -történelem díszletei mögötti eseményekre kíváncsiak számára letehetetlenül izgalmas.

No nem azért, mert a magyar fordításban Hamvába holt örökség címet kapott kötet a végső nagy titkokat ismertetné, és mert lerántaná a leplet az elmúlt hatvan év minden fontos globális eseménye mögött állítólag ott rejtőző szervezet zsenialitásáról. Éppen ellenkezőleg: aprólékos kutatói munkával, többtízezer oldal dokumentumra és többszáz interjúra támaszkodva a szerző a világ alighanem leghíresebb kémszervezetének sokkoló kudarcait ismerteti meg velünk.

Weiner összegzése tanárosan szigorú: hiába költött évtizedeken át dollármilliárdokat a Szovjetunió titkainak megszerzésére, a CIA valójában soha nem volt tisztában a Kremlben zajló folyamatokkal. A hidegháború négy évtizede alatt mindössze tucatnyi, az amerikaiaknál önként jelentkező (és kivétel nélkül lebukott, kivégzett) magas szintű hírforrás információra alapozva próbálták értelmezni a nagy vetélytársnál zajló folyamatokat. Így nem csoda, hogy a világ legjobban felszerelt, legtöbb pénzével rendelkező titkos szervezet vezetőit váratlanul élte a Szovjetunió összeomlása.

Pedig lehet, hogy csak be kellett volna kapcsolniuk a tévét.

Éppen 25 éve, hogy egy bátor német fiatalember, a 19 éves Mathias Rust egyszerű kis sportgépével berepült a Szovjetunió légterébe, és ]]>gond nélkül leszállt]]> a moszkvai Vörös téren. 

A kontraszt már nem is lehetett volna nagyobb: míg az oroszok a hatvanas évek elején az akkori világ legmodernebb kémrepülőjét, az addig elképzelhetetlen magasságban repülő amerikai U-2-t is le tudták lőni, most képtelenek voltak elfogni egy lassú kisgépet. A legilletékesebb szovjet szervek állománya szesztől ellazulva hortyogott (előző nap volt a határőr csapatok napja), s nem állt helyzete magaslatán a többi illetékes sem.

A nyugati televíziók által világgá röpített hírt nem lehetett letagadni, s hogy a minden csavarjában rozsdásodó rendszer gyengeségét elleplezzék, elkezdődött a béketáborban ilyenkor szokásos felelősségáthárítás. Meg a legendagyártás, hogy miféle titkos összeesküvés eredményeképpen repülhetett be a Szovjetunióba a katonai blokkok közötti barátságot hirdető, kissé kótyagos ifjú.

Pedig az a titok, hogy nincs titok. Ami már egy évvel korábban, a tragikus csernobili balesetnél is kiderült, ismételten bebizonyosodott a pimasz tette miatt Moszkvában börtönbüntetésre ítélt Rust esetében. Az iszonytató összegeket felfaló szovjet csúcstechnika a korrupció, az alkalmatlanság, a felelőtlenség, a nemtörődömség miatt tulajdonképpen még a belé épített vasak árát sem érte. A kolosszus elevenen megrohadt páncéljában, mert szelleme a hazugságból és a zsarnokságból táplálkozott.

Ez az, amit a legprofibb műhold, a legképzettebb elemzői csapat sem vett észre, de negyedszázaddal ezelőtt bebizonyította egy kalandvágyó német fiatalember.

hetivalasz.hu - Ablonczy Bálint