- 0
Úgy nyolc éves lehettem, amikor Apám félre hívott, hogy szeretne mutatni valamit.
-Eljött az idő – mondta sokat sejtetően és előhúzott az íróasztal fiókjából egy kulccsal nyitható faládikát. A hozzá való kulcsot, rövid keresgélés után egy kis tálkából a gémkapcsok közül vette ki. Kinyitotta, majd hatalmas műgonddal kivett belőle egy jól láthatóan féltőn rongyba csavart kis csomagot.
Odahívott maga mellé és kicsomagolta a kincset.
Sorra kerültek elő a puha rejtekhelyről az Aranycsapat tagjai:
Grosics, Buzánszky, Loránt, Latos, Bozsik, Zakariás, Budai, Kocsis, Hidegkúti, Puskás és Czibor.
A teljes magyar válogatott kabátgombok képében.
-Neked adom fiam – súgta apám elérzékenyülve, majd oda adta a faládika kulcsát.
Néztek rám a legendák különböző méretű gombokra ragasztva. Piros papírlapra voltak illesztve a mára megkopott arcképek. Egyedül Grosics volt más mint a többi játékos: ő két gombból lett, egy parányi drót segítségével összecsavarozva és természetesen fekete papírra volt felragasztva apám gomb csapatában. Hiszen ő volt a Fekete párduc…
Ma íróasztalom fiókjában nekem is ott lapul a kis fadoboz és benne a rongyba csavart Aranycsapat.
Azt hiszem akkor, ott apám dolgozó szobájában egyik lábamról a másikra állva nem igazán értettem ennek a felbecsülhetetlen ajándéknak a lényegét.
Most már mindent értek.
