- 0
Felhévizy Félix nagyon szeret olvasni. Különösen kedveli azokat az írásokat, publikációkat, amelyek a magyarsággal, magyarokkal kapcsolatosak. Sajnos legutóbbi olvasmányélménye meglehetősen felizgatta, mert olyan dolgokra bukkant, amelyek nem fedték a valóságot. Történt pedig, hogy a hírlapíró úgy döntött, negatív előérzete ellenére, hogy elolvassa az Országút folyóirat friss számában (I. évf. 22. szám.) található interjút, amely Catherine Horel francia történésszel, a Francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (CNRS) kutatásvezetőjével készült.
A beszélgetés alapfelütése az a magyarokban valóban létező attitűd, mely szerint Trianonért részben a franciák a felelősek. Ezen gondolat mentén indul el és halad a beszélgetés a történész asszonnyal, aki először megfutja a szokásos tiszteletköröket, majd hirtelen belecsap a lecsóba.
A következőképpen fogalmaz Catherine asszony:
„(…) A médiában véget kell vetni a Romániában és Szlovákiában élő magyarok helyzete túldramatizálásának. Ez ugyanis nem felel meg a valóságnak. Gyakran járok e két országban. Számos magyar világosan elmondja, elege van abból, hogy Budapest politikai eszközként használja őket. (…)
Na ezek a mondatok verték ki a biztosítékot Felhévizynél.
– Valamilyen más, alternatív valóságban élhet a párizsi Panthéon-Sorbonne Egyetem nagytiszteletű tanára, aki ráadásul a lapban található névjegye szerint Magyarország történetének elismert szakértője – gondolta izgatottan a hírlapíró, hiszen ő bármikor ellátogatott Erdélybe a barátaihoz, pont az ellenkezőjét hallotta. Nagyon is megvannak elégedve az anyaország döntéseivel és a határon túli magyarok irányába mutató, féltő gondoskodással. Úgy fogalmaznak, hogy soha nem törődtek velük ennyit, nem támogatták őket ilyen mértékben, mint amióta ez a kormány regnál Magyarországon. Ezzel ellentétben a román és a szlovák állam intézkedéseivel közel sincsenek ennyire kibékülve.
– Felmerül a kérdés, hogy Catherine Horel asszony vajon kikkel beszélhetett, akik az általa elmondottakat prezentálták neki. Erős a gyanúm, hogy senkivel. Megvan erre a magyarázat és az ok is. De nem lehet ám minket magyarokat csak úgy eltüntetni, beolvasztani, ezer év alatt sem sikerült, most sem fog – perlekedett magában Felhévizy, majd óvatosan letörölte az éjjeliszekrényén lévő, barátja által faragott gyönyörű szép, kicsiny székely kaput, és közben végtelen nyugalom szállt a lelkére.
Felhévizy Félix
