Bayer Zsolt: Advent és korszellem

E párbeszéd a Tragédia hetedik színében olvasható, az Évát elrejtő zárda falai előtt. Kívánkozik pedig ide a „kor szelleme”, vagyis mai, primitív nyelven a korszellem okán. Végül a korszellemet Zamárdi betlehemének felgyújtása miatt emlegetjük most.

Mert felgyújtották Zamárdiban a betlehemet. Melyet helyi asszonyok készítettek, ember nagyságú alakokkal, szalmából, nádból, életből és szeretetből. Hogy áldott legyen az advent, a várakozás, a kegyelet.

És nyilván nem jutott eszükbe, mégis biztos vagyok benne, azt hitték, védi betlehemüket a korszellem.
Tévedtek. Nem védi.

Pedig mint minden kornak, úgy ennek is van szelleme. És ez a korszellem is véd néhány „dolgot”, ügyet, eszmét.

Legelőször is az egyént védi ez a mi korszellemünk. A végzetesen és végletesen lemeztelenített egyént, feltéve, hogy annak nincsenek az egyénen túlmutató ambíciói. Ne adj’ isten közösségi ambíciói, ráadásul kollektív jogokkal mérgezve, s legfőképpen nemzeti, „vérségi” alapon.

Az tilos.
Az egyén legyen: Egyén. Egészen primitív, önfenntartó vágyakkal, ösztönökkel. S minél extrémebb és tolerálhatatlanabb ösztönökkel fog fellépni e kor színpadára az egyén, annál inkább meg fogja védeni őt a korszellem.

Mindezzel szoros összefüggésben védi a korszellem a középszerűséget, a devianciát, a primitívséget, ostobaságot, testi és lelki restséget.
Az atavizmust, a kulturálatlanságot, szexuális eltévelyedéseket s mindezek értékként való bemutatását.

A korszellem lángpallosa óvja a múlttalanságot, sorstalanságot, hagyományok tagadását és megtagadását, a haza- és osztályárulást.
A könyvek és az írásbeliség tagadását.
A mély, férfias bunkóságot.
Védi a korszellem mindenki másságát, kivéve a most még többség másságát.

A sivárságot, egykézést, szingliséget, kivagyiságot, őszintétlenséget, hülyeséget és együgyűséget.
És a pénzt, pénzt, pénzt.
A bankot.

Mindenki vallását a keresztényekén és keresztyénekén kívül.
Minden „kisegyházat”, szektát, boszorkányt és boszorkánymestert.
A globalizációt, uzsorát, kamatot meg a chemical industryt.
E korszellem védi az átírt történelmet – és ne merészelje átírni más, ha már egyszer mi ilyen szépen, tökéletesen átírtuk!

E korszellem legfőbb támasza mindaz, ami majdnem emberi. Ami emberinek és természetesnek lett hazudva.

E korszellem már semmit sem tud kezdeni azzal, ami több mint húsz karakter. Itt Michelangelo tényleg széklábat farag. S aki disznómocsokba mártja Jézus keresztfáját, az a bulvárban üdvözül.

Ezért lángolt Zamárdi betlehemje.
Mert korszellemen kívüli volt, szegény.
S ha mégis kiderülne, kik gyújtották fel, hát a gyújtogatókat nyomban megvédené a korszellem.
Ha rohadt kölykök voltak, hát azért. Ha cigányok voltak, még inkább. Ha „antikeresztények” voltak, akkor meg pláne.

Ha lángol Zamárdiban a betlehem, már készülődnek a háttérben a nagy viták. A nagy, liberális korszellemviták.

S ha nincsen elkövető, akkor marad majd a csönd. Hiszen, végül is, mi egyéb történt… Leégett pár ember nagyságú alak, szalmából, nádból, emberségből, szeretetből rakva. Ugye-ugye… Csupa „tolakodó”, „kirekesztő” kereszténység.
Csupa múlt.

Csupa avíttság. Semmi modernség, semmi korszellem.
Pedig jöhetne már Tankréd. Ideje van a keresztes háborúknak.