- 0
De maradjunk annyiban, megértem az ellenzéket. A Kéri-tételből kiindulva tényleg nincs más lehetőségük, mint a nyilvános rendezvényeken elkövetett toporzékolás, hogy az általában vett jelenlétükről tájékoztassák a műértő közönséget. Kellemetlen, de mégis legyünk nagyvonalúak.
A bírósághoz hasonlóan, magam is úgy gondolom, a szabad véleménynyilvánításnak szerves része a politikusok basztatása, amennyiben a tisztelt hivatásos ellenzéket és a pár darab választópolgárukat nem elégítik ki a “drágabolgárúr, hát mondja meg” típusú betelfonáló műsorokban zajló szokványos önkívületek.
Régen volt, de talán még emlékeznek rá, mielőtt Palpatine nekiállt módszeresen lebontani a fékeket és ellensúlyokat (hehe), fordított felállásban szórakoztatta egymást a két fél. Gyuriferiék világa tűnt kimozdíthatatlannak, és rendszeresen ment a szereplései alatti hazaárulózás, óbégatás. Vagy ott van Budapest hercegének, Demszky Gábornak az utolsó pár éve, amikor fellépéseinek megkerülhetetlenül kötelező kelléke volt a körülötte álló képzett személyzet, műveleti tojáselhárítási célokból.
Egyetlen különbség, hogy azokban a derék demokratikus időkben a rend éber őrei ezalatt sün-formációban kiemeléseket hajtotta végre, vagy mindközönségesen letartoztatták az “ünnepek méltóságának megzavaróit”, természetesen a haladó és minden emberijogi hábiztire érzékeny értelmiség ütemes tapsától kísérve.
Hol vagyunk már attól a baloldaltól, amely szerint az utca nem a politizálásra, hanem a közlekedésre való…
A történelem (mert szerencsére már az) meg arra való, hogy okuljunk belőle. Amennyiben a megboldogult gyurcsányizus alatt háborogtunk a sünözésen, úgy cserébe, a jelenben, hagyni kell Juhászpetiéket dülleszteni, óbégatni, sípolni. Szánakozni szabadon lehet rajtuk és itt vissza is kanyarodtunk a Kéri-tételhez.
