Bencsik András: Csak a változás örök

Tökös vikingek, borzasztó keményen tudnak küzdeni, de ez nem elég. A fekete Franciaország, pontosabban az elfranciásodott fekete Afrika válogatottja lelépte a kis fehér vikingeket, akik azért nem hagyták magukat, és két szépítő gólt is lőttek, de hasztalan. Mehetnek haza a szigetükre ünnepelni, mert a 323 ezres lélekszámú sziget labdarúgó-válogatottja ilyen hatalmas sikert még soha nem ért el. Ez körülbelül olyan, mintha Miskolc és térsége városi válogatottja jutott volna el idáig.

Nem illik erről beszélni, de a labdarúgó-Európa-bajnokságon szereplő nemzeti válogatottak etnikai összetétele leképezi azt, amit az Európai Unióról korunkban tudni érdemes. A franciák a maguk laza módján már túlléptek a klasszikus nemzetfelfogáson. A belgák jó úton haladnak efelé, a németek, angolok, portugálok és a többiek még őrzik a nemzeti identitást, de már elfogadják és használják a bevándorlók tudását. Az északi országok, ahol zord a klíma, és a volt keleti országok, ahol zord az életszínvonal, még tisztán nemzeti válogatottal vonulnak ki a pályára.

Idő kérdése, hogy elmúljon mindez. A globális felmelegedés idővel vonzóvá teheti a most még rideg észak-európai tájakat, a bennszülöttek szorgos munkája pedig a volt kelet-európai országok életszínvonalát emelheti abba a magasságba, ahová már érdemes migrálni. Ha a tendencia folytatódik abban az értelemben is, hogy a jólét növekedésével fordított arányban csökken a megszületett gyermekek száma, akkor a francia válogatott mintája egyre több országban követőkre talál. Tény, hogy az idén először nem zavarták meg ellentüntetők a budapesti buzifesztiválon felvonulókat, csak Tarlós István főpolgármester jegyezte meg egy kérdésre válaszolva, hogy ez a menet alapjában véve méltatlan az ország főutcája, az Andrássy út szellemiségéhez.

Igaz is. Vajon miért nem szervez menetet a Családi Büszkeség az Andrássy útra? Miért nem vonulnak fel vidám forgatagban, mindenféle színes ruhában, léggömböket lengetve a sokgyermekes családok? Pedig Európa-szerte ők már kisebbségben vannak, mert a demográfiai adatok szerint a többség a másságnak és az egyéni önzésnek örül. Minél másabb, annál jobb, minél önzőbb, annál nagyszerűbb.

Miért nem vonul utcára Európa utolsó életképes kisebbsége, a család? Milyen meghökkentően merész volna: az apák apáknak öltözhetnének, az anyák anyáknak, a gyerekek meg gyerekeknek. Hogy még bizarrabb legyen, a kisfiúk kisfiúruhában, a kislányok meg kislányruhában vonulhatnának… Persze a rendőrségnek a demokrácia szellemében biztosítania kellene a menetet, hogy elvadult, netán szélsőséges LMBTQ-aktivisták (akik a szerelmet mindegy hogyan, csak másként csinálják) és a hozzájuk csapódó család- és gyerekellenesek ne zavarhassák meg a menetet.

Vajon mit szólna az Európai Unió egy ilyen fölvonuláshoz? Kinek a pártjára állna? A demokrácia diadalát, avagy annak bukását látná-e abban, ha a rendőrök sikeresen megakadályoznák, hogy az LMBTQ népe szétverje a Családi Büszkeség Menetét? Magyarországot ünnepelnék? Avagy hadat üzennének nekünk? Fontos kérdések ezek az Európai Unióból való kiugrálás korszakának kezdetén. Ami tehát az egoista és gőgösen külön­utas, közismerten melegbarát briteket illeti, azt mondom, hadd menjenek. És jöjjön a helyükre Oroszország. Ott még teljesen normális emberek élnek.

Bencsik András - ]]>www.demokrata.hu]]>