- 0
Valaki évekkel ezelőtt felvetette: mi lenne, ha a többség egyszerűen hagyná vonulni a Pride szivárványos menetét? Ha senki a környékükre se menne, ha maguk között, teljes érdektelenségtől övezve kellene karneváli hangulatot hazudniuk önmaguknak?
Az idei felvonulást kétségtelenül meglegyintette a közömbösség szele. Hiába tudósított róla az Index elfúló hangon, online üzemmódban, mintha éppen a Dunántúlt elpusztította volna valamilyen hurrikán, Budaházyn és maroknyi emberén kívül még arra is csak kevesen vették a fáradtságot, hogy a helyszínen az öklüket rázzák. Sztori híján a melegjogiak aztán olyasféle történetekkel rukkoltak ki estére, mint hogy egy résztvevőt lebuziztak a 18-as villamoson, és egyáltalán, folyamatosan arról írtak, hogy az ellenoldal éppen mit mond és mit nem, mit tesz és mit nem.
Hiszen ebben éppen ez a lényeg. Ők is pontosan tudják, hogy nem ők számítanak, hanem a hallgatag milliók. Még akkor sem magukkal foglalkoznak, amikor látszólag minden róluk szól, még akkor is a maradék kilencmillió-akárhány százezer embert figyelgetik.
A melegjogi izé két alapvető tévedésben fogant.
Az első, hogy nekünk azzal van bajunk, hogy ők olyanok, amilyenek. Nem. Nekünk a főállású izéségből van elegünk, abból, hogy huszadrangú senkik pávatollat tűznek a valagukba, kamionon vonaglanak, és azt állítják, hogy nekik van közük Csajkovszkijhoz és Oscar Wilde-hoz, nem nekünk. Homoszexualitás mindig is volt, mindig is lesz, senki nem akarja üldözni őket azért, mert másképp működnek. Viszont a melegjogi izé ne nyilatkozzon a homoszexualitás nevében, mert létük nem azonos a hazai homoszexuális emberek létével. Nagyon sokan ismerünk homoszexuális hajlamú embereket, akik nem óhajtanak az Andrássy útra fáradni többletjogokért, akik beérik a regisztrált élettársi kapcsolattal, akik nem vágynak a házasság paródiájára, gyerekek örökbe fogadására. A melegjogi izének éppen annyi köze van ezekhez az emberekhez, mint a feministáknak a nőkhöz: nem képviselik őket, csak úgy tesznek. És bocsásson meg a világ, inkább Csajkovszkij, mint a pávatollas hülye gyerek, és inkább Monica Bellucci, mint valami trockista-feminista szerencsétlen, aki szerint a jó szex a nő elnyomása.
A második tévedésük a tiszteletre méltóság körül forog. A melegjogi izé szervezői ugyanis csak beszélnek a tiszteletről, de valójában nem remélnek, nem várnak tiszteletet. A tisztelet egyébként bonyolult képződmény. Tisztelni olyasvalakit szoktak, aki emberi tulajdonságaival, munkájával, tudásával nyomot hagy, akit kedvelnek, követnek, adnak a szavára, odafigyelnek rá.
A melegjogi izé szervezői tudhatnák, hogy önmagában azért, mert ők azonos neműekre gerjednek, nem tiszteletre méltóak. Ebben semmi tiszteletre méltó nincs, mint ahogyan abban sem, hogy ha valaki csak korbáccsal élvezi a szexet, esetleg kutyajelmezben féltérdre ereszkedik, és béget, mert hogy ő azt szereti. Abban sincs önmagában semmi tiszteletre méltó, ha valaki fehér vagy fekete bőrű, ha férfi vagy nő, ha diplomás vagy hajléktalan, ha budapesti vagy tanyán él. Ezek születési adottságok és szocializációs szerepek, mennyivel jobb a maszk mögött megpillantani az embert, és eldönteni, hogy ő, éppen ő, egyénileg rokonszenves-e vagy sem.
Viszont ha az illető egyébként tiszteletre méltó, akkor senkit nem érdekel, hogy korbáccsal élvezi a szexet, vagy azonos neműekre gerjed magánembereként. Az igazság az, hogy a szexualitása – éppen úgy, mint a vallási meggyőződése, politikai véleménye – a magánszférájába tartozik, és ha ő nem beszél róla, másoknak nem helyes ítélkezni felette. Viszont – és itt ugrik a majom a vízbe – azzal, hogy a melegjogi izé kilépett a magánkeretekből, képviselői elveszítették védettségüket. Amint társadalmi keretekben mutatkoznak, már nem tiszteletre méltóak, nem védi őket a magánélet szentsége. El kell fogadniuk, el kell viselniük mindazt, ami rájuk zúdul. Hiszen ők álltak ki, ők mutatták meg magukat, ők dobták elénk szexuális szokásaik tárházát, pedig senki sem kérte tőlük.
Mint például a harmadvonal politikusai. Esküszöm, hogy Gyurcsány Ferenc emberei közül mondjuk Szetey Gábor a jól megérdemelt ismeretlenség homályába veszett volna, ha időben meg nem szellőzteti, milyen típusú felsőtestekre izgul – így viszont bérelt helye van a szivárványos panoptikumban. A múlt héten valami szóvivő is előállt a Párbeszéd Magyarországért nevű izéből, hogy tessék, kérem, én is magyar vagyok, de meleg, huh, kimondtam, ide lőjetek. Egyidejűleg azt is részletesen megírta, mit gondol a világról, terjedelmes vallomását aztán különféle hírportálok is átvették. Megtudhattuk például, hogy a szeretet mozgatja őt, meg a világot, csak vannak a csúnya homofóbok, akik bántják őt és becses barátait, de sebaj, nem fél, kíméletlen harcot kezd a cinizmus ellen.
Mire az egyik kommentelő, aki egy pillanatra megtestesítette a PM-en kívüli magyar valóságot, odaírta a terjedelmes önvallomás után: „Még egy buzi. Tűzijáték. Lapozzunk.”
Itt tartunk most. Csak nagyon szépen kérem, ne tegyék kötelezővé... Mennyit hahotáztunk ezen a viccen gyerekkorunkban, aztán tessék, itt az Andrássy úti szodomita valóság.
Na, mindegy, lapozzunk. Nincs semmi baj. Sokasodunk, szaporodunk, belakjuk a földet. Nem valaki ellen, önmagunkért. Akinek baja van ezzel, és a saját többletjogain kívül nincs más ötlete a saját problémáira, sajnáljuk, de tisztelni nem fogjuk. Ahhoz azért kell még egy és más a pávatollon kívül.
Szentesi Zöldi László - www.demokrata.hu
Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!
Köszönettel és barátsággal!
www.flagmagazin.hu