Török Gábor elemez: A paraván marad

Kétségtelen, a politikai kommunikáció nagy szárnyai sok mindent eltakarnak, a politikusoknak értelemszerűen nem érdekük, hogy mindenről beszéljenek, a megfigyelő pedig sajnos az igazán fontos jelenségeknek és szereplőknek csak egy részét láthatja, követheti.

(Forrás: Magyar Narancs)

Magam először 2006 őszén éreztem azt, hogy teljesen értelmetlen - sőt, talán káros is – a politikai színpadon zajló eseményeket elemezni addig, amíg a lényeges kérdésekre nincs válasz. Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése, majd a tévészékház ostrománál történtek után meggyőződésem volt, hogy igazán nincs mit mondani addig, amíg nem derül ki pontosan, miért úgy történt minden, ahogy.

Ha nem is ilyen mértékben, de most is alapvetően hasonló a helyzet: látunk valamit, tapasztalunk jelenségeket, de nincs pontos információink az események okáról, s legfeljebb találgatásaink lehetnek a következményeiről. Egyre gyarapodó sajtóhírek szólnak ugyan a kormányfő és a korábban omnipotensnek gondolt gazdasági holdudvar harcáról, magukat megnevezni nem kívánó kormánypárti politikusok árulnak el itt-ott részleteket e sajátos küzdelem eredetéről, tétjéről és lehetséges hatásairól, de a dolog sajátossága okán a források nem csupán korlátozottak, de megkérdőjelezhető hitelességűek is.

Pedig nagyon nem mindegy, hogy valóban van-e harc, hogy miről szól, mire terjed ki és meddig mehet el. Természetesen jelekből sok mindenre lehet következtetni: személyi és gazdasági döntésekből, a gazdasági holdudvar által tulajdonolt média meglepő cikkeiből, egyes kormánypárti politikusokkal kapcsolatos szokatlan hírekből, de ez azért nem több, mint kremlinológia. Holott a következő időszak politikai széljárását, a kormány helyzetét és az ellenzék lehetőségeit is alapvetően meghatározhatja ez a kérdés. Ha az önkormányzati választás után valóban eszkalálódik ez a sajátos belső hatalmi harc, annak minden bizonnyal lesznek politikai-politikusi áldozatai és lesz politikai kára is, amit értelemszerűen a háborúban álló feleknek kell megfizetniük.

Mindezzel feltehetően a szereplők is tisztában vannak, megfontolásaikról, dilemmáikról azonban még annyit sem tudhatunk, mint amennyit legalább - a cselekedeteik alapján - a szándékaikról sejthetünk. Nem vitás, ha a kormányfő valóban tovább szeretné növelni a mozgásterét, akkor erre leginkább most van lehetősége. A parlamenti ellenzéke továbbra is mély válságban van, amelynek szimbolikus tünete mindaz, ami a főpolgármester-jelölt kiválasztása körül és a jelölt kampányában eddig történt. Az önkormányzati választás után ráadásul évekre választási csend következik, az időközi voksolásokat leszámítva, 2018 tavaszáig a Fidesznek nem kell megmérettetnie magát. Politikai tőkét tehát leginkább most, a ciklus elején lehet áldozni, ahogy tette ezt a második Orbán-kormány az előző ciklus elején: csak akkor nem a hatalmi mozgástér bővítésére, hanem az intézményi-személyi változásokra „költött” a kormány.

Ugyanakkor a politikában nem könnyű úgy számolni, mint a gazdaságban: a veszteségek elkönyvelése és különösen megállítása, a szavazatok elvesztése és visszaszerzése a gyakorlatban nem olyan egyszerű, mint az általában a gazdasági piacon látszik. Éppen ezért is gondolom azt, hogy – bármit is „tudnak” erről most a jól értesült szereplők – a kocka még egyáltalán nincs elvetve.

Török Gábor - (Heti Válasz, 2014. szeptember 4.)

]]>www.torokgaborelemez.blog.hu ]]>- a Flag Polgári Magazin partnere

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!