Ma 2024 május 14. Bonifác napja van. Holnap Zsófia, Szonja napja lesz.
2144d41ede4b223460d30a1dce4aa35d.jpg

Mesebeli Afrika - Békés gorillák: az emberi faj újabb áldozatai

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Míg a korábbi becslések a gorillák számának 90%-os csökkenését jósolták 2030-ra, addig a legfrisebb, ENSZ és Interpol közös jelentésből kiderült, hogy ez már az elkövetkező 10 évben bekövetkezhet és egész alfajok halhatnak ki örökre.

Az okok elég egyértelműek (erről már írtam korábban is): az élőhelyeket veszélyeztető konfliktusok – gondoljunk csak bele, hol van a Virunga Nemzeti Park -, az állatok vadászata húsukért és a legsúlyosabb probléma a hihetetlen mértékű fairtás, amely ugyan csökkenő mértéket mutat, de a növekvő kínai kereslet miatt továbbra is óriási területek tűnnek el minden évben.

Aztán még ott a növekvő emberi populáció (bár eme tényező számára a konfliktusok jelentős ellenhatást jelentenek) bizonyos területeken és a rendkívül érzékeny gorillák számára halálos betegségek – de akár az emberekre is halálos Ebola-vírus. A gorillák számának fogyásához hozzájáruló különböző elemek egyébként szorosan összefüggnek, például gyakori, hogy a fakitermelők asztalára gorillák húsa kerül (és akkor még nem beszéltünk a több tucat súlyosan pusztított fajról) és egyes régiókban a piacon is hozzájuthatunk ilyen “ínyencséghez”. A jelentés szomorúan konstatálja azt is, hogy bár az elmúlt hónapokban egy eddig nem ismert, nagyobb (kb. 750 fős) gorillapopulációt fedeztek fel Kelet-Kongóban, az ottani helyzet miatt valószínűleg éveken belül ezek a családok is eltűnnek.

]]>gorillamap]]>

Ma a gorillák négy alfaja (keleti síkvidéki, hegyi, nyugati síkvidéki, Cross folyó menti) egyaránt végveszélyben lévő, súlyosan veszélyeztetett faj, de a hegyi, a Cross folyó menti gorilla és a keleti síkvidéki helyzete már a végső stádiumban van. Március elején kezdődött a Nemzetközi Gorilla Megőrzési Program (IGCP) felmérése a Virunga-parkban élő hegyi gorillák számáról, amely adat kritikus képet fog szolgáltatni eme csodálatos emlős sorsáról. A legrosszabb helyzet egyértelműen a Kongói Demokratikus Köztársaságban uralkodik, de ahogy a jelentés is rávilágít, egész Közép-Afrikában csak romlott a helyzet.

Pozitívumként szerepel a jelentésben, hogy a Virunga-vulkánok környékén élő hegyi gorillák megmentésének ügyében a három érintett ország: Uganda, Ruanda és a “nagy” Kongó a helyi lakosság megmozgatásával együtt összefogott, ennek eredménye, hogy ezek az állatok túlélték az elmúlt szörnyű éveket. Ha valaki egyébként azt gondolná, hogy a négy alfaj közül a hegyi gorilla a legveszélyeztetetebb, az téved, a Cross folyó menti gorillákból talán már csak 300-400 egyed élhet Nigéria és Kamerun vadonjaiban. A két ország határon élő populációira a legnagyobb veszélyt az ember jelenti, errefelé a legkisebb bűntudat nélkül vadásszák a szerencsétlen emlősöket, ennek megfelelően már csak azokon a helyeken maradtak életben családok, amelyek nehezen megközelíthetőek.

]]>umoja csalad]]>

Kamerun 2007-ben eszmélt először, hogy valamit tenni kellene, ekkor hozták létre a Takamanda Nemzeti Parkot, amely mára eme gorillafaj utolsó menedéke lett. Nigériában nem ennyire jó a helyzet, hiába a helyi közösségek összefogása és a nemzetközi segítség, a bürokrácia és a korrupció miatt továbbra is csak a Takamandával határos Cross Folyó Nemzeti Parkban van békességük a főemlősöknek. És hogy a helyiek számára mit is jelent egy ilyen állat elejtése, álljon itt Emmanuel Oshibeka elég régi vallomása, akit még 2006-ban ítéltek hat hónap börtönre 3 Cross folyó menti gorilla megöléséért: “Egy csoportban voltak, én pedig kutyával kerestem őket. A kutya kiszimatolta őket és odavezetett az üvöltő gorillákhoz, amelyek egy fa tetején kapaszkodtak. Elkezdtem lőni rájuk, és egyesével lehullottak, majd a földön szépen feldaraboltam őket.”

És bár később nemzetközi támogatással más megélhetést kerestek Emmanuelnek, a férfi azt mondta, ha ismét megélhetési nehézségei lesznek, újra beveti magát a vadonba. Visszatérve az egész gorilla-fajra, szomorúan vegyük tudomásul a tényt, hogy bizony egy-egy elejtett gorilla halálában nekünk is véres lehet a kezünk, hiszen egy arany- vagy koltánbánya munkásainak húsra van szükségük és mivel pénz nincs, azt kell enni, amit a természet kínál. Ráadásul a helyi lakosság, amely egykor tabuként kezelte a gorillahús fogyasztását, mára félretette elveit és sokszor még a menekülttáborok lakói is az őserdőkben keresnek betevőt.

Végül szomorúan elmondható, hogy a nemzetközi közvélemény csak a hegyi gorillák helyzetéről bír tudomással, pedig a másik három alfaj helyzete is kritikus, sőt a két nyugati alfaj sokkal gyorsabb ütemben pusztul, mint keleti társai.

]]>www.mindennapiafrika.info]]> - A Flag Polgári Műhely partnere 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Szépségápolás (15) Sport (729) Gasztronómia (539) Egészség (50) Nézőpont (1) Tereb (146) Rejtőzködő magyarország (168) Nagyvilág (1310) Kultúra (9) Mozaik (83) Titkok és talányok (12) Mondom a magamét (7598) Belföld (11) Mozi világ (440) Heti lámpás (313) Politika (1582) Irodalmi kávéház (537) Gazdaság (708) Történelem (18) Tv fotel (65) Emberi kapcsolatok (36) Autómánia (61) Vetítő (30) Alámerült atlantiszom (142) Életmód (1) Flag gondolja (36) Jobbegyenes (2803)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>