Az éghajlatváltozás és a fokozódó szárazság nyomán tíz- és tízmilliók indulhatnak meg Afrikából és Ázsiából Európába. Miközben a tengerek szintje emelkedik, és soha nem látott mértékben szennyeződik. Nem lesz elegendő élelmiszer 2050-re. Az amerikai atomtudósok „világvégét” jelző atomóráját éjfél előtt három percre állították az Egyesült Államok Oroszországot fenyegető lépései nyomán.

A tizenhét és fél milliós Szíriában tizenkétmilliónak már nincs otthona. A Nyugat „demokráciaterjesztési” és „terrorizmus elleni” háborúja nyomán milliók és milliók menekülnek közel-keleti és ázsiai muzulmán országokból. Az egész emberiséget és az egyes nemzeteket fenyegető, makroszintű borzalmas kilátásokban azért a családi és személyes boldogságon kívül van egy örvendetes folyamat, amelyet a legjobban hazai perspektívából élvezhetünk. Egyre jobban.

Saját szemünkkel láthatjuk az 1968 óta diadalmenetet diadalmenetre halmozó – bocsánat a képzavarért – balliberális oldal és különösen annak rendkívül kártékony hazai válfajának erőteljes menetelését önmaguk ásta politikai sírjuk felé. Helyzetük tragikussá vált. Minden, amire eddig tettek, ellenséges köddé vált. Az áhított világkormány eljövetele helyett az elmúlt negyedszázadban nemzeti-etnikai törésvonalak mentén sokasodnak Európában az országok. Hol van már Jugoszlávia? Csehszlovákia?
Önállóak lettek a balti országok. És ki tudja, mi következik? Katalónia, Skócia, netán Baszkföld? A mai térképek sokkal jobban hasonlítanak a több száz évvel ezelőttiekre, mint az 1990-ben kiadottakra. Holott a balliberálisok annál inkább extatikus állapotba kerültek, minél inkább beszélhettek nemzetek fölötti, integrált entitásokról. Éljen az EU! De még jobban az IMF, a Világbank és a washingtoni konszenzus többi intézménye! Imádunk, ENSZ! Imádunk, egypólusú, Amerika vezette neoliberális világrend! Csak hogy integrálódás helyett dezintegrálódás lett.

A Kínával, Oroszországgal és a többi BRICS-országgal egyre inkább többpólusúvá alakul a világ. Európába, a földrész katasztrófájaként, viharos gyorsasággal áramlanak a menekültek, a balliberálisok által nagyon nem kívánatosan a jobboldalt és a radikális jobboldalt téve meg a kontinens fő és izmosodó politikai erejévé. Emlékszünk, amikor liberálisaink arra oktattak bennünket, hogy Európában nagyon nem szalonképes nemhogy koalíciót alkotni a szélsőséges erőkkel, de még tárgyalni sem velük? Ehhez képest ma a szélsőjobb számos európai országban koalíciós partner. Norvégiától kezdve egészen Görögországig. A szomszédos Burgenlandban a szocialisták tárgyalnak együttkormányzásért a radikális jobboldali osztrák Szabadság Párttal.

A témában így retteg Friss Róbert a Népszava július 2-i számában: „Ami pedig a magyar tanulságokat illeti: Európa minden jel szerint egyelőre jobban tolerálja a fosztogató nemzetállami jobboldali populizmust, mint a fejetlen baloldalit.” Pedig nekik Brüsszel a korbács, amelytől kizárólag azt várják el, hogy az általuk utált magyar fenékre suhintson.

A Népszabadság június 29-i kiadásában Alkonyzóna címet kapott cikkét Vári György a görög helyzetről így fejezi be (élvezet olvasni): „Jelen állás szerint nincs sok okunk az optimizmusra: a görögök helyzete ijesztő, mindazt, amit az európai demokráciáról eddig tartottunk, alighanem kénytelenek leszünk alaposan átértékelni, az unió krízisére pedig, úgy tűnik, nem a blokád alá vett, integrációpárti szociális Európát sürgető baloldal, hanem az erősödő, Európa-ellenes szélsőjobb adhat majd erőteljes választ. Sötét idők elébe nézünk.”

Nézzetek csak! Az oly sokszor súlyos tévedéssel baloldalinak nevezett magyarországi balliberálisok hirtelen rájöttek, a kozmoszra nézve a valódi veszélyt nem a szelíd arccal kampányoló, nulla hatalommal bíró Jobbik jelenti, hanem a valódi hatalmat birtokló, radikális Sziriza párt, amelynél manapság ők nem sok pártot utálnak jobban. A 168 Óra hetilap legfrissebb számában a volt szabad európás, a Kasza László álnéven író Kasza Levente így fejezte ki rettegését a Szirizától: „Eddig egyetlen ország kormánya sem ártott annyit az európai gondolatnak, mint ez a baloldali, radikális, populista, demagóg csoportosulás, a Sziriza.”

Tényleg? Nem azt tanították eddig, hogy Európára és a kozmoszra nézve Orbán Viktornál nincs fenyegetőbb politikus a világon? Még szerencse, hogy az idézett hetilap nemzetközi lapszemléjében idézi a Kurier nevű osztrák bulvárlapot, amely úgy kommentálja a brüsszeli EU-csúcs kimenetelét a menekültek ügyében, hogy „az unióban ismét az ököljog uralkodik; győzedelmeskedik Orbán gulyáspopulizmusa. Márpedig ez vereség az emberség, a humanizmus számára”. Szegény 168 Óra, amely elfelejti, hogy Mészáros Tamás néhány oldallal előbb még a magyar miniszterelnök, számukra kínos, brüsszeli győzelmét így mentegeti: „Orbán sikersztorija tehát igencsak kérdéses. Egyrészt semmi olyasmit nem ért el a brüsszeli tárgyaláson, amit eddig ne állt volna módjában megtenni – ideértve a szerb határra tervezett kerítést is…”

Igen, az átértékelők már fazonírozgatják azt a sokkot, amelyről ezzel a címmel adott hírt a csúcs másnapján a neo- és balliberális vonalhoz rendületlenül hű Népszava június 27-i száma: „Menekültek: Orbán lenyomta az uniót”. Azt az EU-t, amelyet – a vakok országában király félszeműek is már látják – a széthullás fenyeget. „Drága Görögország, maradj velünk!”, sikított fel július 1-jei számában e címmel az eszmeileg balliberális, külpolitikailag szolgai módon neokonzervatív német hetilap görögöknek írt szívhez szóló, egyébként teljesen kontraproduktív szerkesztőségi levelében.

A hazai balliberális oldalon hatalomnélküliségük és kilátástalanságuk őrjítő frusztrációja miatt már tényleg a háborodottság valódi jegyei ütnek ki.

Drágabolgárúr, miután Klubrádiójában preferált pártjainak a devizahitelek ügyében, hatalmasat ártott a hazai külföldi bankok hónapokig tartó ajnározásával, majd azzal, hogy elmagyarázta a rezsicsökkentés ártalmát, most már műsora adásidejét világfájdalmas sóhajtásokkal fűszerezett, hisztérikus hangsúlyú, kifogyhatatlan szinonimázással nyolcvanöt százalékosan uralva, a második világháború szörnyűségeit is elfeledve jajong, amiért kerítéssel zárják majd el déli határunkat. A lenini értelemben vett hasznos idióta ő: tovább löki a Hadész, az ógörög alvilág felé a magyar politikai élet balliberális oldalán vergődő pártocskákat.

Lovas István - magyarhirlap.hu