Bár bírálói nem győzik bizonygatni, hogy az orosz típusú féldemokrácia képét vetítette fel, meggyőződésem, hogy nem a putyini rezsim államberendezkedését tekinti követendőnek. Fareed Zakaria 1997-ben, a Foreign Affairs hasábjain az illiberális demokráciát abban határozta meg, hogy azt jóformán csak a szabad választások teszik különbözővé az önkényuralomtól. Orbánnak esze ágában sincs elvetni a liberális demokrácia értékeit, csak éppen nem kívánja ezeket az állam központi elemeivé tenni. Fából vaskarika? Amikor Angela Merkel budapesti látogatásakor egy német újságíró kérdésére válaszolt, a kancellár leszögezte: liberalizmus nélkül nincs demokrácia; a magyar kormányfő viszont sietett hozzátenni, hogy az ő filozófiájába belefér a két dolog elvi összevetése.

Eklatáns példa a liberalizmustól túltengő demokráciára a Charlie Hebdo-ügy. A francia forradalom kései gyermekei Charlie-szolidaritásban forrottak össze, a szólásszabadság sérthetetlen liberális eszméjének szinte egzaltált dicsőítésében. Épp azokban a napokban jártam Párizsban, és betértem vacsorázni kedvelt helyemre, a St. Benoit családi vendéglőbe. A szomszéd asztaltól beszélgetésbe elegyedett társaságunkkal egy idős iparosember, aki kifejtette: a franciák nagy százaléka ocsmány hecclapnak tartja a Charlie-t, a szerkesztőségi vérengzés szörnyű tragédia volt, de miféle liberalizmus az, amely ajnározza, ha torzképrajzolók éveken át olcsó humorral gyaláznak muszlimokat, keresztényeket, miközben – nagyon helyesen – bármiféle antiszemita megjegyzésre zéró tolerancia érvényes?

Orbán Viktor befogadásra érdemesnek tartja más országok elmenekült üldözöttjeit, de nem osztja a liberális nézetet, hogy minden náció gazdasági migránsait tömegével kell beengedni. Ha erről Rogán Antal beszél a Keleti pályaudvaron, megjelenik mögötte a liberális demokrácia néhány bajnoka, és a feje mögé tartja a feliratot, miszerint bezzeg ’56-ban szeretettel várták világszerte a levert forradalom menekültjeit. Mi viszont egy meggyalázott nemzet emigránsai voltunk, nem szociális segélyre vágyva, hanem munkára készen érkeztünk a szabad világba, nem úgy, mint a független, de szegény országukból tízezrével útnak indult koszovói muszlimok.

A demokrácia őshazájában élek. Itt régóta tisztában vannak azzal, hogy más a szabadelvűség és más a szabadosság. Ha a londoni Parlament előtt a jogegyenlőség és az antikapitalizmus bajnokai sátrazni akarnak, a rendőrség a közrendi törvényre hivatkozva eltávolítja őket. A budapesti Országház előtt viszont nyugodtan sátorozhatnak az Orbán takarodj-isták.

A miniszterelnöknek sok a dolga, de ha akad néhány nyugodt órája, bizonyára gondolkodik azon, hol kezdődik és végződik egy demokráciában a jogok szabad gyakorlását biztosító liberalizmus képlete. Filozófiája még kiforrófélben van.

Sárközy Mátyás - ]]>www.valasz.hu]]>