A világ jegybankjainak aranytartaléka 38 ezer tonna, és a jegybankok eszeveszetten vásárolják az aranyat. Az ok a pénzügyi összeomlás réme.

A XV–XVI. században a világpénz az arany volt. A középkorban a felfedezések ideje előtt Európában jelentős aranybányászat egyedül a Magyar Királyságban zajlott. A franciáknak egyáltalán nem voltak aranybányáik. Európa arany­igényét a magyar Felvidék és Erdély látta el. Az spanyol hajóhad rézigényét a felvidéki bányavárosok adták. Az aranykincs birtoklása azonban életveszélyes, ha egy országnak nincs megfelelő katonai ütőereje, és az országon belül káosz uralkodik.

Mátyás király idejében hazánk erőforrásai még kiegyenlítették az agresszív muszlim terjeszkedés hadi potenciálját, de elmaradt a kikötő és flotta fejlesztése, amely az akkori hírszerzés bázisa lett volna. Kimaradtunk a pénzrendszer késő középkori átalakulásából is, tehát az európai bankhálózatok felemelkedéséből és a kereskedelemből, amely pénzhelyettesítő hitellevelekkel lassan-lassan kiszorította az aranyat a nemzetközi pénzrendszerből. A középkori Magyarország bukása összefügg az arannyal, és akkor kezdődött hazánk kálváriája, amikor ki akartunk lépni az európai nagypolitikába a pápai trón megszerzésének céljával. A Vatikán már akkor rég a bankároké volt.

Akkor tévesztettünk utat, amikor Bakócz Tamás esztergomi érsek a győztes Medici bankárpápa ellen indult. Bakócz­nak mai pénzben egymilliárd dollárja volt a római bíborosi kar megvesztegetésére, míg a Medicieknek ötmilliárd. A pápai trónt megszerezni és ezzel össz­euró­pai geopolitikai játékosként a „török áfiumnak” ellenállni teljesen irreális stratégia volt. Miért?

Mert a Magyar Királyság gazdasági ereje eltörpült a teljes Kis-Ázsiát egyesítő Oszmán Birodalom és az azt támogató Velence gazdasági, élőereje és hadi potenciálja mellett.

Mert a török szultán a Velence által felügyelt olasz bankárok zsebében volt. Semmi új nincs a nap alatt: Velence NGO-hálózatot szervezett a mórok, azaz arabok feletti győzelem, a reconquista után Spanyolországból kiutasított szefárd zsidóságból, akik a mórokkal kollaboráltak, tehát volt iszlám kapcsolatuk és tapasztalatuk. Budára is jutott spanyol migráns velencei ügynök, de a legtöbb zsidó menekült Thesszalonikiben és a török Portában találta meg a számítását, és a fényességes tekintetű szultánt finanszírozták. Így az akkori európai világ tengeri hatalma, Velence pénzügyileg hajtotta uralma alá az Oszmán Birodalmat, amely viszont a legnagyobb szárazföldi hatalom volt (mint ma is), és ott tomboltak szent hazánk déli határán, akár a ma kerítést szaggató, ránk lövöldöző muszlim migráns terroristák. Velence adta a szultán logisztikáját, lőszer- és hagymautánpótlását és hírszerzését. A törökök adták a mai Ukrajnához hasonlóan az élőerőt. A török szultán vazallusa volt a francia király, aki az akkor legkorszerűbb haditechnikát, a tüzérséget szállította a török hadseregnek.

Mert Bakócz és Magyarország ellen lényegében az akkori európai pénzvilág fogott össze a szárazföldi regionális középhatalmakkal. Bakócz végzetes hibája az volt, hogy hírszerzése nem működött, és belesétált a ravasz Medici pápa csapdájába: az érsek egy ismeretlen, Dózsa nevű ügynökre bízta a pápa által támogatott keresztes hadjáratot. Európa pedig lapított, és magunkra hagyott bennünket.

Dózsa jól teljesített: feltüzelt paraszt­jai­val megsemmisítette az élelmiszerkészleteket, magát a termelést az Alföldön és a Partiumban. Állati kegyetlenséggel vérbe borította az Alföldet egy polgárháborúval, míg Mohácsnál kizárta a jobbágyság bevonását a hon védelmébe. Egy évtizedre elvonta az ország költségvetési forrásait a védelemtől.

A Dózsára bízott parasztfelkelők tömeghadserege végzetesen meggyengítette és megosztotta az országot. Mindezt külső fenyegetés árnyékában, tudatosan és valószínűleg külföldi befolyásra. Eközben a Habsburgok a maguk hibrid háborús aknamunkájával fellázították a déli végvárak szerb (rác) nemzetiségű védőit. A Habsburgok eredetileg velencei kalmárok voltak, és vigéc módjára csak bevásárolták magukat az arisztokrata körökbe. Ezzel szemben a magyar Árpád-ház apostoli királyai a pápával egyenrangúak voltak a szakrális hierarchiában.

Már a Hunyadiak idejére elfogytak Délvidéken a magyar honvédők a rendszeres török betörések miatt. Dózsa csak egy aljas hazaáruló volt, nyilván ezért nevezték el róla a Dózsa György utat.

Tehát a naiv esztergomi érsekünk, aki vakon bízott a keresztény Európa szolidaritásában, elpazarolta a római pápaválasztáson Körmöc és Börzsöny aranyát, és lángba borította az országot Dózsa kinevezésével. Ezzel megágyazott a 12 év múlva előreláthatóan bekövetkező mohácsi vésznek, ahol nemcsak az ország hazaszerető vezetői és maga a 18 éves II. Lajos király veszett oda, hanem 300 pécsi egyetemista és az egyetem is elpusztult. A jövő egy darabja.

Régi trükk: ha el akarsz pusztítani egy népet, akkor darabold fel mozaikszerűen az országát, és telepíts be idegen népeket a területére. Majd szétmarják egymást. Ez lett a mi sorsunk is a három részre szakított országban, ahol a 150 éves muszlim megszállás alatt egy percre sem szünetelt a magyar ellenállás. Négymillióan voltunk 1526-ban, mint a franciák és az angolok. Ők 150 év alatt 20 millióra nőttek, mi az ország közepén kihaltunk. A végvári vitézek kitartottak egészen addig, amíg Habsburg Lipót fel nem robbantotta az összes várunkat, és el nem hurcolt 35 ezer protestáns magyar értelmiségit gályarabnak. Hihetetlen, mit kellett kiállnunk! A török és a Habsburg-uralom felért egy demográfiai katasztrófával…

Lássuk ezek után a mai Európai Unió­nak a muszlim migráns terroristák kötelező szétosztási rendelete fényében azt, hogy mit hozott nekünk a 150 éves iszlám uralom:

„Mutasd meg nekem, mi újat hozott Mohamed, és csak rossz és embertelen dolgokat fogsz találni, mint az a rendelkezése, hogy az általa hirdetett hitet karddal kell terjeszteni” – szólt hozzánk is XVI. Benedek pápa Gizella királynénk sírjának városában, Regensburgban 2006. szeptemberben egy egyetemi előadásán. Ezúttal nem mérgezték meg a pápát, csak leváltották. Útban volt az EU bevándoroltatási tervének. A halál belovagolt Európába. Erre figyelmeztetett a nyugdíjazott német pápa, aki csak idézett egy régi vitaszövegből: a tudós bizánci császár, II. Paleologosz Manuel tárgyalt – talán 1391-ben Ankara közelében a császár téli táborában – egy művelt perzsával a kereszténységről, az iszlámról és e kettő igazságáról.

Ezzel a német pápa magára haragította az iszlám világot, de a nyugat-európai liberálfasiszta lakájsajtót is. (Liberálfasizmus fogalma: Jonah Goldberg Liberálfasizmus című könyvben új eszmetörténeti fogalmat alkotott, amely a nácizmus és a kommunizmus után a liberálfasizmust írja le mint a nyugati világban Amerikából kiinduló totalitárius ideológián alapuló társadalmi rendszert.)

„Miután a császár ilyen súlyosan fejezte ki magát, aprólékosan elmagyarázta az érveket, miért esztelen dolog a hit erőszakos terjesztése” – emlékeztette professzorokból álló hallgatóságát XVI. Benedek pápa. „Az erőszakos térítés elleni érvelés döntő érve ez: az erőszak ellentétes Isten lényegével és a lélek lényegével.” Kérjen bocsánatot a muszlimoktól a pápa! – visszhangozták a Közel-Keletről a Nyugat politikailag korrekt reakcióját.

Kérdés, nem tévednénk-e nagyot, ha az iszlámot mint fasiszta ideológiát mutatnánk be? Hiszen a Korán az igazhitűek felsőbbrendűségét hirdeti. Az iszlám a hitetlenek kiirtására kötelezi híveit. Az EU tehát olyan tömegeket hívott be Európába, akiknek az a meggyőződésük, hogy ők magasabb rendűek, és Allah parancsa az, hogy aki nem tér meg, azt meg kell ölni. A muszlim migráns meg van győződve arról, hogy azt a földet, amelyre a lábát tette, Allah neki adta. A bevándorló tehát tulajdonosnak tekinti magát az EU-ban. A bőséges segély Nyugaton – a bevándorló muszlim hite szerint – valójában a hitetlenekre nézve kötelező adónem, amelyet az európai polgár azért köteles fizetni, hogy kegyesen életben hagyja őt a bevándorló muszlim.

Ha tehát kibányásszuk meglévő aranyunkat, akkor kiugorhatunk az öngyilkos EU-ból, amely gazdasági és fizikai megsemmisítésünkre tör, és Ausztriával és Svájccal egy gazdag pénzügyi tengelyt hozhatunk létre.

Vajon miért talált egymásra a nyugati világban a liberálfasizmus és az iszlám fasizmus? Vajon bocsánatot kértek-e és visszaadták-e az elrabolt corvinákat a törökök? Bocsánatot kértek-e 150 éves elnyomásunkért és kiirtásunkért, a láncra verve elhurcolt gyerekeinkért, asszonyainkért? Vajon megkövetik-e a spanyolokat országuk 800 éves mór megszállásáért az arabok? Amel Nona, a moszuli káld katolikus érsek a Corriere della Serában XVI. Benedek pápánál is egyenesebben figyelmeztetett: „Az iszlám szerint nem egyenlő mindenki. A mi értékeink nem az iszlám értékei. Ha ezt nem értitek meg minél előbb, azon ellenség áldozataivá váltok, akit nemrég még otthonotokba fogadtatok. Veszélyben vagytok. Kemény és bátor döntéseket kell hoznotok, még akkor is, ha ezek ellentétesek az alapelveitekkel.”

Úgy fest, a trianoni nagyhatalmak, a hazánkat felszeletelő franciák és angolok már menthetetlenek. Germanisztánban ma a lakosság 27 százaléka bevándorló muszlim. A németeknek is kicsöngettek: az évszázad közepére 50 százalék lesz a bevándorlók aránya, ha a mai termékenységi ráta marad. Az EU kalifátus lesz sarija jogállamisággal.

A török ma testvérnépnek számít nálunk. Megbékéltünk velük a nagyságos fejedelem, Rákóczi Ferenc és a bujdosók befogadásáért. Közép-Ázsia türk népei is testvérüknek tekintenek minket. Ez jó. Tudjuk, hogy Szulejmán szultán csak eszköz volt a velencei kalmárok, az akkori pénzügyi háttérhatalom kezében. A Nyugat gyűlölt minket, mert volt aranyunk. A körmöci csikót pedig a Mediciek és a Fuggerek is nagyon szerették és stratégiájukban, megelőzve korukat, hibrid háborús módszerekkel éltek.

Mai magyar gazdaságunk nagyobbik része nem más, mint néhány globális vállalat lokális telephelye. A rendszerváltás során ugyanis nemcsak az ipari ágazataink semmisültek meg, hanem a kereskedelmi bankjaink, az energiaellátásunk, az olaj- és gáziparunk és erőműveink is külföldi kézbe kerültek. Az elmúlt harminc évben mezőgazdaságunk, élelmiszeriparunk és élelmiszer-kiskereskedelmünk is külföldi multik kezébe került. A vagyonvesztés 1980 és 2010 között felért egy Moháccsal és Trianonnal – egyszerre. Innen indulunk.

]]>Jánossy Péter Sámuel]]>

]]>www.demokrata.hu]]>