Ugye emlékszünk még Simicska Lajosra? Erre a kérdésre nyilván jönnek a kötelező poénok, hogy bárcsak ne… vagy hogy persze, hiszen felejthetetlen a hózentrógere (övvel együtt hordva!), de leginkább, hogy „összeg*cizte” Orbánt, aztán meg a saját zakóját is összeh*gyozta/koszolta, amikor egy erősen viszkigőzös veszprémi éjszaka után hajnalban még egyszer felírta egy plakátra az ominózus szlogent: O1G.

De ez már a G-nap után történt. Előtte még Simicska Lajos volt a fideszfóbok fő ellensége. Megtestesítője mindannak, amit gyűlöltek a rendszerben. Ő volt a kritikák elsődleges célpontja.

És a kritikák eléggé jogosak is voltak. Pökhendi volt, arrogáns volt, kivagyi volt. APEH-elnökként végképp nem kedveltette meg magát a választókkal, néhány megszólalásával aztán még rá is tett egy lapáttal az ellenszenvre. Később a nyilvánosságot ugyan kerülte, de ettől még óriási volt az arca. A Fidesz-tábor, a kormányhoz közeli, azzal szimpatizáló emberek számára is nehezen vállalható figura volt. Aki tudta, kerülte is.

Viszont vitathatatlan érdemei vannak a politikához nélkülözhetetlen gazdasági hátország megteremtésében, a Fidesz profi párttá válásában. Csak hát egy idő után nem elégedett meg a kiemelt pozíciójával a játszótéren. Egy egész mászókát igyekezett kisajátítani magának, ahová bárki, beleértve a parkőrt is, csak az ő engedélyével mászhat fel. Sőt, már az egész játszóteret akarta. És amikor ezt nem kapta meg, dühös kisgyerekként tombolni kezdett. Összetörte a hintalovakat, leszaggatta a hintákat, felborította a kukákat. És leginkább: belepisált a homokozóba.

Ám amikor szembefordult Orbánnal, ott, akkor, a G-napon, Simicska hirtelen hős lett. Az orbanofóbok egyből rajongani kezdtek érte. Az akkor még általa birtokolt Hír TV-ben, Magyar Nemzetben lelkesen szerepeltek, írtak a nagy ellenzéki megmondóemberek. Az „igazikonzervatívoktól” kezdve az „igaz magyarokon át” az igaz balosokig. A Pörzse Sándorok pilisi haciendákat tudtak ebből építeni, a Puzsérok „csak” Thaiföldig, meg ayahuasca-teaszeánszokig jutottak. Simicska már nem az a gyűlölt, h*gyfoltos-sz*rszagú bunkó volt, akinek addig tartották. Nem a korrupció megtestesítője, amivel korábban vádolták. Hanem a messiás, aki majd legyőzi – akinek a pénzével majd közösen legyőzik – a Váli-völgyi Taschenhitlert.

Azóta tudjuk, ez mennyire lett így…

Magyar Péter nem egy Simicska. Ő semmilyen hozzáadott értéket nem vitt a rendszerbe. Egy szerencsés családban született, és (részben ennek köszönhetően) egy még szerencsésebb házasságot sikerült összegründolnia. A kapcsolatait kihasználva több millió forintot vihetett haza havonta. Amiből aztán igazi zsúrfiúként viselkedhetett. Drága órákkal, sikermellénnyel, hatalmas arccal.

Ugyanolyan jogos volt a vele szembeni ellenszenv, mint Simicska esetében. Ha személyesen nem is ismerték annyian, mint Lajost, de tökéletes megtestesítője volt mindannak, amit az ellenzékiek gyűlöltek a rendszerben. A Fidesz-tábor, a kormányhoz közeli, azzal szimpatizáló emberek számára is nehezen vállalható figura volt. A semmirekellő, haszonélvező, helyezkedő „NER-lovag” archetípusa. Aki tudta, kerülte is.

Most, amikor szembefordult Orbánnal, Magyar Péter hirtelen hős lett. A maradék „igazikonzervatívok” (bár már senkit sem érdekelnek, sikerült teljesen marginalizálniuk saját magukat) most mögé álltak be, a baloldali messiásvárókkal egyetemben. Utóbbiak Simicska (majd pedig Jakab és Márki-Zay) példájából sem okultak. Újra és újra hisznek, hinni akarnak. És ha valakiben meglátják a reményhozót, aki majd legyőzi a Bicskei Kistérség Néróját, akkor annak minden korábbi bűnét azonnal megbocsátják, és vallásos hittel állnak be a kibontott zászlója alá.

Ami aztán persze ugyanolyan húgyfoltos lesz, mint Símacska zakója. Ráadásul közben a megmondóemberek sem tudnak róla lóvét legombolni, mert neki nincs. Ő is csak kapja. Ő semmit nem hozott létre. Lóvé csak addig van mögötte, amíg a Birodalmi Központ is hisz benne, hogy ő lesz az, aki mostmárténylegvégre eltakarítja ezt a renitenskedő pannonbolsonarót. Amíg ebben reménykednek Langley-ben (a CIA központja Virginia államban), addig tolják bele a dollárt.

És amikor csak a húgyfoltos zakó, az összetekert zászló marad, a nyakbakötött teniszpulóver már a latrinába lóg és szaros lesz, akkor Magyar Pétert ugyanúgy felejti majd el a szekta, ahogy ma már Simicskára is alig-alig emlékezik, Jakab mintha soha nem is létezett volna, Márki-Zayt pedig minden erőlködése ellenére már szalvétával, eltartott kisujjal sem akarja senki megfogni. Mert jön majd az újabb, önmaga hatása alá került, orbánbuktató szektavezér.

Jeszenszky Zsolt - ]]>www.pestisracok.hu]]>