Egy olasz „újságíró” arról értekezik a La Repubblica című lapban, hogy 500 ezer magyar „emigrált” Orbán elől, „több, mint 1956 után”. Ugyanez a nyomorult alak arról értekezett a minap, hogy Magyarországon a férfiak kedvtelésből gyilkolják a feleségeiket. Ez a senki amúgy Berlinből firkál, ide nem jön, fogalma sincs semmiről, azt hányja ki magából, amit itthoni elvbarátai a szájába rágnak. Mondhatnánk, nem kell vele foglalkozni. De sajnos ez mégsem ilyen egyszerű. Mert a La Repubblica Európa egyik legocsmányabb lapja volt valaha: a La Repubblica lelkesen üdvözölte a szovjetek beavatkozását 1956-ban, a La Repubblica sokat őrizget ma is egykori kommunista gyökereiből, mégis befolyással bír a nyugati közvéleményre.

S hogy kicsodák a La Repubblica hazai forrásai? Kik az ő elvtársaik? Például Eörsi Mátyás. Aki arról értekezett az ATV nevű itthoni La Repubblicában, hogy „Magyarország kellemetlen fekély az Európai Unió testén”.

Szerintem pedig Eörsi Mátyás egy kellemetlen fekély az emberiség testén. És ez a két álláspont bizony elég messze esik egymástól. Nevezhetném akár antagonisztikusnak is. Ilyen antagonisztikus ellentét van most az EU liberális és baloldali körei, valamint a magyar kormány között is. Miként a tisztesség és a tisztességtelenség, az ördögi és az emberi között.

Ugyanis ezek a körök ott és idehaza az ördöggel cimborálnak. És ez akkor is igaz, ha majd az út legvégén kiderül: még sincsen ördög. Ami könnyen elképzelhető. Viszont ebből senki ne vonja le azt a következtetést, hogy Isten sincsen. Ugyanis nem áll fenn ilyen típusú ok-okozati összefüggés. És ha van Isten, akkor az út végén ő fog számon kérni. Mindent. Ezt a penetráns, aljas, felháborító, gazember viselkedést is Ő fogja számon kérni, amit ezek művelnek most mivelünk.

Nekünk pedig két vigaszunk lehet.

Az egyik, hogy nincs új a nap alatt. Ugyanezek szellemi elődei (esetenként rokonai) ugyanezt művelték a Tanácsköztársaságnak becézett tömeggyilkosság után. Kimenekültek Nyugatra, ahol tárt karokkal várták őket a La Repubblica „újságírójához” hasonlatos szellemi nyomorékok, és együttes erővel nekiláttak mocskolni Magyarországot. És megmozgattak minden követ, hogy a kisantant, antant vagy bárki, aki erre kapható, fegyverrel vonuljon be ide, foglalja el a maradék országot is, hogy aztán a „vörös emigráció” hazatérhessen, és folytathassa a tömeggyilkosságokat. A mai, Magyarországon állomásozó baloldal egyik ikonja, Jászi Oszkár Belgrádban könyörgött a szerbeknek, hogy foglalják el Pécsig az országot. Kun Bélától és Jászi Oszkártól egyenes út vezet Eörsi Mátyásig, az ötven szellemi söpredékig és a La Repubblica gazemberéig.

S miközben a „vörös emigráció” ezt művelte, idehaza zajlott a bethleni konszolidáció, és az ország megélte egyik legfényesebb, legpáratlanabb fejlődési szakaszát, egy vesztes világháború és Trianon után.

Ez az egyik reménységünk.

A másik, hogy ma már odaát, a „fényességes” és lelkét veszejtett Nyugaton is hallhatók emberi hangok. Egyre többen veszik maguknak a fáradságot, hogy az undorító hazugságkórus közepette megkíséreljék megírni a valóságot. És ez nagyon fontos. Ugyanis az európai baloldal egyetlen mutatványa, hogy el tudja hitetni: az ő értékrendje, mondanivalója és világképe egyedüli, és egyedül elfogadható. És valóban hálózatként működik. Rátelepszik mindenre és mindenkire, mint egy undorító pókháló, és ha valahol meghúznak egy szálat, megremeg az egész televény.

Pedig Európa államainak többsége normálisan gondolkodik, és normálisan érez. Európa társadalmainak többségében nem ez az elfogadott értékrend. Csak nem tudunk egymásról, és ezért mindig úgy érezzük, egyedül vagyunk. Egyedül vagyunk, szégyenünkkel, haragunkkal, megsebzett igazságérzetünkkel. És ezt a magányérzésünket csak erősíti az EU bürokratáinak arcpirító idiotizmusa. (Lásd Viviane Reding nyilatkozatát az ír gázoló ügyében! Azt merészelte mondani a biztos, hogy megérti, ha az írek nem adják ki Magyarországnak a gázolót, mert itt nem független az igazságszolgáltatás. Micsoda égbekiáltó aljasság ez, édes istenem…)

És az mindegyik.

S ahogy közelednek a választások, úgy lesznek egyre elviselhetetlenebbek. Mert visszasírják a régi alakokat, akik minden fenntartás nélkül és azonnal kiszolgálták igényeiket. Akiknek eszük ágában sem volt hozzányúlni a pénzükhöz, a garantált extraprofitjukhoz. És akik szintén úgy tettek, mintha Európa sorskérdése a melegek házasodásának joga lenne.

Hát nem az. Európa sorskérdései mások. És erről egyre többen mernek beszélni. Európa ébredezik. És ne legyen igazam, de félek, 17-e után ismét utcára kell vonuljunk. De akkor annyian, hogy elakadjon a hangotok, gazemberek!