Ahogyan az várható volt, szinte minden tagországban megerősödtek azok a politikai áramlatok, amelyek valamilyen módon konfrontatív, de legalábbis kritikai viszonyban vannak az európai integráció egészével. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a földrész társadalma nagyjából ugyanazoktól a súlyos, de többnyire „kibeszélhetetlen” bajoktól szenved, mint amelyektől a magyar társadalom is.

Az alábbiakban azt próbálom áttekinteni, hogy miért és hogyan tesznek meg még most is mindent az európai uralmi elitek, hogy ezek a történelmi jelentőségű kihívások semmiképpen se válhassanak a diskurzus tárgyává. Illetve hogy mindez most az európai parlamenti választásokon hogyan mutatkozott meg az egyes tagorszá-gokban és a magyar belpolitikában. A mindenütt érzékelhető kétkedés ugyanis nem általában a politikával, vagy Európa „ügyével” kapcsolatos, hanem azzal a cinikus magatartással, amit az elitek ez ügyben produkálnak. Egyszóval azzal, hogy a valóságos kihívásokról folytatott diskurzust mint „politikailag nem korrekt” elbeszélést, igyekeznek teljesen kizárni. Helyette viszont gondoskodnak arról, hogy égig érjen a szómágia azokról a hamis álproblémákról, amelyek részben érdektelenek, részben pedig csak arra szolgálnak, hogy elfedjék a valóságos kérdéseket. Így aztán nem csoda, hogy Európa népeiben egyre nő az apátia vagy a tehetetlen düh és indulat, és ez logikusan vezet azoknak a politikai alakzatoknak a felemelkedéséhez, amelyek radikálisan szakítani akarnak ezzel az „eurokrácia” cinizmusára épülő álságos renddel.

Európa sorstragédiájának lényege, hogy a Nyugat, azaz az egész nyugatias modernitás valójában a rejtett erőszakra, illetve a perifériák kifosztására épül. Mindez a nyolcvanas és kilencvenes évekig a nyugat-európai társadalmaknak tartós és magas szintű anyagi jólétet biztosított, de egyúttal létrehozta azt az önfelélő stratégiát is, ami a most már visszafordíthatatlannak látszó demográfiai önfelszámolásban, illetve a lelki, erkölcsi, szellemi lepusztulás öngerjesztő folyamataiban nyilvánul meg. Ráadásul több jel utal arra is, hogy a globális átrendeződések nyomán ez a stratégia egyébként sem lesz folytatható. Az uralkodó „liberális” létszemlélet, illetve létberendezkedési mód megoldásként a legprimitívebb elemi ösztönök önpusztító kiélését „ajánlja”, és megbélyegzi azokat, akik ellene szót emelnek. Bár az egyre vészjóslóbb következmények most már mindenütt jelen vannak, és egyre nyíltabban mutatkoznak meg az általános válság jelei, de ez láthatóan nem képes áttörni a liberális uralmi elitek alig rejtett diktatúráját.

A helyzet egyre ellentmondásosabb, hisz sorra buknak meg és tűnnek el a történelmi süllyesztőben a „helyi SZDSZ-eket” megjelenítő politikai alakzatok, de ez semmit nem változtat a „globális SZDSZ” megdönthetetlen hatalmán. Hogy ez a szuperstruktúra milyen szívósan gyakorolja világuralmát, az a mostani választásokon is megmutatkozott. Hiába jelennek meg és erősödnek fel a „globális SZDSZ” világdiktatúrájával szembeszállni igyekvő erők, ezek ugyanis, ahogy eddig sem, úgy ezután sem lesznek képesek a rendszer átalakítására. Mindez sajátságos módon tükröződik Magyarország esetében.

Bogár László - magyarhirlap.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu