Az esetek jelentős részében az első szintnél, ami nem más, mint maga a fegyver (illetve a fegyverként használt tárgy), és a második szintnél, az e fegyvert használó elkövetőnél, megállhat a történet felderítése, ám vannak olyan esetek is, amikor ez másként van. Előfordulhat ugyanis, hogy a fegyvertartó kéz a második (elkövetői) szinten egy bérgyilkosban, majd mögötte, a harmadik szinten, egy megbízóban folytatódik. Ráadásul az esetek egy további részében alapos okunk van feltételezni, hogy a megbízó mögött, a negyedik szinten, egy olyan „láthatatlan szuperstruktúra” áll, amely saját létét is tagadva mintegy diszkréten szuggerálja a megbízó felé, hogy eljött az ideje a megbízás kiadásának. És az igazán professzionális megbízók, legalábbis, ha kedves az életük, hogy, hogy nem, mindig megérzik, mikor jött el az idő.

Most, amikor Európa rohamos gyorsasággal olyan káoszba süllyed, amit egyre inkább joggal érezhetünk földrészünk „kivégzésének”, érdemes lenne mindezt ebből a szempontból is megvizsgálni. Ha ugyanis esetleg volna még esély Európa életben maradására (én, őszintén szólva, egyre kevésbé hiszek ebben), akkor ez az esély kizárólag arra a kíméletlen tényfeltárásra épülhet, ami ennek a gyilkossági kísérletnek minden létező szintjét és e szintek közötti minden létező összefüggést feltárni igyekszik.

Érdemes tehát nekivágni egy ilyen kísérletnek, ahol legelőször is azt kell rögzíteni, hogy a bevándorló, migráns, menekült (jól látható, hogy egy „nevesincs objektumról” van szó) legfeljebb csupán a „fegyver” szerepét játssza/játszhatja a történetben. Nem tagadható, hogy a fegyvernek is van némi jelentősége egy gyilkosságban, de végzetes tévedés lenne a fegyvert kikiáltani főfelelősnek. Márpedig az ilyen vélemények azért terjednek el egyre szélesebb körben, mert a félelem, szorongás, aggodalom, illetve az ezekből a negatív energiákból születő/táplálkozó harag, düh, indulat logikusan irányul a migránsokra mint a professzionálisan kitervelt és felépített gyilkossági kísérlet közvetlenül érzékelhető, középpontba állított első szintjén megjelenő alanyokra.

A migráns mint első szint a professzionális „nagyipari” látványosítás („spektakularizáció”) következtében mindig „kéznél” van, így olyan negatív indulati örvénylések kavarhatók körülötte, amelyek észrevétlenül, de az önmagát éppen a migránsokkal szemben megvédeni akaró emberi közösséget teszi még védtelenebbé és kiszolgáltatottá. A bérgyilkos-megbízó-szuperstruktúra ívén felépülő gigantikus globális hatalmi képződmény számára ez a lehető legkedvezőbb helyzet, mert a páriává züllesztett „bennszülöttek” és a tudatos műveletek sorával rájuk szabadított bevándorló páriák egymás ellen hangolása, majd permanens polgárháborúban való kölcsönös önelpusztításnál kedvezőbb és alacsonyabb „fajlagos költségű” népirtást elképzelni sem lehet. Tehát neki kell állnunk az első szinten „láttatott” fegyver mögött meghúzódó hármas tagozódású komplexum (bérgyilkos, megbízó, „szuperstruktúra”) felderítésének, a globális nyilvánosságban véghezvitt leleplezésének, és e végzetesen patologikus, parazita struktúra lebontásának. Mindez nem jelenti a „fegyver” pusztító hatásának lebecsülését, csak azt, hogy súlyos, akár végzetes aránytévesztés lenne a „fegyver” szerepét betöltő migráns „kiiktatásával” az egész problémát „letudottnak” tekinteni.

Persze már a bérgyilkos szerkezeti szintjének a pontos beazonosítása sem egyszerű feladat. Egy olyan professzionálisan megszervezett, és igen olajozottan működő, „embercsempész” fedőnevű planetáris hálózat ez, amelyben a nagy bűnözői klánok, a titkosszolgálatok „fedett operációs” gyakorlattal rendelkező ügynökei, illetve a lokális roncstársadalomból verbuvált haramiastruktúrák sajátos komplexumáról és intim „liezonjáról” van szó, amelynek finanszírozási csatornái a világ meghatározó globális tőkestruktúráihoz vezetnek fel. (Természetesen felderíthetetlen módon.) A „megbízók” által kitervelt, mesterségesen megkonstruált „szeptember tizenegyedikék”, „színes forradalmak”, „arab tavaszok” és más hasonló szemfényvesztő globális diverzánsmutatványok során felépített apokaliptikus masinéria, mint az al-Kaida, a tálibok vagy most az iszlám állam, ugyanannak a pusztító gépezetnek a „csúcstechnológiai” gyártmányai.

A harmadik szint, a „megbízók” világa lényegében a formális és informális politikai hatalmasságokat, legfőképpen a birodalmi eliteket foglalja magába. Bár feladatuk a népük szolgálata volna, ehelyett, tisztelet az igen kevés számú kivételnek, ennek éppen az ellenkezőjét teszik. Nem szolgálják, hanem kiszolgáltatják népeiket. Ráadásul mivel a globális véleményhatalmi rendszer tetszés szerinti hangerőre erősítheti fel megnyilatkozásaikat, a beszéd-tér állandó brutális manipulációjával óriási intenzitással mérgezik meg folyamatosan a diskurzus egészét. A humánumra, az emberi jogokra való cinikus hivatkozással a világtörténelem legkegyetlenebb népirtását szervezik meg.

És végül az utolsó szint, a „láthatatlan” szuperstruktúra, ami nem más, mint az a saját létét is tagadó pusztító világerő, amely az emberi létezés öngyilkosságát konstruálja, pontosabban destruálja. Az egész bevándorlás fedőnevű, valójában inkább tudatos „bevándoroltatást” jelentő komplexum megoldása, ha és amennyiben egyáltalán létezik ilyen, kizárólag e szuperstruktúra felszámolásával lehetséges.

Bogár László - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!