Természetesen az MLSZ-elnöki posztra gondolunk. Amire hogyan is lehetne alkalmasabb jelölt, mint az utóbbi években a (futball)nemzet lelkiismereteként működő egykori színész, Eperjes Károly. (Akiről az is ismert, hogy "ha tudtuk, ha nem tudtuk", tőle megtudhatjuk a Tutit, izé, a tutit.)
A Wiesenthal Központ fáradhatatlanul dolgozó vezetőjének, a méltán népszerű Efraim Zuroffnak ismét sikerült felkutatnia egy még bujkáló nácit.
A New York-i, pontosabban manhattani nevezetességek közé sorolt Woody Allan egy ideje Európában forgat: Barcelona, London és Párizs után ezúttal az olasz fővárosban játszódik új filmje.
Különös fintora a sorsnak. A tulajdonos belead apait-anyait, rákölt éttermére tíz- és tízmilliókat, majd amikor fogytán a pénz, spórolni kezd - a szakácson. Aztán sopánkodik, hogy nem megy a hely.
A Bándy Kata-féle ügyben szólalnék meg. Mert úgy érzem, muszáj. A reakciós világban József Károly főherceg (1833–1905) igazgatta Alcsútot és kitalálta, hogy a cigányoknak csak munka meg föld kell, meg esély és lehetőség, és meg fognak változni.
A 6. fordulóban több csapat is új trénerrel a kispadján futott ki a pályára. A Paks és a Pápa is győzelemmel "hálálta" meg az edző váltást. A Fradinál még várat magára a siker...
Az a baj, hogy kizárólag az örményeknek van most erkölcsi igazságuk. S ez sem önmagában baj – olyan iszonyatos volt az örmény történelem, hogy gyakorta volt kizárólag az övék az erkölcsi igazság –, a baj az, hogy a másik két szereplőnek nincsen erkölcsi igazsága.
Sokszor vigasztalják monarchisták magukat azzal, hogy igazából elkötelezett magyar republikánusok nincsenek. Rossz hír nekik az, hogy vannak, tessék csak megnézni. Konkrétan ők azok.
Minekünk gyakran vannak rettenetes indulataink. Gyakorta érezzük a tehetetlen, fortyogó dühöt. S olyankor ökölbe szorul a kezünk – és mondjuk is, hogy ütni tudnánk. Aztán valahogy mindig elmarad az ütés. Mifelénk. Nem tudnám én megmondani, vajon miért.
Hetven éve, 1942. szeptember 5-én halt meg Móricz Zsigmond. A magyar realista próza mestere Tiszacsécsén született – a család emlékezete szerint 1879. június 29-én, ám az anyakönyv alapján július 2-án.
