Kis csoport ősember üldögél a sziklák alatt, egy nagy hársfa árnyékában. A legtöbbjük még gyerek, rajtuk kívül Dönci tanár úr és egy idegen, tanfelügyelő a megyétől. Vagyis egy ősis-kola munkájával ismerkedünk. -Jóreggelt kölykök!- kezdi az első órát tanár úr.
Keaton a legmerészebb gegeket is rezzenéstelen arccal tudta előadni s ezzel közönségét a hangnélküli fimben megnevettetni. Csak a legritkább esetben szorult trükkök segítségére, akkor is beépítette ezeket poénjaiba. Gegjei azonban üresek lennének Buster egyénisége nélkül.
Zuschlag politikai ambícióinak kiszolgálását szolgálta az Ifjú Szocialisták Mozgalma (ISZM) – olvasta ma a Bács-Kiskun megyei Bíróságon dr. Fodor Endre bíró az egyik tanú korábbi vallomását.
Csöndes, nyugodt napnak tűnik a mai. Az eget vastag, sötétszürke felhők borítják, eltakarva az előző hetek során szárnyait próbálgató Napot. Hűvös eső hull az égből, s cseppjei egyenletesen kopognak az ablakpárkányomon.
A Clara című német-magyar koprodukció egy múlt századi kivételes asszony életét jeleníti meg. Clara Wieck, a zeneszerző Robert Schumann felesége volt, majd Schumann halála után Johannes Brahms szerelme.
Az előző két évben kialakult egy igazán ütőképes, a közönséget messzemenően kiszolgáló csapat, amely sorra nyerte a bajnokságokat és a címeket. Egyetlen dolog hiányzott, a csapathoz méltó pálya. 1911-től már ez sem hiányzott többé.
Hatalmas siker küszöbére érkezett a Győri ETO női kézilabdacsapata. A magyar bajnokcsapat – minden előzetes várakozást felülmúlva – idegenben szerzett kétgólos előnyt a Bajnokok Ligája döntőjében, Aalborgban a dán sztárcsapat, a Viborg ellen, ma pedig már a visszavágót játssza a két együttes Veszprémben.
Pillanatfelvétel. Még csak nem is vázlat. Az is csak így tükörből, persze - az ember egy életen át nem látja azt a tárgyat, ami kívül és belül, állítólag legjobban érdekli, legközelebb van hozzá - furcsa, nem? Nyakkendőm alsó része az utolsó határ, ha lefelé pislantok - aztán homályba vész a kilátás, nincs tovább.
Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.
A madarak, egytől-egyig, lélekjelképek, s ekképp valamilyen minőségét, „halmazállapotát” ábrázolják a léleknek. Ez jutott eszembe reggel, midőn a pesti rakparton autómmal araszolva büdösítettem a teremtés művét (és dühítettem Illés Zoltánt).
