Ma 2017 szeptember 25. Eufrozina, Kende napja van. Holnap Jusztina napja lesz.
0fd509f748bdd84a76ef04293f3e75b6.jpg

A prágai bevonulás órái

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A "prágai tavasszal" kapcsolatos, főleg ideológiailag motivált legendárium szerint a bevonulás híre váratlanul érte Alexander Dubcek csehszlovák pártvezetőt és az "emberarcú szocializmus" megteremtésére vállalkozó reformer társait.

A mi tájainkon mindmáig sokan sejtetik, sőt határozottan állítják azt is, hogy Kádár János az utolsó pillanatban, csupán Moszkva nyomására egyezett bele, hogy magyar csapatok részt vegyenek Csehszlovákia megszállásában. Márpedig a fennmaradt dokumentumok nem erről tanúskodnak.

Szovjet tank Prága belvárosában, a rádió épületénél (Fotó: Reuters - Libor Hajsky)
 
 
 


Az utolsó eligazítás
Mi is történt valójában? 1968. augusztus 20-án késő délután Leonyid Brezsnyev szovjet pártvezető meg volt győződve róla, hogy Prágában cseh és szlovák politikusok Moszkva-barát csoportja ezekben az órákban magához ragadja a hatalmat, és véget vet az "emberarcú szocializmus" kísérletének. Ezt a forgatókönyvet a szovjet vezetők még augusztus 18-án ismertették a szovjet, keletnémet, lengyel, magyar és bolgár pártvezetők moszkvai eligazításán, amelyre Brezsnyev egy füzetből kitépett, a legnagyobb titokban Budapestre eljuttatott cédulára oroszul írt üzenetben invitálta Kádár Jánost. Az MSZMP első titkárának moszkvai jelenléte azért volt fontos a Kreml urainak, mert erősítette keményvonalas álláspontjukat.

Augusztus 17-én a révkomáromi járási pártbizottság épületében Kádár ugyanis szovjet kérésre titkos megbeszélést folytatott Dubcekkel. Brezsnyev tanácsadója, Alekszandr Bovin szerint a találkozás után "Kádár arra a következtetésre jutott, hogy Dubcek ravaszkodik, ködösít, húzza az időt. Nem fogja teljesíteni a megállapodásokat".

 



Az eligazításon elnöklő Brezsnyev elégedetten nyugtázta a véleményét a többi pártvezető előtt is megerősítő Kádár szavait. A szovjet pártfőtitkár felolvasta a kinevezendő új prágai kollaboráns kormány névsorát, amely azonban nem volt végleges. Moszkva egyik kormányfőjelöltje akkor még a reformer Oldrich Cerník volt. Dubcek helyét a csehszlovák kommunista párt élén pedig a régi szovjet ügynöknek, Alois Indrának szánták. Ezt az elképzelést azonban felülírta az élet. Cerníket a Moszkvából küldött kommandósok másnap hajnalban letartóztatták. Több szemtanú szerint agyba-főbe verték, majd néhány reformer politikussal, köztük Dubcekkel együtt repülőgépen Kárpátaljára szállították.

Magas rangú besúgók
Ez azonban a későbbi órák története. 1968. augusztus 20-án délelőtt Dubcek és Cerník még Csehszlovákia vezetői voltak, akik az ország küszöbön álló katonai megszállása előtt elképesztő tétlenséget tanúsítottak. Annál aktívabban mozgolódtak a Moszkvával együttműködő cseh és szlovák politikusok, akiket a Kremlben "egészséges erőknek" neveztek. Ők addigra már több levelet is eljuttattak Brezsnyevhez, szovjet fegyveres beavatkozást kérve. A kollaboránsok sorra felkeresték a bevonulásra készülő többi ország prágai nagykövetségét is, és tájékoztatták a diplomatákat a készülő puccsal, majd az annak nyomán létrejövő kollaboráns kormánnyal kapcsolatos terveikről. A magyar nagykövetséggel többek között Oldrich Svestka, a Csehszlovák Kommunista Párt elnökségi tagja, a Rudé Pravo című napilap főszerkesztője tartotta a kapcsolatot. A "baráti együttműködés" kötelékei olyan szorosak volt, hogy Svestka néha átadta a magyar diplomatáknak a hivatalából kilopott, szigorúan bizalmas iratokat.

A bevonulás előtt Svestka informálta az egyik magyar diplomatát arról is, hogy Brezsnyev szóban és személyes hangvételű levélben figyelmeztette Dubceket: hajoljon meg a Kreml akarata előtt. A Budapestre küldött, hírszerzői jelentésre emlékeztető, bikkfanyelvű dokumentum szerint "Svestka elvtárs tud arról is, hogy Kádár és Dubcek elvtárs Komárnóban 13 órás beszélgetést folytattak, azonban véleménye szerint a helyzet úgy néz ki, hogy eredménytelenül. Megítélése szerint Dubcek elvtárs nem a baloldallal fog tartani."

A Rudé Pravo főszerkesztője közölte a magyar diplomatákkal, hogy 20-án két órakor összeül a pártelnökség. Az ülés "tárgya a helyzet értékelése és az ebből levonható intézkedések (…) ezen az elnökségi ülésen szakadásra kerül sor. A baloldalon állók száma eggyel több, mint a jobboldalé."

A kollaboránsok kudarca
Az események másik színhelye Leonyid Brezsnyev moszkvai hivatala volt. "Csellengünk az irodákban – jegyezte fel naplójába a pártfőtitkár bizalmasa, Alekszandr Bovin. – Már ki tudja hányadszor szerkesztjük a különböző irományokat, amelyekre semmi szükség (felhívás a csehszlovák néphez, felhívás a szovjet néphez, felhívás a csehszlovák hadsereghez, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának közleménye). Megérkezett a hír, hogy a CSKP KB Elnöksége moszkvai idő szerint 16 órakor ült össze. Dubcek nem ért egyet az »egészséges erők« álláspontjával."

A hazájában hallatlanul népszerű csehszlovák pártvezér addig húzta az időt, hogy elkerülje a számára kedvezőtlen szakadást az elnökségi ülésen, amíg a "szövetséges csapatok" átlépték Csehszlovákia határát. Lélektanilag ez megváltoztatta a helyzetet. Azok az elnökségi tagok, akik korábban a Varsói Szerződés egyesített erőinek fegyveres beavatkozásáért esengő leveleket írogattak Brezsnyevnek, és hatalomátvételre készültek, az elnökségi ülésen váratlanul kisebbségbe kerültek. Sorra távoztak a helyszínről, és egyikük sem merte bevallani, hogy része volt hazájának megszállásában.
A pártelnökség többségbe kerül reformer tagjai visszafogott hangú közleményt adtak ki. Elítélték ugyan az intervenciót, de óvták a lakosságot a fegyveres ellenállástól. Ludvík Svoboda köztársasági elnök pedig mint a fegyveres erők főparancsnoka parancsba adta, hogy a katonaság ne tanúsítson ellenállást a megszállókkal szemben. A különös döntés úgy született, hogy a prágai szovjet nagykövet alig fél órával az idegen csapatok bevonulása előtt szabályosan megzsarolta Svobodát. Érzelmi ráhatásnak pedig a "közös múlt" jegyében magával vitte az elnökhöz egykori háborús bajtársát, egy veterán NKVD-tisztet, akit ezért az ízléstelen jelenetért szállítottak oda Moszkvából.

Megkezdődik az ellenállás
Az idegen csapatok benyomulását követő első órákban megkezdődött a polgári ellenállás. A kollaboráns Indra-kormány a támogatók híján légüres térben nem tudott megalakulni. A katonai akció sikeréről szóló első hurráoptimista jelentésekből kiindulva azonban a szovjet vezetés nem volt hajlandó gyorsan korrigálni eredeti elképzeléseit. A Kreml által minden részletében jóváhagyott terv részeként szovjet fegyveresek néhány társával együtt elhurcolták Alexander Dubceket. "Ezek a »svejkek« most már igazán betojnak!" – élcelődtek a szovjet tábornokok. Az ország vezetőinek letartóztatásáról villámgyorsan elterjedő hír azonban éppen az ellenkező hatást váltotta ki az országban. Az ellenállás erősödött. Prága utcáin hamarosan ott hevertek az intervenció első áldozatai.

 



Ceausescu blöffje
Csehszlovákia lerohanásának másnapján, 1968. augusztus 21-én a Román Kommunista Párt főtitkára, Nicolae Ceausescu váratlanul elítélte a szovjet beavatkozást. Sokan ezért attól tartottak, hogy a Szovjetunió következő célpontja Románia lesz, s az ország északkeleti határainak közelében meg is jelentek a Moszkva által odarendelt csapatok. Akkoriban a nyugati országok messzemenőkig kényeztetett kedvence volt Ceausescu, mert 1964 után szembehelyezkedett a konzervatív moszkvai vonallal. Brezsnyev viszont megértette, hogy az augusztus 21-i bukaresti "műsor" csak blöff volt. Holott NATO-illetékesek – igaz, csak nyilatkozat szintjén – számításba vették egy katonai beavatkozás végrehajtását is. A Fehér Házba berendelték a washingtoni szovjet nagykövetet, és arról értesülhetett, hogy az Egyesült Államok aggódik Romániáért. A diplomata azonban megerősítette: Brezsnyev nem akar bevonulni Romániába. Nicolae Ceausescut ugyanis nem tekintette igazi reformernek, míg Dubceket igen. Azt is jól tudta, a bukaresti pártfőtitkár megrögzött sztálinista, ezért Romániában esélye sem lehetett akkoriban a prágai tavasz megismétlődésének. A történelem őt igazolta. (KRL)

Kun Miklós, magyarhirlap.hu

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tv fotel (65) Gazdaság (588) Flag gondolja (30) Alámerült atlantiszom (142) Mondom a magamét (1913) Világ história (912) Gasztronómia (538) Tereb (122) Mozi világ (453) Jobbegyenes (1137) Életmód (1) Sport (722) Egészség (50) Vetítő (37) Irodalmi kávéház (392) Nagyvilág (1537) Magyar millenium (1219) Rejtőzködő magyarország (170) Politika (1559) Emberi kapcsolatok (36) Heti lámpás (133) Szépségápolás (15) Kultúra (2) Autómánia (61) Mozaik (484)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>