Hamvas Béla munkássága hatalmas mű, csodálatos élmény őt olvasni, szeretem is, meg csak akkor hökkentem…
…vidéki kertváros, a padlásszinten alszik két fél család, lent a szuterénben a szitanyomó, a tévészerelő és a futár éjszakánként és fejenként két doboz cigit, három liter kannás bort fogyaszt. Kötelességünk szerint váltjuk meg a világot, dumálunk pitymallatig, szó szerint, többször ránk virradt ott, de muszáj, hisz ritkán találkozunk, és ki, ha nem mi őrizzük az eszmét? Ott történt, hogy az, aki biztosan nem olvasott Hamvas Bélát, de semmi hasonlót sem, kiszólt a füstfelhőből, valami ilyet: a világot magam teremtem… Püff, a pohár megállt a kezemben, de hisz ez a mágikus szolipszizmus alap-igéje!
Aztán még sok hasonló bölcsességről is beszámolhatnák, ha jegyzeteltem volna, mondjuk inas koromban a tapolcai Volán műhelyében, vagy szinte bármely környékbeli borospincében. Nem tettem, mert nem készültem tudatosan ide, hát csak úgy higgyék el nekem: a vidéki magyar átlagpolgár tud annyit élet-halál dolgában, mint az ő átlagos plébánosa. A különbség annyi, hogy a pap képzése folytán tervszerűen dűtik fejébe a tudományt. Mármint a nálunk lényegesen gyengébb intellektusok (az európai fehér ember) számára megfogalmazott tudományt. A magyar nyelvű átlagpolgár meg kénytelen egyenként kitalálni az igazságokat. És kitalálja, mert, mint Varga Csaba megfogalmazta: „a kőkor szava: kép” (Kőkor nyelvünk régiségére utal)
Vannak szent szövegek, melyeket tulajdonló népük őriz, tanít és megbecsül. Alkorán, Tóra, stb. Nekünk ilyenünk nincsen, hát ránk lőcsölték a zsidó Bibliát. Minden ok nélkül, hiszen nyelvünk hordoz minden fontos tudnivalót.
Úr Jézus nem azért született abba az országba, mert az egy rendkívül szent föld volt. Amely nép olyat állít magáról, hogy ő az egyedül kiválasztott, az nem érti az egy Isten fogalmát, annak igencsak szüksége van a megváltóra. Igen, bátran kimondhatjuk, hogy Krisztus oda született, ahol legnagyobb volt a baj. Gőgös, összeférhetetlen, sunyi és megalkuvó indulatok gyilkolódtak, és közöttük őrlődött a szamaritánusok maradéka, akik érdekes módon, a minősítő szövegek szerint mindig semmire való alja nép, tényleges viselkedésük szerint ellenben minden egyes alkalommal csodálatos erkölcsi példát mutatnak. Akikkel Jézusnak semmi dolga.
Pogány István
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
