- 0
Gyermekkorom egyik kedvenc filmje volt a Ben Hur, tehát nagyon magasan volt nálam az a bizonyos léc a film remake-jének megtekintése előtt.
A filmklasszikus 1959-ben készült, de Magyarországon csak 1982-ben került bemutatásra, így válhatott kedvencemmé ez a nagyszerű történet.
William Wyler alkotása Lew Wallace regényének harmadik, s egyben legsikeresebb filmváltozata: 12 kategóriában jelölték Oscar-díjra, ebből 11-et meg is nyert. Soha NEM látott 60 darab forgatási fotó az 1959-es "Ben Hur" c. filmből
Gyerekként nem a páratlan színészi alakítás, a vallásos, szépen komponált képek, nem Rózsa Miklós érzelmeket felkorbácsoló filmzenéje és nem is a remek történet nyűgözött le.
Természetesen a legendás kocsiverseny volt az elsődlegesen, ami kitörölhetetlenné tette a Ben Hur-t számomra.
Azóta számos alkalommal láttam a filmet és most már sok-sok egyéb szempont miatt is úgy gondolom, hogy a valaha készült egyik legjobb film a filmtörténetben.
Ezzel a hatalmas teherrel kellet megbirkóznia Timur Bekmambetovnak, amikor felkérték a Judah Ben Hur történetének újraforgatására.
Az orosz-kazah származású rendező ugyan korábban már bizonyította, hogy az akciófilmek területén komolyan kell vele számolni, a Ben Hur ennek ellenére nagy falatnak tűnt számára.
Korábbi rendezései az Éjszakai Őrség (2004), a Nappali őrség (2006), Wanted (2008) és az Abraham Lincoln a vámpírvadász (2012) egytől egyig nagyon jól sikerültek, profi akciófilmek voltak, de igazi „művészi lélek” nem volt felfedezhető bennük.
Ahhoz, hogy egy rendező a Ben Hur-hoz értően nyúljon a „művészi lélek” elengedhetetlen.
Nos, Bekmambetov jelesre vizsgázott, mind rendezésből, mind pedig a lélek tekintetében.
Sokat beszélgettünk ismerőseimmel, hogy szükség van e egyáltalán a régi nagy klasszikus filmek újraforgatására, újragondolására.
Véleményem szerint igen is szükség van az újra filmesítésekre.
A fiatalok egész egyszerűen nem fognak leülni és megnézni, például az 1959-es Ben Hur-t. De a 2016-ost meg fogják nézni. Méghozzá azért fogják megnézni, mert vitathatatlanul jó, látványos és sodró lendületű.
Nagyszerűen használja a modern technika nyújtotta lehetőségeket, mégis autentikusnak, eredetinek hat.
A szerelmi szál beemelése, illetve felerősítése a mai kor elvárása, az eladhatósághoz hozzá tartozik, de finoman van elővezetve, így nem telepszik rá a filmre.
A szereplő válogatás is telitalálat.
A Judah Ben Hurt alakító Jack Huston, aki eddig jobbára tv-sorozatokban szerepelt (Eastwick, Gengszterkorzó, Great Fire) nagyszerűen hozza a szerepét. Charton Hestonnal való összehasonlítás nem lenne tisztességes, hiszen Heston a világ egyik legjobb színésze volt.
Messala Severus szerepében Toby Kebbel is remekel.
Érdekesség: a klasszikus 1959-es filmben Messala szerepét eredetileg Leslie Nielsennek szánták, de egy lábtörés miatt végül a Csupasz pisztoly abszurd vígjáték sorozat sztárja lemaradt a szerepről.
A női szereplők kiválasztása, ha lehet még jobban sikerült, mit a férfiaké.
Ben Hur anyját (Naomi Ben Hur) játszó izraeli színésznő Ayelet Zurer és a főszereplő testvérét (Thirza Ben Hur) alakító Sofia Black-D'Elia egyaránt kilépett a sorozatszínészi skatulyájából.
Az igazi meglepetés azonban az Esztert megszemélyesítő Nazanin Boniadi. A jelenléte, akkor is érezhető és átütő, ha a vásznon csak a háttérben látható.
A film története nagyszerű, magával ragadó. Az új sodró lendületű forgatókönyv pedig, amit Keith R. Clark jegyez a mostani felgyorsult világunkban is megállja a helyét. És teszi mindezt úgy, hogy az eredeti történet mondanivalója egyetlen kósza pillanatig sem sérül.
A film képi világa és hangtechnikája igazán IMAX 3d-ben nyújt maximális élményt.
Bátran kijelenthetjük, hogy az új Ben Hur méltó az 1959-es klasszikushoz.
Ez pedig vitathatatlanul a legnagyobb dicséret, amit elérhetett ez a módfelett látványos remake.
Csépányi Balázs
