Ma 2020 február 17. Donát napja van. Holnap Bernadett napja lesz.
7c717080f9c0e7e91ff035614e0312c0.jpg

Amerikából jelentem VIII./2. - Amityville-i horror-valóság vagy fikció?

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Amióta Long Island-nek ezen a részén élek, amerikai ismerőseim gyakran kérdik, jártam-e már az amityville-i horrorháznál. Ha nem, azonnal utazzak oda és mondjam el a benyomásaimat, mit tapasztaltam, éreztem-e valami ördögit, hátborzongatót. Miért is kéne egy ilyen szép helyen furcsaságok után kutatni?

28 nap az új, hőn áhított otthonban. Ennyit bírt ki a Lutz család a nyomás alatt. Az ezalatt az idő alatt történtekből Jay Anson írt nagysikerű könyvet, melyet hamarosan meg is filmesítettek.
De mi is történt? A család szinte az első naptól kezdve furcsaságokat tapasztalt. Az események sokszínűségét úgy élték meg, "mintha valamennyien különböző házban" éltek volna. A nyomott hangulatot eleinte a költözésnek, az új helynek tulajdonították, ám a veszekedős hangulat nemcsak a gyerekekre volt jellemző, a feszültség a felnőtteken is érezhető volt. George minden éjjel 3 óra 15 perckor (emlékeztek az időpontra?) felébredt és késztetést érzett, hogy ellenőrizze a csónakházat, de persze soha nem talált semmit. Gyakran napokig nem tisztálkodott, fázós lett, így a házban állandóan hatalmas tűz égett, rövid idő alatt sokat fogyott és agresszív lett a gyerekekkel. 
 

Az események azonban nemcsak lelki természetűek voltak. A ház tele volt hangokkal, zörejekkel, megmagyarázhatatlan zajokkal. Ajtók, zárak, ablakok rongálódtak meg, a harmadik éjjel pedig arra ébredtek, hogy a hatalmas bejárati ajtót valami tövéből kiszakította. Borzalmas bűz árasztotta el a házat, zöld trutyi áradt a falakból, ellepve a játszószobát, lefolyva a hallba. Az egyik napon, a téli hideg ellenére, legyek hada lepte el a házat. Egyik óráról a másikra Cathy testét vörös foltok borították el, máskor az ágy felett levitált, egyik alkalommal pedig az éjszaka közepén kilencven évet öregedett. A  család felfedezett egy kicsi szobácskát az egyik fal mögött, mely a fényképeken sosem volt látható, s melynek közelében a kutyájuk, Henry vicsorítani és őrjöngeni kezdett. A kutya maga is roppant kiszámíthatatlan lett. Az egyik szökési kísérlete során majdnem felakasztotta magát a hátsó udvarban.
 

Kislányuk, Missy hallucinálni kezdett egy Jodie nevű malacdémonról, mely vörös szemeivel riogatta a családot. Maga a ház is mintha ördögi külsőt öltött volna. A második emeleti hálószoba ablaküvegein izzó vörös szempárok lebegtek. Az emeleti ablakpár az ördög szimbólumává vált. A szomszédok lassan már megközelíteni sem merték a házat. Tanácsokkal viszont bőven ellátták a Lutz házaspárt. Valamennyien a "Miatyánk"-ot javasolták a misztikus erők ellen, ám amikor a család imádkozva végigjárta a házat, egy sírontúli hang így szólt: "Abbahagynák, kérem!?" (Illedelmes gonosz lélek lehetett.) 
Bizony ezen események egy idő után kibírhatatlanokká váltak és a család miután egy patás állat nyomát találta a ház körül, úgy döntött, hogy ebből ennyi elég volt. Az utolsó percek sem voltak könnyűek, amíg a legszükségesebbeket összeszedték fekete, bűzös iszap zubogott a lépcsőkön, a ház morgott és a falak mozogni kezdtek. George, Cathy és a gyerekek mindenüket hátrahagyva menekültek Cathy édesanyjának házába és soha többé nem tértek vissza az Ocean Avenue 112-be.  
 

 
Mi sem természetesebb, hogy azonnal elindult a vizsgálódás, ebben az esetben több szinten is. A rendőrség, a paranormális jelenségeket vizsgáló kutatóintézet, és persze a média. Senki nem talált sem magyarázatot az eseményekre, sem semmilyen arrautaló jelet, miszerint az előbbiekben leírtak igazak lennének. Az atya, aki megszentelte a házat, tagadta, hogy valaha is járt arra, egyetlen környékbeli ezermester sem javított tövestül kiszakított ajtókat, ablakokat az Ocean Avenue 112-ben. Természetesen a paranormális erőkben hívők kamerákat állítottak fel a házban. Egyik ilyen megfigyelés alkalmával (?) készült a híres kép, mely egy kisfiú szellemét ábrázolja.
Egymást követték a perek. A házaspár még hazugságvizsgálaton is átesett és megfelelt. A ház pedig tovább élte életét. A róla íródott könyv körül is bőven akadtak horrorisztikus események. A hölgy, aki magával vitt egyes fejezeteket, hogy azokat nyelvileg lektorálja, lakástűz áldozata lett.
 

Minden elégett, kivéve a kéziratot. A házat fotózó fényképész autóját lángokban találta. A történetből készülő filmet is balesetek sorozata övezte. A George-t alakító James Brolin a forgatás első napján liftbe szorult, a második nap a stúdióban kifordult a bokája. Természetesen ő tökéletesen meg volt győződve a gonosz erők jelenlétéről.
Ennek ellenére a hatóságok arra a következtetésre jutottak, hogy a történet kitalált. George Lutznak minden oka megvolt rá, hogy ezt a sajátos történetet kitalálja. Komoly pénzügyi és családi problémákkal küzdött, nem fizette ki a számláit, és rendkívül erős stressz alatt állt. A család természetesen tagadta a vádakat és a könyv második részében továbbra is állította, hogy történetük valós. 
Bármi is történt több, mint húsz évvel ezelőtt ebben a csendes városkában, végképp megváltoztatta az ottlakók életét. Gonosz erők, démonok, vagy csak egy elborult elméjű gyilkos és egy taplraesett család? Egy bizonyos, a történet fennmaradt és az amitivylle-i kísértetház bevonult a szellemtörténetek klasszikusai közé. Könyvek jelennek meg róla a mai napig, a klasszikus filmet többször is átdolgozták.
A ház azóta is büszkén áll az Ocean Avenue-n, azonban a jelenlegi lakók, akik már több, mint tíz éve élnek itt, semmilyen gonosz erővel nem találkoztak. A szellemvadászokból, túristákból jócskán elegük van. A 112-es házszámot, mint az a képen is látszik, 108-ra módosították és a legendás ördögi szemekre emlékeztető második emeleti ablakpárt modernebbre, barátságosabbra cserélték.
 

 
Ottjártunkkor, mert persze ezt én sem hagyhattam ki, semmilyen rossz érzés nem fogott el. Nem éreztem ártó szellemek jelenlétét a kedves, virágos utcában. A "horrorházban"-ban jelenleg lakó család éppen a hatalmas ebédlőben békésen ücsörgött a kanapén és az "Amerikai Megasztár"-t bámulta. Gonosz szellemeknek se híre, se hamva az Ocean Avenue 112-es szám alatt. Legalábbis nekem nem jelentek meg. Mindenki döntse el maga, vajon igaz történet, vagy csak mese az amityville-i horror. 
 
____________________
A filmrészletek az Amityville-i Horror 2005-ös változtából valók, a fényképek saját készítésűek.



Garbutt Katalin
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Szépségápolás (15) Mozaik (42) Gazdaság (637) Jobbegyenes (1689) Mondom a magamét (4316) Életmód (1) Emberi kapcsolatok (36) Sport (729) Autómánia (61) Alámerült atlantiszom (142) Tereb (139) Tv fotel (65) Belföld (5) Vetítő (37) Heti lámpás (232) Irodalmi kávéház (479) Mozi világ (440) Rejtőzködő magyarország (171) Flag gondolja (33) Történelem (13) Egészség (50) Kultúra (4) Politika (1571) Nagyvilág (1446) Gasztronómia (539)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>