Bizony, a helyes válasz egy szó. Diner. Pontosabban az amerikai diner. A fennt nevezett mozik mindegyike, valamint több száz másik  film története szorosan kapcsolódik ehhez az étteremtípushoz. Melvin Udall a megszokott asztaláért harcol sajátos stílusában, Cooper ügynök kávét és fánkot, meg meggyespitét rendel, Jules és Vincent kitervelik a nagy rablást. Megannyi híres, felejthetetlen jelenet. Mind diner-ben játszódnak.

A diner szó a magyar köztudatba étteremként került, holott nagy távolság választja el az étterem valódi fogalmától. A logika stílusában: minden diner étterem, de nem minden étterem diner. Így is szerepel a legtöbb épületen: diner-restaurant. Én hajlok az étkezde elnevezés felé.

Akkor hát, mi is a diner pontosan? És mit jelent az amerikaiak életében? 

A hétköznapok szerves része.  A közeli diner-ben vacsorázni nem számít különleges eseménynek, nem igényel "kiöltözést", hisz nem elegáns helyre megy a család. A diner barátságos, család- és gyerekbarát étkezde, ahol a piciktől a nyugdíjas korosztályig mindenki talál valami ínyére valót, hiszen itt szinte mindent felszolgálnak, de főleg amerikai fogásokat. Grillezett húsokat, hasábburgonyát, pitéket, hamburgereket, szendvicseket, omletteket és tésztákat minden mennyiségben. Ez az egyik szempont, ami megkülönbözteti az éttermektől, melyek általában valamilyen irányba specializálódnak és ennek megfelelően jóval drágábbak is. A diner pénztárcabarát, így a kiskeresetűek is megengedhetik maguknak, hetente legalább egyszer. A diner közösségi hely is egyben, hiszen általában egy-egy környéknek megvan a maga étkezdéje, és mindenki idejár. A hangulat belsőséges, az adagok nevetségesen nagyok. Legtöbbször annyi maradékkal távozol, ami elegendő a következő két étkezésre, így még takarékos is.

A diner-eknek megvan a sajátos stílusuk, nemcsak ami a koncepciót illeti, de megjelenésben is. Az igazi diner előregyártott elemekből, készen érkezik az adott helyre, ahol a tulajdonos átveszi.  Az alapötletet a vasúti restikocsik adták.

Ennek megfelelően épültek az első étkezdék. Hosszú épület, vagonajtókat formázó bejárat, ablakok mindkét oldalt. A beltérben sok faburkolat, kupékra osztva. Ezek azok a tipikus helyek, amelyeket road-movie-ban látni. Kissé kopottak, akár koszosnak is mondhatnánk őket, mivel mindig a poros autóút szélén állnak, legtöbbször egy benzinkút szomszédságában. A porban száraz ágakat sodor a szél. Amikor kialszanak a neonfények, a diner kísértetiesen lerobbantnak látszik. Ismerős a jelenet?

New York állam nagyvárosainak étkezdéi persze különböznek ettől, hiszen valódi épületek, nem mobil házak, jóval csinosabbak, rendezettebbek, ám magukon hordozzák a diner-építészet valamennyi külső és belső védjegyét. A csillogó fém külsőt a neonfeliratokkal, a hatalmas ablakokat.
 

A belső tér itt is bokszokra osztva az egy-négy fős társaságok részére, középen kerek asztalok a nagyobb kompániáknak. A pult az édesség részleggel és a bárszékekkel mindenhol megtalálható. No és természetesen a pincérlányok.
 

Bátran állíthatom, hogy ők a diner-ek lelkei, mozgatórugói. Mindig mosolyognak, mindig szolgálatkészek. Egy-egy asztalhoz egy személyzet tartozik. Lesik a kívánságodat, viszik az üres poharadat, kérdezgetnek minduntalan, hogy minden rendben van-e, ízlik-e a vacsora. S mivel az emberek visszatérők, szinte családtagként érdeklődnek a rokonok hogyléte felől. 
 

A diner-ek reggeltől késő estig kiszolgálnak, sok közülük 24 órás nyitvatartással dolgozik. A diner az amerikai életforma szerves része több, mint 100 éve és az idők szele nemhogy megváltoztatta volna őket, inkább ők hagytak nyomot a kultúrán, filmművészeten, a popkultúrán és a divaton.
 

Nemrégiben azt hallottam, Budapesten is van egy diner Speedy Diner néven (volt Sunny Diner), Budán, a Szent János Kórházon túl. Megközelíthető a 61-es villamossal, vagy a 256-os busszal. Akinek felkeltettem az érdeklődését, bátran keresse fel és ne lepődjön meg, ha hirtelen  az 50-es évek Amerikájában találja magát.

_________________________________

Azok a képek, melyeken nincs külön jelezve, a Google kereső raktárából valók, a többi saját felvétel.

Garbutt Katalin

Szerző a Flag Polgári Műhely tagja