Ma 2020 szeptember 29. Mihály napja van. Holnap Jeromos napja lesz.
dcdcc940081914e3a0ead5138d40f2e1.jpg

Amerikából jelentem LIX. Shinnecock Pow Wow 2010

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Többen kérték tőlem, írjak arról, hogyan élnek az amerikai őslakosok napjainkban. A Long island-i Shinnecock indián törzs állami szintű elismerése június 14-én és a hétvégi Shinnecock Pow Wow jó ürügyet szolgált, hogy leírjam, én hogyan tapasztalom ezt itt, Long Island-en.

Valamennyien ismerjük a fehér telepesek és az indiánok közti, földért folyó igazságtalan csatározásokat a történelemkönyvek lapjairól, regényekből, gyermekkorunk kedvenc indiános filmjeiből. A valóságnak azonban rengeteg olyan eleme van, mely sosem került a tananyagba és ma már csak az indiánok legendáiban vagy az olyan családok emlékezetében él, ahol valamelyik ős indián származású.

A mi családunkban is él egy legenda, a szépséges Hodom története. Párom apai nagyanyja, Hodom, Cherokee lány volt, aki megszökött a törzstől és hozzáment az angolhoz, férjem nagyapjához. Minden papírját elégette, eltűntette, nem akarta, hogy valaha is nyomára bukkanjanak, így amikor nem sokkal a házasságkötésünk után a fiúk eldöntötték, hogy felállítják  az ágas bogas családfát, ahol most már magyar ág is van az olasz, dán és angol mellett, az indián ágon elakadtak.

Long Island-en élve nap mint nap belebotlik az ember az indián örökésgbe. Városnevek, utcák, tavak és folyók viselik az őslakosok nevét és vannak rezervátumok is a környéken, köztük a leghíresebb és a legnagyobb, a Shinnecock indiánok rezervátuma.

Amikor az első európai telepesek rátaláltak Long Island-re, 13 indián törzs élt a szigeten. A Canarsee, a Rockaway, a Merric, a Marsapeague, a Secatogue, a Unkechaug, a Shinnecock, a Montauk, a Matinecock, a Nissequog, a Setalcott, a Cutchogue és a Manhasset törzs, mely utóbbi a Long Island keleti partjainál található önálló szigetre, Shelter Island-re költözött.

Wyandanch, a Montauk indiánok törzsfőnöke volt minden Long island-i törzsek főnöke, kivéve a Canarsees törzsé, akik a Mohawk indiánoknak tartoztak elszámolással, mely engedelmességet, és éves adományokat jelentett, melyet szárított kagylóban és dohányban fizettek meg.

A történelemkönyvekben ritkán említik meg, de sok indián törzs örömmel fogadta a fehér telepeseket. Köztük volt Wyandanch is, aki szívesen kereskedett az angolokkal. Ezzel hamar kivívta Ninicraft, a szigettel szomszédos szárarzföldön élő törzs, a Narragansett indiánok főnökének haragját. Wyandanch ennél tovább is ment. Amikor Ninicraft felszólította, egyesüljenek a Long island-i törzsek a szárazföldiekkel és támadják meg a telepeseket, Wyandanch visszautasította, sőt elárulta Ninicraft terveit fehér barátainak. 1652-ben kitört a törzsi háború a Montauk indiánok és támogatói, meg a mai New York területén élő indiánok között. A csatározást mindkét törzs megszenvedte.

Az egyik alkalommal a Narragansett indiánok rajtacsaptak a Montauk-on, éppen Wyandanch lányának esküvőjén. A vőlegényt megölték, a menyasszonyt pedig elrabolták. Lyon Gardiner, Wyandanch legjobb barátja azonban sértetlenül visszaszerezte a lányt, mire az indián törzsfőnök hálája jeléül nekiajándékozott egy nagyobb területet a földjéből, mely ma Smithtown városa. Wyandanch halála után a törzs megmaradt tagjai a fehérekhez menekültek East Hampton-ba, védelemet kérni. A telepesek örömmel be is fogadták őket, szállást, munkát biztosítva nekik. Az indiánok pedig ismét átadtak egy jókora területet a földjükből, melyet amúgy sem tudtak már megművelni, hisz az erős, fiatal férfiak odavesztek a háborúban. A rezervátumok létrejöttéről már ekkor megkezdődtek a tárgyalások.

 

 

A Long island-i indiánok magasak, vékonyak, izmosak és fürgék voltak. A hajuk középhosszú, egyenes, bőrük barnásvörös. Az Algonquin nyelvet beszélték, azt az indián nyelvet,  melyen az Indián Biblia íródott, mely nyelven a plymouth-i indiánok fogadták az első telepeseket. Ma már egyetlen Long island-i indián sem beszéli az Algonquin-nek ezt az ősi változatát. A szigeten élő őslakosok élete, szokásaik, habitusa teljesen megegyezett a szárazföldön élő amerikai indiánokéval, azonban úgy alakult, hogy a szigetre érkező telepesek annak ellenére, hogy földszerzési célzattal kötöttek ki, nem voltak igazságtalanok és erőszakosak az őslakosokkal, s ez hosszútávon megtérült. Az indiánok is nyitottak voltak a bevándorlók felé, ami távolról sem volt megszokott Amerika többi vidékén, néhány kivételtől eltekintve.

A Shinnecock indiánok a Montauk indiánok mellett a második legerősebb törzsnek számított Long Island-en. Törzsfőnökük a fehérek betelepülésekor Wyandanch bátyja volt. Rezervátumuk Southhampton-ban van, 800 hektárnyi területen, melyen önellátóak. Iskola, kulturális centrum, múzeum és presbiteriánus templom áll a rezervátum földjén és szolgálja a indián családok lelki szükségletét. A Shinnecock indiánokat bátor halászoknak, hajósembereknek tartják.

2010. június 14-én, hosszú évekig elhúzódó pocedúra után a Shinnecock indiánokat is elismerte az Indián Ügyek Minisztériuma, mint önálló törzset. Ezáltal megkapták mindazokat a lehetőségeket és kedvezményeket, mely a rezervátumokban élő indiánokat illeti az Egyesült Államokban.

A rezervátumokban élő indián törzseknek saját önkormányzatuk, törvényeik, 'rendőrségük', igazságszolgáltató rendszerük van, de valamennyien amerikai állampolgárok, annak jogaival és kötelezettségeivel, vagyis szavazhatnak és az amerikai törvények is mind érvényesek rájuk, kivéve az adótörvényeket.

Az államilag elismert törzsek különféle kedvezményeket kapnak, melyek leginkább az adókedvezményekben nyilvánulnak meg. A Shinnecock indiánok 2010 előtt is rendelkeztek bizonyos adóengedményekkel, s a többi amerikai indián törzshöz hasonlóan ezt a kereskedelemben használták ki, vagyis olyan áruk, főleg dohányáruk eladásával foglalkoznak, melyeken másutt nagy az állami adó. A teljes elismertséggel azonban beléptek azon törzsek sorába, akik kaszinók működtetésére is jogosultak, melyből az adókedvezmények miatt anyagilag mindkét fél, de főleg a törzs tagjai járnak jól. Az ezzel kapcsolatos egyezkedések, tárgyalások már megkezdődtek. New York állam azonban attól tart, hogy az indián kaszinó elveheti Atlantic City vonzerejét.

A Shinnecock indiánok ugyan nincsenek sokan, jelenleg körül-belül 600 lakosa van a rezervátumnak, és további 700 Shinnecock él a fehérek társadalmában, de harcos, erős emberek, akik az  elfogadtatás után is tovább küzdenek, további földterület és pénzbeli juttatások érdekében, valamint a kaszinó megnyitásának felgyorsításáért.

A Shinnecock indiánok barátságos, vendégfogadó népek. Ezévben 64. alkalommal rendezték meg a Shinnecock Pow Wow-t, vagyis a Nagy Összejövetelt, melyre szeretettel várták a nem a rezervátumban élő testvéreiket, indián törzseket az ország minden tájáról és persze a fehéreket is, akik valamennyien elfogadták a meghívást, így ezévben is több ezer látogatója volt a southhampton-i indián rezervátumnak.

Az indián Pow Wow valódi spirituális élmény. Számomra 'igazi' indiánokkal találkozni szívszorító, megindító és felemelő is volt egyben. Színes, hangos kavalkád három napon keresztül. Az eseményt mindig Labor Day hétvégéjén tartják. A  bejáratnál lakókocsik tömege jelzi, eljöttek a távoli indián testvérek is. A rezervátum főterén hatalmas színpad áll. Itt lépnek fel a törzsi táncosok, a táncversenyek résztvevői. A színpad körül áll az indián vásár, ahol mindent lehet kapni, ami indián készítésű. Faragott tárgyakat, szövött terítőket, szőnyegeket, poncsókat és a fehérek számára legkeresettebb mokaszin cipőket, csizmákat. Aki  ügyes, az egy-egy vadabb tárgyat is lelhet, mint például mumifikált krokodilfejet.

 

A büfésátraknál indián finomságokat lehet fogyasztani. Mivel szigeten vagyunk, a tenger gyümölcseinek hatalmas választéka kapható, de emellett igazi különlegességeket is meg lehet kóstolni, mint amilyen a teknőcleves és az amerikaiak által kevésbé ismert fürjleves. Aki pedig igazi indián csemegére vágyik, annak ott a bölénysült, a szarvassült és a kukorica taco is.

Mikor leszáll az est, kezdődik a Grand Entry, azaz a Nagy Bevonulás. Az amerikai zászló mellett, a Pow Wow-n résztvevő törzsek zászlai alatt bevonulnak a törzsek tagjai, népi viseleteikben, táncaikkal, ősi rigmusokat kántálva. A bevonulás után a szervezők köszöntik a résztvevő törzsek vezetőit, képviselőit. Érdekesen hangzanak az amerikai nevek és az indián nevek keveredései. 'Köszöntjük Mr. Chief Joe Running Water-t!'

Később a közönség is csatlakozhat a tánchoz, melyet a meggyújtott tábortüzek körül lehet ropni az indiánok társaságában, késő éjjelig. A Pow Wow ideje alatt vendégek vagyunk és illik is úgy viselkedni. Ez az őslakosok ünnepe, amikor hálát adnak a jó termésért, a jó vadászatokért, a nyár végéért és köszöntik az őszt. A Pow Wow-n felállva köszöntjük a bevonuló törzseket, ezzel megadva a tiszteletet és emlékezve az őket ért attrocitásokra, ám azzal, hogy az amerikai zászló alatt vonulnak be, ők is jelzik az egységet, az összetartást.

Ebben az évben 72 000 ember vett részt a Nagy Összejövetelen, annak ellenére, hogy az Earl hurrikán többeket elijesztett. A résztvevők között voltak az amerikai indián törzseken kívül a mexikói aztékok képviselői és néhány kanadai indián törzs is.



 

Garbutt Katalin
]]>http://tinkmara.freeblog.hu/]]>

Szerző a Flag Polgári Műhely tagja

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Alámerült atlantiszom (142) Tereb (140) Belföld (5) Mozaik (83) Titkok és talányok (12) Kultúra (6) Életmód (1) Gasztronómia (539) Rejtőzködő magyarország (171) Szépségápolás (15) Tv fotel (65) Történelem (14) Jobbegyenes (1856) Heti lámpás (243) Politika (1571) Nagyvilág (1452) Egészség (50) Irodalmi kávéház (490) Gazdaság (652) Mozi világ (440) Mondom a magamét (4818) Vetítő (37) Flag gondolja (33) Sport (729) Emberi kapcsolatok (36) Autómánia (61)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>