Ma 2021 március 01. Albin napja van. Holnap Lujza napja lesz.
83a0fc03e1e968ae005e44602fda5252.jpg

Amerikából jelentem CV. - Christian Choate halála

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve
 

A sors sajnos úgy hozta, hogy két bűnesetről kell beszámolnom egymás után. Mélységesen megdöbbentő, felkavaró a következő eset és úgy érzem, amikor az előző bejegyzésben azt írtam, gyakran olyan esetek kapnak nyilvánosságot, országos figyelmet, amelyek enélkül is mennének a maguk útján, igazam volt.

Míg az egész ország és úgy tűnik, az egész világ a Casey Anthony esetre figyelt, egy apa halálra kínozta a 13 éves fiát, a szomszédok, a Családgondozó Intézet 'szeme láttára'. Nem szeretek kiesni a 'tudósító' szerepköréből, de a döbbenettől kikívánkoznak belőlem a felháborodás szavai. Miért nem tett senki semmit a gyermek közvetlen környezetéből? Miért nem cselekedett a Gyámügy? (Erre a későbbiekben visszatérünk.) Hol volt Nancy Grace oknyomozó műsora, amely sztárt csinált Casey Anthony-ből? Miért nem hívta fel valaki, ha már úgy tűnik, rá van szükség Amerikában, ha egy ügynek nyilvánosságra kell kerülnie?

A tények. Christian Choate Gary-ben, Indiana államban született. Édesapja Riley Choate (39), nevelőanyja Kimberly Kubina (45). Édesanyja, Aimee Eriks Estrada 2004-ben vesztette el a három gyermeke feletti felügyeletet. Christian két leánytestvérével, Christina Choate-tal és Alyssa Nieto-val, valamint két bátyjával, Justin Estrada-val és Anthony Estrada-val élt egy fedél alatt. További 11 unokatestvér élt még ugyanebben a háztartásban. A The Department of Child Services, hívjuk csak Gyámügynek a könnyebbség kedvéért, 1995. augusztusa (!) óta tartotta szemmel a családot. Többször indítottak vizsgálatot hanyagság, gyermekbántalmazás ügyében. Christian-t élete utolsó két évében apja kutyaketrecben tartotta az egyik szobában, gyakran láncra verve. A fiú szinte teljesen meztelen volt, ritkán kapott enni-inni. Apja szinte minden nap megverte, bántalmazta. A kisfiú 2009. április 4-én belehalt az aznapi 'adagba'. Földi maradványait 2011. május 4-én találta meg a rendőrség. 2011. május közepén Riley Choate és Kimberly Kubina ellen eljárás indult, többek között, emberölés, súlyos-halált okozó testi sértés, hanyagság, szabadság korlátozása, az igazságszolgáltatás akadályozása vádjával. A nevezettek ártatlannak vallják magukat. Május végén független, második boncolást kérelmeztek, melyet a bíró elutasított. A bíróság július 11-én megtiltotta a Gyámügy és a Családvédelmi Szervezet munkatársainak, hogy nyilatkozzanak a tévének vagy a sajtónak az üggyel kapcsolatban.

Ezek a szimpla tények, barátaim és ha még van 'gyomrotok' hozzá, jöjjenek a részletek. Senki nem látta? Senkinek nem tűnt fel? Nem hiányzott az iskolából? Nem vette észre egy orvos sem a sérüléseket? És a Gyámügy, amelynek munkatársai több mint egy tucatszor(!) tettek látogatást a családnál?

Mielőtt megpróbálnánk válaszokat kapni, nézzetek az arcokra, vessetek egy pillantást a családi környezetre. A nevek is sokat mesélnek. Az életkörülmények. A történet innen indul.

Nem vette észre senki? Dehogynem. Biztosan állítható, beismerő vallomással megerősített tény, hogy 13 családtag pontosan tudott róla, mi történik Christian-nal. Ezen kívül szinte biztos, hogy tudott róla rengeteg szomszéd és ismerős. A bántalmazáshoz legközelebb a most 17 éves Christina, Christian nővére áll. Ő volt felelős a fiúért. Neki kellett elkísérnie a fürdőszobába, a mellékhelyiségbe. Christina maga is gyakran megütötte a fiút, mivel ha nem tette, maga is verést kapott. Ő volt az, aki megtalálta halott testvérét. "Előző nap apa nagyon megverte Christian-t, aki elvesztette az eszméletét, ami gyakran megtörtént. Apa csak visszadobta a ketrecbe. Reggel, amikor rátaláltam, a sarokban feküdt, nem lélegzett és nem vert a szíve. Hívtam a többieket, segítségért kiabáltam. Apa is jött. Fogott egy csomó szemetes zsákot és beletekerte Christian-t. Segítenem kellett betenni az autóba. Apa azt mondta, ha bárkinek el merem mondani, megöl és a bátyám mellé temet." Riley Choate az utca másik oldalán található üres telekre vitte a fiát, ott, a sáros, meszes földbe sekély sírt ásott, abba fektette a gyerek holttestét. Bibliát és egy keresztet (!) tett a mellére, majd betonnal fedte be a sírt. A család mindezek után Kentucky-ba költözött. Christina két évig nem hagyhatta el a házat, nem beszélhetett senkivel, se telefonon, se élőszóban. Áprilisban azonban apja elutazott és Christina azonnal hívta az édesanyját, akivel évek óta nem beszélt. Az anya azonnal értesítette a rendőrséget.

Megkezdődött a nyomozás. A boncolás igazolta, hogy gyilkosság történt. A gyermeket tompa tárggyal ütötték, halálát belső vérzés és koponyatörés okozta. Hamar kiderült az is, hogy a szülők nemcsak nyomorult körülmények között éltek, de legtöbbször kábítószer hatása alatt is álltak. Riley Choate nemcsak a családját, de az egész környéket rettegésben tartotta. Figyelmeztette a szomszédokat, ne üssék az orrukat a család ügyeibe, mert esetleg rosszul járhatnak. A szomszédok megfogadták a tanácsot. A Gyámügy képviselői szintén tartottak a férfitól, mivel azonban nem történt ellenük támadás, a rendőrség segítségét nem kérhették. A legtöbb alkalommal csak kívülről néztek be, a családfővel beszélni nem lehetett. Egyik alkalommal egy kifejezetten agilis munkatársat küldtek ki a családhoz, aki egészen az ajtóig eljutott és beszélt is az apával, azonban bebocsátást nem kapott, Riley figyelmeztette, ne szimatoljon tovább a ház körül. A szomszéd, Lori Wingard is látta az ablakból a Gyámügyest és azon imádkozott, hogy menjen már be, viszont maga nem mert kijönni, nem mert beleavatkozni az eseményekbe, viszont ő volt az egyetlen, aki telefonált a Gyermekvédelmi Intézetbe és jelentette az apa kegyetlen viselkedését.

 

 

 

 

Christian nem járt iskolába, azt kellett mondani mindenkinek, magántanuló, így a pedagógusoknak sem hiányzott. Az egyetlen ember, akiről úgy gondoljuk, nem rettegett Riley-től, az Dr. Leticia Chy-Koa, a gyermek orvosa volt, aki tudott a bántalmazásról. A gyermeket többször is megvizsgálta a Gyámügy felkérésére, mégsem tett semmit, amikor a fiú elmondta neki, hogy ketrecben él, ritkán kap enni-inni. Amikor a sajtó érdeklődött nála, nem volt hajlandó válaszolni az egyszerű kérdésre, miért nem segített, hisz kötelessége lett volna, nem csupán emberszeretetből, de hivatalból is, hogy jelentse a bűntettet. Választ már csak a bíróságon kapunk tőle.

 

 

 

 

 

Christian, ha nevelőanyja jókedvében volt, néha kapott papírt és ceruzát. Ilyenkor írt. Zaklatott, rövid üzeneteket. Valamennyi arról szólt, hogy szomorú, magányos, nem kap enni és hiányolja a szeretetet. Legtöbbször azonban csak ennyit. "Meg akarok halni."

"A kisfiú azon ritka esetek egyike, amikor semmi nem jön össze, nincs elegendő bizonyíték, egyszerűen kicsúszott a kezünk közül az ügy. - nyilatkozta  a Gyermekvédelmi Hivatal vezetője, Lavetta Sparks-Wade. - Gondolják, ha tudtuk volna, mi történik ezzel a gyermekkel, nem cselekedtünk volna azonnal?" A gary-i iskola egy szülő kezdeményezésére virrasztást és megemlékezést tartott Christian emlékére. A szülők döbbenten olvasták az újságokban, mi történt. Az összejövetelen megjelent Christian édesanyja is.

Christian Choate ügyében folyik a tárgyalás, az ügyről részleteket a sajtózárlat miatt nem tudhatunk meg, de természetesen, amint lesz fejlemény, megírom. Miközben a televízió a mai nap is a Casey Anthony ügy miatt hangos, a háttrében, a nyilvánosság figyelme nélkül számos tragédia zajlik, rengeteg kisgyermek szenved a szülők brutalitása, nemtörődömsége miatt, a gyermekvédelmi szervek gyengesége, hiányos jogi lefedettsége miatt. Csak az Államokban évente 2500 gyermek halálát okozzák a saját szülei és ez sajnos nemcsak Amerikában van így. Gyermekvédelmi felelős voltam néhány évig abban az iskolában, ahol tanítottam. Tapasztaltam, milyen nehéz ez és bizony előfordult nálunk is, hogy nem tudtunk semmit sem tenni és ennél rosszabb érzés nincs. Viszont a hanyagságra, a hallgatásra, a függöny mögül leselkedésre nincs mentség.

Azt is tudom, hogy hirtelen ez a két eset sok volt egymás után, de akarom, hogy tudjátok, ahogy mondani szoktam, ez is Amerika. Amerika nyomorult lakókocsi-lakótelepei, a szegénység, az iskolázatlan, tudatlan tömegek, a szenvedés, a halál. Amikor New York fényeit nézzük, a Hollywood-i sztárokat istenítjük, amikor azt hisszük, itt minden más és szebb, akkor lássuk, hogy ennek az országnak is van, nem is kevés sötét oldala és itt most nem a politikára gondolok, hanem az egyszerű, szegény, hétköznapi emberekre életére. A Christian Choate-okra.

 

 

Garbutt Katalin
]]>http://tinkmara.freeblog.hu/]]>

Szerző a Flag Polgári Műhely tagja

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Kultúra (6) Heti lámpás (252) Emberi kapcsolatok (36) Irodalmi kávéház (505) Történelem (14) Egészség (50) Tereb (140) Gasztronómia (539) Mozaik (83) Mondom a magamét (5133) Gazdaság (657) Vetítő (37) Életmód (1) Mozi világ (440) Szépségápolás (15) Alámerült atlantiszom (142) Belföld (6) Tv fotel (65) Nagyvilág (1454) Flag gondolja (33) Politika (1574) Jobbegyenes (1969) Sport (729) Autómánia (61) Rejtőzködő magyarország (171) Titkok és talányok (12)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>