Ma 2017 július 28. Szabolcs napja van. Holnap Márta, Flóra napja lesz.
5713946a7a5bad384c6461d4891abadb.jpg

Két pofon Marosánnak

Flag
5
Átlag: 5 (1 szavazat)

A forradalom hazug propagandarajza, a kádáriánus Fehér Könyv oly bőségesen ecsetelte a felkelők „rémtetteit”, mintha ismét az 1944-es vészév köszöntött volna a fővárosra.

De Karinthy Ferenc még negyedszázad múltán is így írt a Budapesti ősz című regényében a történeti díszleteket ecsetelve: „Olyan vad szövegektől s rajzolmányoktól tarkállott az utca, mint: »Le a kommunistákkal!« és »Halál minden bolsira!«. És a falakon megjelent Horthy Miklós, amint délcegen léptet fehér lován. (…) S öles kátránybetűkkel: Zsidók Madagaszkárba! A Kálvin téren régi gálaatillába öltözött, kobakcsákós főhadnagy parádézott, mellén vitézi jelvény is, feszes tenyérrel, snájdigul tisztelgett a csinosabb lányoknak, asszonyoknak.” (Szegény Karinthy Cini, ősfradistaként tudhatta volna, hogy az aranycsapat középcsatára „vitéz Hidegkuthyként” kezdte pályafutását, s csak Sebes Gusztáv utasítására írta át önéletrajzát, s hogy Puskás Öcsi az ’56-os portugál–magyar meccs után elszökött a kormányzóhoz tiszteletét tenni. Akkor mért ironizált ilyen kádári modorban még 1980-ban is?)


A Fehér Könyv persze nem beszélt a pesti srácokról, akik a védtelen lakosságra támadó tankokat megsemmisítették, vagy az önkéntes ápolólányokról, akik tűzharc közben mentették a sebesülteket. A párt új, Ideiglenes Intéző Bizottsága primitív képmutatókból állt, akiket az írók ’57-es perében joggal láttatott Tartuffe-öknek Háy Gyula, érzékeltetvén, hogy a molière-i szellem helyett a sztálini dia­lektika cementje rakódott le agysejtjeikben. S persze szerencsések voltak. Ott volt mindjárt az ávósok Münnich Ferenc szorgalmazta bűnbánó Canossa-járása, amikor is Nagy Imre belügyminisztereként gyülekezőhelyül a börtönöket jelölte ki a számukra. A forradalmi lapok lelkesen írtak Farkas Mihály és Péter Gábor (a későbbi filmbéli Bástya és Virág elvtársak) fegyházi lakosztályáról s a Rákosi- és Gerő-villa vörös drapériás burzsoá bájáról.

Háromezer „haladó gondolkodású” ember vett részt ebben a Canossa-járásban, s bújt az utca háborgó népe elől a börtönfalak mögé. A Fehér Könyv szerint a 2929 őrizetbe vett személy közül csak 558 volt a civil, s mivel a hadsereg és a nem politikai rendőrség átállt, feltételezhetően a 2371 „nem polgári személy” ávós volt. Annál is inkább, mert Münnich – aki a forradalom belügyminisztereként munkálkodott a forradalom leverésén –, erre utasította az általa feloszlatott ÁVH tagjait. November 3-án – egy nappal a második szovjet invázió előtt – a kormány felszólította a karhatalmistákat, hogy a népítéleteket elkerülendő, saját érdekükben jelentkezzenek a Markó utcában, ahol egy ellenőrző bizottság dönt a sorsukról. Akik nem követtek el népellenes bűnöket, igazolással, „bumáskával” távozhatnak, s csak a fő vétkesek kerülnek bíróság elé. Később maga a Kádár-kormány is beszél az ÁVH bűnös tagjainak felelősségre vonásáról – a dátum december 6., amikor elkezdődnek a passzív ellenállást megtorló sortüzek. Ezután a sok pufajkát öltő ávóst (ahogy Kádár nevezte őket: zsoldost) illetően már nem kérdés se bűn, se büntetés. Egy kategória marad, a megbízhatóság. (S Moldova balos, véresen szomorú romantikája.

A felkelők a forradalom tisztaságát védve sok vad rákosistát megmentettek a népharagtól. És a hála: azok még akkor is nyugodtan tudtak aludni, amikor megmentőiket vitték bitóra. Marosán György (ilyen Übü-papás mondatok szülője: „mától kezdve lövünk”, vagy: „nem a zsemle kicsi, a pofátok nagy”) letartóztatóitól két pofont kapott, aztán futni engedték. Berei Andort, a tervgazdálkodás felelősét s nejét, a magyarok bűnösségét állandóan ostorozó Andics Erzsébetet nemzetőrök helyezték biztonságba a Deák téri főkapitányságon, ahol közölték: szovjet állampolgárok. Átszállították őket a szovjet nagykövetségre, majd más pártfunkcionáriusokkal együtt Moszkvába repültek. Más vezetők a Magas-Tátrában pihenték ki gyötrelmeiket.

A szovjet érdekkel szembeszegülni mindig is végzetes vállalkozás volt 1918-tól, a polgárháborús idők kezdetétől egészen a magyar forradalomig. Nagy Imréék kivégzése után a bennünket nem szerető, de a térséget igen kiválóan ismerő Hugh Seton-Watson a londoni Encounter hasáb­jain ezt érzékletesen, minden „politikai korrektség” nélkül, durván fejtette ki. „Egy a Szovjetunió ellen folytatott háború eo ipso bűntett az emberiség ellen. Mindazok, akik hadat viseltek a Szovjetunió ellen s a szovjetek kezére kerültek, ezért az életükkel fizettek. Bárdossy László és Ion Antonescu a polgári morál szerint nem lehettek bűnösök, de Moszkva kivégeztette őket. Több magyar és román tábornok, akiknek egyetlen bűne az volt, hogy a szovjet hadsereg ellen harcoltak, ugyanerre a sorsra jutottak. Logikus volt, hogy Nagyra és Maléterre ugyanezt az alapelvet alkalmazzák.” A Szovjetunióra nem lehetett kezet emelni.

A Marosánnak adott két pofon ezt az alapelvet sértette meg. S az csak másodlagos, hogy Seton-Watson ítélete szerint Kádár, Marosán és elvtársaik morálisan és intellektuálisan is messze Rákosi és Gerő szintje alatt voltak.

Tamáska Péter , magyarhirlap.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Szépségápolás (15) Kultúra (2) Flag gondolja (30) Mozi világ (453) Mondom a magamét (1769) Gasztronómia (538) Életmód (1) Autómánia (61) Nagyvilág (1492) Egészség (50) Emberi kapcsolatok (36) Rejtőzködő magyarország (170) Heti lámpás (130) Sport (720) Vetítő (37) Tereb (122) Magyar millenium (1217) Politika (1557) Mozaik (483) Alámerült atlantiszom (142) Gazdaság (587) Tv fotel (65) Irodalmi kávéház (386) Világ história (904) Jobbegyenes (1107)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>