]]>Megírtuk hétvégén az Origón]]>: az ellenzéki előválasztási háborúcska egyik szereplője, a volt tévériporter, Kálmán Olga engedély nélkül használt felvétellel reklámozta magát. Hét évvel ezelőtt, amikor még az ATV alkalmazottja volt, Tarlós Istvánnal csinált egy interjút és ezzel a beszélgetéssel hirdette saját magát. Persze, jogtalanul.

Természetesen már önmagában probléma, ha valakinek ennyire nincsenek jogi ismeretei. Ha azt hiszi, hogy a jogtulajdonos engedélye nélkül bármit fel lehet használni. De az is igaz: ebből azért még valakinek a jellemére nehéz következtetést levonni. Ez lehet tudatlanság, lehet figyelmetlenség is. És könnyű orvosolni – bocsánatot, engedélyt kell kérni, esetleg levenni az engedély nélküli reklámot. Az igazi probléma ott jön, amikor valaki a jogtalanságot már csalhatatlanul szándékosan, mondhatni megátalkodottan folytatja.

Az Origónak ugyanis a jogtulajdonos, az ATV vezérigazgatója egyértelműen azt mondta: Kálmán Olga nem kért tőlük engedélyt, azaz jogsértésről van szó. Az ellenzéki médiumok gyakorlatilag kivétel nélkül megírták, azaz, ha még feltételezzük is, hogy Kálmán Olga kizárólag baloldali újságokat olvas és Origót sohasem, akkor is biztos: találkoznia kellett a hírrel. De Kálmán Olga nemhogy megszüntette volna a jogsértést, hanem még folytatta is azt. Újabb videót tett ki, ismét csak mindenfajta engedély nélkül.

Vagyis, mit érdekli őt a törvény. Ezt mondja a viselkedésével.

De menjünk csak tovább. Nézzük meg a felvételt. Mivel is hirdeti magát? Ahogy fent írtuk, egy hét évvel ezelőtti Tarlós-interjúval. Pontosabban egy olyan részlettel, amiben – kiragadva a teljes beszélgetésből – úgy tűnik, mintha fölébe kerekedne a főpolgármesternek. Ezzel ugye két probléma van. Már azon túl, hogy a sajátos összevágással lényegét tekintve meghamisította az interjút. Az egyik, hogy nem kerekedett felül, a másik, hogy azt gondolja, műsorvezetői erény felülkerekedni. Lenyomni a beszélgetőpartnert.

Nézzük az első kérdést. Tarlós István, aki tapasztalt és sikeres politikus, és akinek még jogos önbizalma is van, meglehetősen egyértelműen válaszolt Kálmán Olga katatón kérdéseire. Tarlós ellen az volt a taktikája, már ha Kálmán Olga esetében használhatjuk ezt a kifejezést, hogy sokszor és agresszíven megkérdezte ugyanazt. Tarlós egyik kemény válasza után viszont elkövette a legszánalmasabb hibát, amit egy műsorvezetőnő elkövethet: a neme mögé bújt. Azt kérdezte Tarlóstól: maga minden nőt így szokott sértegetni? Túl azon, hogy Tarlós nem sértegetett senkit, csak – ahogy írtam – kemény volt, Kálmán Olga, megérezve, hogy alulmaradt az ő általa kreált helyzetben, pajzsként maga elé húzta, hogy ő egy nő. Abszurd volt persze, hogy nem érti: egy interjúhelyzetben egy riporternek ilyen értelemben nincs neme. Hiszen nem nőként kérdezi, hanem újságíróként. Elképzelem, hogy mondjuk Harry Roselmack, a kiváló francia újságíró, a TF1 martinique-i származású műsorvezetője egyik riportalanyával szemben alulmarad és megpróbál úgy védekezni, hogy „maga minden feketével így beszél?” Fél év alatt annyit zuhanna a népszerűsége, hogy még a politikai korrektség terrorjában élő francia média (legalábbis komolyabb) világából is el kellene tűnnie.

És erre a beszélgetésre büszke Kálmán Olga, ezzel hirdeti magát – természetesen a számára kellemetlen részeket nem mutogatva. Vagyis messze nem győzött, de mégis azt akarja sugallni, hogy igen.

Na de folytassuk, nézzük a második kérdést. Miért is gondolja azt, hogy győzni kellene? Dehogy kellene. Természetesen a műsorvezető dolga, hogy az ígéretekkel, korábbi állításaival szembesítse riportalanyát, ez egyértelmű. Ahogy mondjuk Földi-Kovács Andrea tette Karácsony Gergellyel, hogy egy másik alkalmatlan ellenzéki jelöltről is szót ejtsünk. Amikor a Hír TV műsorvezetője nyugodt és kulturált hangon szembesítette korábbi állításaival Karácsonyt, a végén a baloldali politikus eljutott odáig, hogy szerinte zsidó embereket listázni nem antiszemitizmus. Ez a dolga egy riporternek – na de legyőzni a vendégét egy interjúhelyzetben?

Arról nem is beszélve, hogy ez a harciasság csak bizonyos esetekben jellemezte. Igazából Kálmán Olgát akkor kezdtem nézni, amikor a jobbikos hírtelevízióhoz került. Rendkívül mulattatott, ahogy Vona Gábornak és a mára már teljesen ismeretlenekké lett jobbikosoknak hízelgett. ATV-s korszakából csak néhány interjút láttam, ezt be kell vallanom. Ma már persze sajnálom, de mindegy. Ami biztos: messze nem az maradt meg bennem, hogy ő egy erősebb (kormánypárti) politikust akár csak kicsit is meg tudna szorongatni. Ellenkezőleg. A nála nagyobb tudású és jobban fogalmazó fideszes politikusoktól kifejezetten tartott. Tehát egyrészt a balliberális politikusokkal feltűnően előzékeny volt, másrészt a konzervatív politikusoknak sem tudott kellemetlen perceket szerezni, hiszen agresszivitásán kívül semmilyen valódi újságírói eszköze nem volt.

Foglaljuk csak össze: Kálmán Olga úgy képzelte a politikai műsorvezetést, hogy neki le kell gyűrnie beszélgetőpartnerét (ellenfelét), persze csak akkor, ha az kormánypárti – csakhogy ezt a (talán nem túl erős a kifejezés) torz vágyát nem tudta valóra váltani. És ezen az sem segített, hogy egy időben megszavaztatták a nézőket, hogy melyik vendéggel szemben volt a legnagyobb KO-ja. (Figyelem, mókás szójáték – KO, knockout, kiütés és a műsorvezető asszony monogramja…)

Így amikor Kálmán Olga azzal próbál előválasztási szavazókat szerezni, hogy ő majd milyen rettentően keményen fog beszélni kormánypárti politikusokkal, mosolyodjunk el egy picit. (És most tegyük félre, hogy Kálmán Olgától különösebben elvhűséget nehéz elvárni – miután a baloldal szolgálatától a Jobbik propagálására szerződött és kiderült, a Hír TV-t hamarosan vissza fogja kapni a polgári oldal, maradni szeretett volna. Az általa fideszesnek tartott tévében. A régi-új Hír TV-ben. Azt mondta, hogy soha nem érdekelte, ki a főnök vagy ki a tulajdonos, őt csak a szakmai munka minősége érdekli. Hát persze…) Mosolyogjunk nyugodtan. Ha tényleg főpolgármester lenne (sohasem lesz az), és mondjuk nemhogy a miniszterelnökkel, de akár egy jobban fogalmazó államtitkár-helyettessel tárgyalna, biztosak lehetünk benne: csak a zavart mosolya maradna. Vagy ha egy kicsit összeszedné magát, akkor legfeljebb annyi: nő vagyok, nő vagyok!

Hiszen láttuk, még egy alaposabb interjút sem mer adni egy nem ellenzéki televíziónak. Az Informátor stábja udvariasan megkereste, nem válaszolt nekik, majd amikor összefutottak véletlenül a Demokratikus Koalíció egyik kerületi irodájában (milyen véletlen a helyszín, persze, állítása szerint akkor járt ott először…), szemtől szemben nem zárkózott el az interjútól. Nem akart konfliktushelyzetbe kerülni. Sőt, Szarvas Szilveszterrel, a valóban kiváló újságíróval – Cicerót idézve: captatio benevolentiae, a jóindulat megnyerése – még kedveskedni is próbált. Aztán gyorsan a DK szoknyája alá futott és egy szóvivőt küldött maga helyett, aki elutasította az interjút. Ennyit a nagy vitázóról.

De persze mindegy is. Pontosan tudjuk: sohasem lesz Kálmán Olga főpolgármester. Pontosan tudjuk. Ő is tudja.

Gábor László, az Origo főszerkesztője - ]]>www.888.hu]]>