Ismét kiderült, hogy a függetlenségére és objektivitására oly kínosan ügyelő HVG-be bárki írhat, aki liberálisnak vagy baloldalinak tartja magát, mivel az írását biztosan leközlik. Így tett tehát a Magyarországot rendszeresen gyalázó Guy Verhofstadt is, az Európai Parlament liberális frakciójának vezére. A politikus ezúttal összeszedte az Európát leginkább érintő problémákat, ám egy kimaradt. Tippeljetek, mi lehet az? Guy Verhofstadt levelét megírta, libsi könnyekkel tele is sírta, a HVG pedig lehozta.

A lapnál már lassan hagyománya van annak, hogy a Magyarországot legélesebben, sokszor méltatlanul támadó politikusok, közéleti szereplők írásait leközlik. Soros György már nem is tud olyat írni, amit le ne hoznának azonnal. Az idős agitátor cikkeit általában a Project Syndicate nevű oldaltól veszik át nagy elánnal és le is hivatkozzák a forrást.

Guy Verhofstadt írásánál nincs forrás, így vélhetően egyenesen a lap kérésére írta meg véleményét az Európát fenyegető legnagyobb veszélyekről. Vagy már annyira közel áll a független szerkesztőséghez, hogy kéretlenül küldözgeti anyagait és a balliberális lap örömmel le is hozza a nagy európai politikus eszmefuttatásait.

A balos – néha komcsi jegyeket is felmutató – lap csütörtökön megjelent nyomtatott számában "Amerika az első? Európa, egyesülj!" címmel közölte le Verhofstadt írását. Már a cím is izgalmas, hiszen a nacionalista-internacionalista szembenállás elemzését ígéri. A nemzeti érdekeit képviselő Amerika és az internacionalizmus kicsit komcsi ízű – ez csak Kelet-Európában tűnik pejoratívnak, Nyugaton a kommunizmus még mindig "a szép eszme" – nemes, fennkölt eszmeiségében tobzódó Európa harca ez. Ám sajnos sokkal földhözragadtabb ez a cikk. Nagy-Britannia kilépése és Donald Trump amerikai elnök egyre agresszívabb viselkedése nyomán mind többen tartanak attól, hogy az Európai Unió nem lesz képes kezelni a kihívásokat, amelyekkel szembesül.

De az európaiak jól tudják, hogy az integrációt legjobban egy válság mozdíthatja elő" – áll az első bekezdésben, amely témakijelölés is egyben. Verhofstadt szerint két igazán nagy kihívás áll az EU előtt. Az egyik a Brexit. Ezzel kapcsolatban szerinte az EU erejét bizonyítja, hogy a britek eddig nem tudtak előnyös feltételeket kicsikarni. Sőt, nagyon rosszul haladnak a kilépési tárgyalások – tehetjük hozzá.

Azonban a britek esetleges megszívatása nem az EU erejét fogja bizonyítani, hanem a szűklátókörűségét. Nagy-Britannia fontos piac lenne az EU számára és ez fordítva is igaz. Ha a britek vérző orral lépnek ki az unióból, az nekünk is fájni fog. Ha Európa szélén összeomlik egy 65 millió lakossal rendelkező középhatalom, az nem tartogat semmi jót sem a kontinens, sem Magyarország számára. Márpedig ne legyenek kételyeink: ha semmiben nem tudnak megállapodni a felek, annak nagyon súlyos következményei lesznek.

A Brexit kihívása eltörpül a probléma mellett, amelyet úgy hívnak: Donald Trump" – folytatja Verhofstadt. A liberális politikus szerint az alumíniumra és acélra kivetett védővámok, és az elnök általános értelemben vett politikai irányvonala visszatérés "a letűnt idők pőre nacionalizmusához és protekcionizmusához". Véleménye szerint ez a kívülről jövő fenyegetés azonban elhozza az európai politikusok összefogását. Mindez pedig "az egy helyben toporgó Európát végre megindítja az integráció útján."

Valójában Donald Trump nemzeti érdekek képviseletén alapuló politikája leszámolás Amerika időnként költséges nagyvonalúságával, amelyet szövetségesei irányába mutatott. Bizonyos gazdasági szerződések újratárgyalása reális igény az elnök részéről.

Ezenkívül egyes kérdések kapcsán jól látható: Trump kemény tárgyalópartner, ám ha lehetséges elérni egy megfelelő kompromisszumot, akkor az elnök nem habozik. Verhofstadt egy-egy mondatban elintézi Oroszország és Kína szerepét, akik szerinte szintén veszélyt jelentenek. (Ennyit az Oroszország miatti rettegésről.)

A bevándorlás kérdéséről azonban egy árva szót sem szól. Pedig ez az a téma, amelyhez végre felelősen, az eddigi politikák fényében mondhatni forradalmi módon áll hozzá az európai politikai elit. Forradalmi politika Ennek okait tudjuk: napok óta kering a közösségi médiában Verhofstadt hét eleji szópárbaja Sebastian Kurz osztrák kancellárral az Európai Parlamentben. A magyar libsik is vallásos révülettel osztották a szavait. Verhofstadt szerint ugyanis nincs már bevándorláskérdés.

A tavalyi félmillió migráns után idén már csak alig több mint 150 ezren jöttek. Látható tehát, hogy a probléma megszűnt, a populista kormányok és pártok pedig csak további rémisztgetésre használják a témát – mondta Verhofstadt. Arról persze nem beszélt, hogy mind nagyobb, megoldhatatlanabb problémahalmazt jelent az eddig érkezettek integrációja. Arról pedig pláne nem, hogy a 2015-ös migránsválságra nosztalgiával fogunk gondolni a várható folyamatok fényében. A NATO elemzése szerint csak 2020-ig hatvanmillió ember hagyja el otthonát az észak-afrikai térségben.

A NATO előrejelzése egybevág a Frontex és az ENSZ menekültügyi főbiztosságának előrejelzéseivel is. A Frontex szerint már 34-36 millió ember hagyta el otthonát és Európa felé tart. Szintén a Frontex szerint Líbia partjainál jelenleg is egymillió ember vár behajózásra, Afrika szarvából további mintegy másfél millió ember indulna el.

Ezen felül Törökországban is van 3,6 millió ember, akiket egyelőre a Törökország és Európai Unió közötti megállapodás tart vissza. Az tehát kétségtelen, hogy az Európától délre levő folyamatok miatt a migráció folyamatos marad, még akkor is, ha átmeneti növekedés vagy csökkenés benne van a pakliban. A bevándorlás mértéke sok tényezőn múlik, így igen nehéz megjósolni. Talán az egyik legfélelmetesebb forgatókönyv Egyiptom esetleges megroppanása, összeomlása, vagy az EU-Törökország-paktum felmondása lenne.

A sorsunk tehát jelenleg csak részben van a mi kezünkben, de az tény, hogy a migráció problémája hosszú-hosszú időre velünk marad. És jó ideje velünk is van. Eddig a nyugati politikusok úgy kezelték a kérdést, hogy a bevándorlás – az illegális migráció is – hosszú távon jó dolog, hiszen megfordítja a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat, csökkenti a munkaerőhiányt és emellett mind népszerűbbek lettek azok az elméletek is, melyek szerint a sokszínűség és a multikulturalizmus jó. És pont. (Ha ezt vitatod akkor rasszista vagy).

Ezek a politikusok azonban nem számoltak a bevándorlás árnyoldalaival, a hirtelen megjelenő, teljesen más kultúrából érkező sok százezer vagy milliónyi ember által generált problémákkal. A nyugat-európai államok politikai elitje olyan politikát folytatott, amelynek maguk sem látták előre a következményeit.

A hirtelen megjelenő tömegek a nagyvárosokba áramlottak, ahol nem volt elég lakás az elszállásolásukhoz. Ott van a gyermekházasságok kérdése, a nők nemi szervének megcsonkítása, a muszlim tömegek által hozott homofóbia és antiszemitizmus és a vallási, ideológiai szélsőségek, konfliktusok. És az integráció teljes hiánya.

Éppen ebből a szempontból fontos a jelenlegi helyzet. Most épp nincs olyan intenzitású bevándorlási válság, mint három éve, de az adatokból objektíven kikövetkeztethető, hogy lesz. Hogy két hónap vagy két év múlva, még nem tudjuk. Viszont jelenleg arról szeretnének megállapodni az unió vezetői, hogy ha lesz is ilyen helyzet, akkor ne csak sodródjunk az árral, ne érjen az készületlenül bennünket, hanem felkészülten nézzünk szembe a krízissel.

Egy ilyen terv, egy ilyen politika kidolgozása igen komplex és hosszú folyamat lesz, mivel számos szakpolitikát érint: a határvédelem megszervezése és egy közös, európai hadsereg védelmi kérdés; az Európa határterületein levő államokkal kialakítandó együttműködés hatékony diplomáciát igényel; ezen államok gazdaságának segítése és így az emberek ott tartása gazdasági, pénzügyi feladat.

A sort még lehetne tovább folytatni. A múlt heti EU-csúcson végre konszenzust élvezett a két magyar javaslat, amelyet régóta hangoztatunk: az európai határvédelem erősítése, és az unión kívüli hotspotok ötlete. Végre megtettük az első lépést a megoldás irányába egy olyan problémakörben, amelyet eddig Nyugat-Európa csak maga előtt tolt.

Végre nem utólag foglalkozunk egy problémával, hanem még azelőtt, hogy az válságot robbantana ki. Mindez evidenciának tűnik az átlagember számára, de mivel eddig ez a gondolkodás egyáltalán nem volt jellemző, így kijelenthető, hogy egy új politikai szemlélet bukkant fel a láthatáron, sőt, kezd realitássá válni. Mondhatni forradalmi időket élünk. Mindez azonban nem zavarja Verhofstadtot.

Üvöltve szidja a jobboldaliakat, konzervatívokat, és közben elrobog mellette egy forradalom. Itt lenne az idő levenni a szemellenzőt és kivenni a füldugót.

Bácskai Balázs -]]> www.888.hu]]>