]]>Együtt újra sikerülni fog]]> címmel jelent meg Orbán Viktor őszi politikai évadot kijelelő írása a Magyar Nemzetben. A cikkben a kormányfő arra hívta fel a figyelmet, hogy a kereszténydemokrata, konzervatív kormányának a legnagyobb ellenfelét a liberálisok jelentik. Az elemzés kapcsán Horn Gábort, a Republikon Alapítvány elnökét és Zárug Péter Farkas politológust kérdeztük.

Zárug Péter Farkas, politológus

Politikusok – s ezzel Eötvös, Deák, és Trefort is így volt – gyakran az írt szöveg pontosságával mondják beszédeiket, s a beszédek eszköztárával írják gondolataikat. Iskolapéldája ennek a mostani miniszterelnöki esszé. Ami valójában inkább négy kis esszé: ideológiai fejtegetés, Európai Uniós kitekintés, vírushelyzet és kampányfelhívás a négyes tematika. Az első blokk valójában a korábban használt illiberális demokrácia kifejezésnek a kereszténydemokrácia miniszterelnök által értelmezett kereteit és a vele már érdemben mindenben szemben álló liberalizmus világát értelmezi. Itt két, ellentétes konzervativizmusra utal: a német önfeladó és az általa értelmezett konzervativizmus megmaradásért küzdő világa.

A kereszténydemokrácia morálfilozófiai, kormányzás-etikai aspektusaira nem utal a miniszterelnök, inkább hatalompolitikailag fontosabb rend, az Isten, haza, család hétköznapi normalitását tartja politikai programja alapjának.Az EU kapcsán a legösszeszedettebb talán a mondanivaló: Nyugat és Kelet megmarad történeti régiónak, és kulturálisan távolodni fog. A migráció, a kulturális identitás-, és a jogérvényesülés vitáiban, nemzetállami pozíciót foglal el, s ezt egyben a megmaradásunk zálogának is tartja.

A vírushelyzet kapcsán magyarázó és érvelő az írás: tudjuk, hogy nő a fertőzés, de az országot nem állíthatjuk le, ugyanakkor minden magyar számíthat az egészségügyi rendszerre. A záró esszé címe a saját csapatnak üzen: megint ugyanazok az ellenfelek, arccal a 2022-es kampány felé.

Horn Gábor, a Republikon Alapítvány elnöke

Orbán Viktor miniszterelnök értekezése láthatóan nem az országnak és az országról szólt, hanem a sajátjai felpaprikázását szolgálta. Nem a magyar társadalom egészéhez szól, nem a valós társadalmi problémákat címzi a szöveg. A járványügyről szóló rész is nagyon rövid, illetve általános volt benne. Amit pedig kifejezetten sértőnek gondolok, az a libernyákozás, amit láthatóan nagyon tudatosan épített be a kormányfő az esszé fővonalába. Bár azt tanáremberként el tudom fogadni, hogy valaki megváltoztatja saját nézeteit, de felháborítónak gondolom, hogy valaki ilyen útszéli, és kocsmai stílusban sértegessen egy adott világnézetet valló embereket. Arról nem is beszélve, hogy az értekezés politikai-filozófia fejtegetése teljesen hamis úton jár.

Bár Orbán azt állította, hogy a konzervatív és a liberális értékek kibékíthetetlenek, felhívnám a figyelmet arra, hogy például az Európai Uniót is a konzervatívok és a liberálisok közösen kormányozzák. Ez a két eszmerendszer jól megfér egymással, és képtelenség a liberalizmust vallás, család, vagy nemzetellenesnek hívni. Liberális gondolkodóként magamat sem tartom ilyennek.

Továbbá a vallás és az egyház szétválasztása, ami ellen hosszasan pöröl a miniszterelnök, nem liberális gondolat, hanem alapvető polgári érték, s úgy gondolom, a polgári demokrácia kialakulásakor nagyon helyesen vált ketté ez a két szféra. Azt pedig rémisztőnek tartom, hogy az eddigi „hajrá magyarok!” helyett a háborús hangulatú „készüljetek!” kifejezéssel zárta értékezését a kormányfő

Kárpáti András - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>