Százezer emberre gondoltunk - mi szervezők, a Demokrata, a Magyar Hírlap és a CÖF -, amikor meghirdettük a Békemenetet Magyarországért. S erre eljöttek magyarok, nem magyarok, barátaink, szabadságszerető emberek a világ minden tájáról vagy ötszázezren.
Két év óta tetőfokára hágott a spekulánsok és intézményi befektetők által az államok ellen viselt pénzügyi háború. A pénzpiaci támadások azon kamatok közvetlen vagy közvetett emelkedésében öltenek testet, amelyeket az országoknak kell fizetniük a kölcsönökért. A minősítő intézetek által szolgáltatott jelzések határozzák meg a célokat és a követendő stratégiát.
Schmitt Pál doktori disszertációjával illetve az ezzel kapcsolatos kanosszajárással kapcsolatban lenne néhány megjegyzésem és megállapításom, amire szeretném felhívni a figyelmet.
Nehéz feladat elé állította a baloldali médiát a hét végi békemenet, amelyen alig ötszázezer ember vonult a Hősök terétől a Parlamenthez, hitet téve a kormány politikája mellett. A baloldali sajtómunkásoknak főhetett a fejük, hogyan lehetne a leghitelesebben negligálni ezt a tömegdemonstrációt.
Közeleg az Oscar-díj-kiosztó. A legjobb idegen nyelvű filmek versenyében az idén egy igen figyelemre méltó történelmi film is ringbe száll. A világhírű lengyel rendező, Agnieszka Holland ismét a világháború poklába viszi el a nézőt, és ahogy nem először pályafutása során, most is egy szokatlan történet elmesélésével teszi mindezt.
Három egyperces történetet mondok most el három ragyogó futballistáról.
És most akkor nyomába eredünk annak a sánta kutyának. A hétfői Népszabadságban Fekete Gy. Attila kolléga figyelemre méltó írásban számolta ki, hányan is voltunk szombaton a kormány melletti tüntetésen. (Tüntetésszámtan, Nsz., január 23.)
Fáradtan lehajtottam a laptop tetejét, megdörzsöltem a szememet, és belebújtam házipapucsomba. Elalvás előtt mindig vetek egy pillantást a gyerekre, belopóztam hát a kisszobába, és megálltam az ágy mellett.
Már hetek óta próbálok összehozni egy rövid bejegyzést arról, hogy a Once Upon A Time, az ABC egyik újonc sorozata mennyire jól keveri a Lost lapokat. Mire is gondolok?
Amikor kinyitottam a tévét, hogy megnézzem a Strassbourgi közvetítést, Göncz Kingával találtam szemben magam, aki egy furcsa fehér ruhában olvasott fel egy papírlapról. A szöveg a szocialista frakció később szakmányban megismételt hazugságait tartalmazta.
