Vitába keveredtem a közelmúltban egy „rózsadombi” roma jogvédővel. A polémia tárgya a szolgálat mint élethivatás volt, és egy kijelentésem nyomán kezdődött. Azt találtam mondani, az érintettekre óriási szégyen, hogy az egyetemet/főiskolát végzett cigány fiatalok legfeljebb ezrelékben kifejezhető része tér csak vissza „kiindulási közegébe” példát mutatni. 

Bármennyire is utálja Gyurcsány Ferenc Orbán Viktort, úgy tűnik, hogy a nagy kalandor megfogadta vetélytársa egykori tanácsát és jó dakotaként leszállt a döglött lóról és átült egy pelyhes csikóra.

Az elmúlt néhány év javarészt mesterségesen felépített és szított válságörvénylései valójában a világot ténylegesen irányító „szuperstruktúra” előremeneküléseként is értelmezhetők. Valahogy arra a logikára épülhetett mindez, amit Metternich annak idején cinikus szellemességgel úgy fogalmazott meg, hogy „mindennek meg kell változnia ahhoz, hogy minden a régiben maradhasson”.

A Hogyan lopjunk felhőkarcolót a kortárs lázadás filmje: ha elsíbolják a nyugdíjunkat, modernkori Robin Hoodként szerezzük vissza a többszörösét a gazdagoktól! A filmben persze a furcsa magyar címmel ellentétben senki nem akar felhőkarcolót lopni.