Miközben a világ tombolva ünnepli Muammar el-Gaddafi (a magyar nyelv elkötelezett harcosai számára Kadhafi), líbiai diktáror/vezető bukását és jólesően hallgatja az átmeneti nemzeti tanács demokráciát és szuper változásokat ígérő bejelentéseit, addig mindenképpen meg kell emlékeznünk arról, hogy az egész történet nem is olyan tiszta, mint ahogy azt a mainstream média sugallja számunkra.

Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.

Túlnyomórészt kritikával és tiltakozással fogadták a piaci és politikai (Brüsszel és Bécs) szereplők a kormány tervét, miszerint lehetővé tennék, hogy a lakossági devizaadósok a jelenleginél jóval alacsonyabb árfolyamon végtörlesszék devizahiteleiket. (Svájcifrank-alapú kölcsönök esetén 180, míg eurós hiteleknél 250 forint lenne a rögzített árfolyam.)

Már idejét sem tudom, mióta mondogatják, hogy Gyurcsány Ferenc nem normális. A legtökéletesebbet ebben a témakörben Csermely kolléga alkotta, még évekkel ezelőtt. Az ő diagnózisa így szólt: „Gyurcsány Ferenc egy hülye.” Igen.