Nyakunkon az újabb Eurovíziós Dalverseny döntője. Én kérek elnézést, hogy nem a hivatalos magyar elnevezést használom, de valahogy nem áll rá a kezemre az, hogy fesztivál. Mert kis hazánkban már évek óta minden fesztivál, a legkisebb falunaptól az országjárásig. Egy kissé elkopott ez a szó. 2010 például a fesztiválok éve volt.
Mélyen tisztelt bíróság, tekintetes törvényszék, én mint jogkövető állampolgár, elhiszem, hogy Hunvald Györgyöt haza kellett engedni. Azt is készséggel elhiszem, hogyha valakit 603 millió forintos károkozással gyanúsítanak, és több mint két évig őrizetben tartanak, annak jár némi szabadság, grasszáljon szabadon Budapesten, hiszen lakhelye a főváros, s csak ezt tiltják neki.
Ha valaki kíváncsi rá, hogy (húsz évvel a rendszerváltás után) hol tart a magyar gasztrokultúra, elég, ha bekapcsolja a televíziót.
Még március elején volt szó az újonnan megszületett Dél-Szudán belső feszültségeiről, ugyanis a dél-szudáni hadseregnek több, kisebb lázadó csoportosulással kellett-kell folyamatos harcot folytatnia – George Hathor szervezete közülük a legjelentősebb.
Ezt az ételt szinte misztikum lengi körbe! Spárga! Hollandi mártással! Ezt csakis sokcsillagos szakácsok állíthatják elő! Pedig nem! Ne féljünk, bátran álljunk neki, a siker, ha pontosan követjük a leírás, elsőre garantált – és otthonunkba varázsolhatjuk egy menő étterem pazar fogását!
Az FTC-Rail Cargo Hungaria a KEK-döntő visszavágóján 23–23-as döntetlent ért el a spanyol C.B. Mar Alicante otthonában, így a hazai pályán szerzett ötgólos előny elegendőnek bizonyult a kupasikerhez. A spanyol fél részéről egyetértettek benne, hogy az első meccsen dőlt el a párharc, míg Pádár Ildikó büszke rá, hogy a mostani csapat véghez vitte azt, ami nekik 1994-ben nem sikerült.
Nem tudom, átok-e vagy áldás, de az biztos, hogy bennünket nem fog körülvenni az ismeretlenség jótékony homálya úgy, mint Atlantiszt. Hogy ez a mi civilizációnk is el fog süllyedni, bizonyos. De mi fényes, nyúlós csíkot húzunk magunk után, mint a meztelen csiga. Ez a mi csíkunk az elektronika, s benne a hírek világa.
Most, hogy nemrégiben beteljesítettem életcélomat az F betűs közösségi oldalon, és ráérősen hátradőlve fontolgathatok újabb ördögi terveket démoni céljaim elérése érdekében, volt időm felmérni a terepet, és megvizsgálni, mivel is ütik el ott az olyanok az időt, akik velem ellentétben nem játszanak Sherlock Holmes-osat.
Elveszi a nyugdíjat az Orbán-kormány – hónapok óta ezt halljuk a baloldali térfélről, holott dehogy veszik el a nyugdíjakat, pusztán arról van szó, hogy véget ért az intézményesített sunnyogás korszaka.
Tipikusan az az étel, ami frissen, azonnal fogyasztandó. Egy percig se habozzunk tehát!
