Ezek a gazdák, Mama, már teljesen készen állnak, mármint ezek, akik most]]> társat keresnek maguknak]]> ország-világ előtt. Felépítettek pajtát, istállót, akármit, megművelték a földjeiket, vetettek, arattak, fejtek, etettek, betörtek – tudnak mindent, ami ahhoz kell, hogy gazdaként működjenek. És akkor ebbe a kész állapotba belecsöppennek most nők, akik sosem találkoztak ezzel az életmóddal. Azt mondják, Mama, városiak. Ezek a nők, Mama, már teljesen készen állnak, mármint ezek, akik most gazdálkodó férfiakban keresnek maguknak társat ország-világ előtt. Megszokták az elkényeztetett létet, hogy akihez csapódnak, az eltartja őket, szóval amolyan megélhetési férfifalók.

Nem tudják, mit jelent reggel ötkor tehenet fejni, aztán milyen reggelire húst hússal enni, hogy legyen energia az egész napos melóra. Nem tudják, hogy a műköröm nem jön jól például kukoricamorzsoláskor, és azt sem tudják, hogy a gazdák élete nem a rónaságon vágtató vadlovak hajkurászásáról szól leginkább, hanem arról, hogy a pályázati és kártalanítási pénzek megérkeznek-e időben, mert a szép új, piros és utánfutós traktor tulajdonképpen egy hatvanas évekbeli csehszlovák Zetor, ráadásul elverte a jég a termést. Ezek a nők, Mama, belecsöppennek egy olyan szituációba, ami egy istenverte csodálatos mókuskerék, és erről sajnos fogalmuk sincs, és ebben a műsorban nem is lesz.

A disznó szíve vasárnap hajnalban is a moslékért dobog, és vasárnap hajnalban nem lehet felkelni úgy, hogy nem akarod kielégíteni a disznó szívének vágyát, ha nem a disznó az életed. Ezt a gyerek is mondja, mindennap elmondja, és ezért nagyon irigylem, Mama, hogy azzal tölti az életét, amit szeret. Jó, tudom, hogy egészen más disznókat etetni meg egészen más egész nap csak gondolkodni, de hivatás ez is, hivatás az is. És látom én ezeken a gazdákon is, hogy ugyanígy tesznek, hogy szeretik a disznót, a disznó az életük, és ezért őket is irigylem. De látom azt is, Mama, hogy a hozzájuk csatolt párkereső nők egyike sem arra született, hogy kielégítse a disznó szívének vágyát. Nagyrészt elkényeztetett városi úrilányokról van szó, akiknek, bármennyire is vicces lesz és nevetni fogunk rajta, sosem fog jól állni kezükben a kapa. És ha a gazda azzal lesz elfoglalva, hogy mindezt megváltoztassa, akkor ott bajok lesznek, mert fából nem lesz vaskarika, kutyából nem lesz szalonna, és ólomból sem lehet aranyat csinálni, és nem marad energia arra, hogy működjön a gazdaság, ami a gazda élete, ugye.

Szóval ezek a gazdák nagyon csúnyán át lesznek verve, és éppen azzal verik majd át őket, ami az élet értelme: a szerelem. Ettől mocskos és undorító ez az egész, Mama. Ettől. Mert én tényleg szívesen elröhögök azon, hogy egy hülye liba nekiáll majd traktorkereket cserélni, és hogy azt sem tudja, a mangalicát vágják vagy aratják, de ahhoz az kell, hogy ne a szerelem legyen a tétje: mert az összeegyeztethetetlen dolgok a szerelemben is azok.

Ráadásul ezeknek a nőknek bevallottan nincs elképzelésük a szerelemről, de mindenképpen szerelmesek szeretnének lenni. Így mondták, szó szerint. És majd amikor rádöbbennek, hogy mi az, megértik azt is, hogy nem nekik való.

Mamának sok mese szól, a korábbiak ]]>itt olvashatók]]>.

mno.hu - Pion