Apiónról, annyit tudunk, hogy tagja volt, a Kr.u.40-ben, Gaius Caligulához igyekvő küldöttségnek, mely Alexandriából (Egyiptom) érkezett, és a zsidókat rágalmazta a római császár előtt. Írásai, és vádjai közt szerepel a zsidók ellen a vérvád, szamárkultusz. Valószínű, hogy pogromok szervezésében is részt vett.   Ebben az időben, a császári udvarban, és a Római Birodalomban, felerősödött az antiszemitizmus.

Az Apión ellen című könyvben, nem csak Apión zsidó ellenes vádjait cáfolja meg Josephus Flavius, hanem sorra veszi mindazon ókori írókat, akik foglalkoznak a zsidókkal.

Manethón, akit Josephus Flavius említ, az Apión ellen, avagy a zsidó nép ősi voltáról című művében, egyiptomi pap volt, I.-II.Ptolemaiosz kortársa, kb.Kr.e.300 körül. Görögül írta meg Egyiptom történetét, saját állítása szerint szent iratok alapján. Manethón a zsidó nép eredetét igen dicstelen fényben mutatja be, azt állítván, hogy leprás, nyomorék száműzöttek leszármazottai. Josephus Flavius ezzel szemben, egy lovas nomád, hódító népként mutatja be a zsidókat, azt állítva, hogy a zsidók tulajdonképpen a hükszosz nép volnának, vagy azok leszármazottai. 

Manethón történetíró, az Egyiptom története című művében, a hükszosz népről így ír : Keletről a Nílus deltájába érkezve, meghódították Alsó-E.-ot. (Az egyiptomiak hagyományosan, a Nílus torkolatvidékét nevezték Alsó-Egyiptomnak, míg az Etiópiával határos országrészt Felső-Egyiptomnak.) A hükszosz nép, Avarisz nevű várost alapította a Nílus folyó torkolatvidékén. Manethón szerint a hükszoszok 511 éven át uralkodtak Egyiptom felett. Az egyiptomi fáraók Dél-Egyiptomban, Thébában tartózkodnak ez idő alatt, és folytonos szabadságharcot folytattak a hikszoszok ellen. Kamosze fáraó űzte ki a hükszoszokat végleg. A távozó hikszoszok Kánaánba (Izraelbe) vonultak, Júdeában alapítottak várost, Jeruzsálemet. J.Flavius szerint tehát, az Egyiptomra törő hikszoszok, a valóságos zsidók. Igaz lehet ez?

A kutatók a közel-kelet-i térségéből származtatják a hükszosz nemzetet, és nem azonosítják a zsidókkal ! A hikszoszok Kr.e.1750 körül érkeztek Egyiptomba, az első átmeneti kor idején. A zsidók velük jöttek, talán mint rokonok? Vagy a hikszoszok felügyelete alatt velük együtt vándoroltak, csatlakozva valahol út közben?

Hogyan történt, a zsidók kiűzése Egyiptomból, Manethón leírása szerint?

Amenhotep fáraó, látni akarta az isteneket, ezért szólt Paapisz fiának, Amenóphisz papnak, hogy készítse fel őt, az imára, a jelenésre. A pap válasza az volt, hogy Isten meglátása csak úgy lehetséges, ha a tisztátalanoktól megtisztítja az országot a fáraó. Amenhotep uralkodó ezért összegyűjtötte a leprásokat, nyomorékokat, és Nílusi kőbányákba küldte őket. Néhány beteg egyiptomi pap is volt köztük. A papokat azonban, nem lett volna szabad, a köznéppel együtt, száműzni. Amenóphisz pap megjósolta, hogy 13 évig átveszik a bénák a hatalmat, az egyiptomi papokon esett sérelem miatt. Amenhotep fáraó, félve a jóslat beteljesedésétől, a hükszoszok elhagyott városát, Avariszt adta a bénáknak, leprásoknak lakhelyül, elengedvén őket a kőbányákból.

A leprások közt, volt egy egykori Héliopolisz-i pap, Oszarsziph nevű, aki lázadást szervezett a leprások közt, és behívta a hükszoszokat Egyiptomba, közös hadviselésre a leprásokkal, az egyiptomiak ellen. 200 ezer fővel érkeztek a hükszoszok meghódítani régi hazájukat. Amenhotep fáraó készült a harcra, de végül Memphiszből elhozva a szent Ápisz bikát, és fiával, Szethósz-al, más néven Ramesszész-el Etiópiába ment, elkerülve az összetűzést. A hikszoszok, és leprások együttesen felégették a városokat, a szentélyekben süttették meg a szent állatokat, istenszobrokat gyaláztak, a papokat ruhátlanul gúnyolták. Oszarsziph, héliapoliszi egyiptomi pap, ezután, a nevét Mózesre változtatta. Amenhotep fáraó, és fia Ramesszész (Ramszesz) Etiópiából visszatérve, a leprásokat, és hükszoszokat, Szíriái üldözték. Így szól, Manethón története, és Manethón nyomán, Apion-é, a zsidók eredetéről. Tehát, véleménye szerint, a zsidók, nem mások, mint a fáraó által, az országból kiűzött betegek leszármazottai.

Mért volt Manethón története kínos J.Flaviusznak? Mert Manethón egyiptomi történet szerint, a leprások, nyomorékok voltak a zsidók. A hükszoszokhoz fajilag közük nincsen, csupán hadi vállalkozásukat hajtották végre együtt. J.Flavius cáfolja a fentieket, szerinte a hikszoszok a valódi zsidók (!), a leprásoknak semmi közük a zsidókhoz, sőt, az egész történet nem is igaz, kitaláció !

J.Flavius tehát azt hangsúlyozza, hogy a zsidók a hükszoszok, vagyis a hükszosz nép azonos a zsidóval ! A zsidó nemzet történelme e szerint úgy szólna, hogy Kánaánból (Izrael), vagy Szíriából érkezve, meghódították Egyiptomot, és Avarisz városból irányították. Az egyiptomi Théba-i dinasztia fáraói viszont, távozásra kényszerítették őket, és ők visszaköltöztek szülőföldjükre, Kánaánba, Jeruzsálem várost megalapítva, amit fővárosnak tettek meg. Egyvalamit felejt el J.Flavius, a Tórát ! A zsidók szent könyvében, az Ószövetségben ugyanis maga Mózes meséli el, hogyan vezeti ki zsidó népét Egyiptomból, ahol építő-rabszolgamunkát végeztek ! Ha azonban, megszállói voltak Egyiptomnak, és fél évezreden át uralkodtak rajta, mint a hikszoszok, miért írná az Ó-Szövetség, hogy rabszolgaként menekültek?

Manethón történetíró leírását, több, más történetíró is megismétli, kisebb változtatásokkal. Pl. Khairémón, Lüszimakhosz.

Apión másik vádja a zsidókkal szemben az, hogy jeruzsálemi szentélyükben szamár bálványt rejtegettek, azt imádták. Mikor Antioklosz Epiphanész perzsa király kirabolta a szentélyt hadjárata folyamán, akkor talált rá a bálványra. A történet azért volt hihető a rómaiak számára, mert a hikszosz nép istene, amely népet J.Flavius a zsidók elődjeként jelölt meg, Szét-Tüphón volt, bika, kos, talán szamár alakú volt.

Antioklósz Epiphanész perzsa király, Apión története szerint, egy görög emberre is ráakadt a jeruzsálemi szentélyben, aki elmesélte neki, hogy a zsidók fogságba ejtették, és a templomban bezárva tartják, hízlalják, mert fel akarják majd áldozni őt, és a vérét rituális szertartásukon felhasználni.

Diodórosz, Tacitus történetíró is megemlíti a szamárkultusz vádját a zsidók ellen, és Tacitusz is, aki szerint viszont Bokkhórisz egyiptomi fáraó adott utasítást a leprások kíűzésre. A nép a sivatagban kóborolt, mikor szomjas szamarak kutakat mutattak nekik. Azóta is a szamár képmását imádják. Tacitusz így magyarázza a zsidók szamár kultuszát.

Az Apión által említett zsidó származáselmélet, ma már feledésbe merült.