Babérliget II.
2010. 11. 08.
A mágiáról majd’ minden fontosat megírt Hamvas Béla, tehát a szószaporítás felesleges. Pusztán emlékeztetőül: a mágia eredetileg a legmagasabb rendű, tudatos szellemi tevékeny-ség, megjelenésében messzemenően irracionális, kívül áll mindenféle logikán, tehát nem a szellem teszi azt. Varázsolni csakis a lélek tud, ugyan felhasználhat szellemi erőket és hatal-makat is, és varázslásának eredménye valamely újabb szellemi létező. Te mindig éles különb-séget teszel szellem és lélek között, én csak folytatom. A szellem nem cselekedhet tudatosan, mert a tudat a lélek. A szellem cselekedhet tudatosan, ha a lélek azt megengedi neki. A lélek továbbá megteheti és meg is teszi, hogy a mai értelemben vett tudatosság nélkül is cselekszik. Nincsen ebben semmi meglepő, ellenkezőleg, semmit sem tehetünk mai, elhomályosodott éle-tünkben mi, egyének és közösségek, aminek ne lenne valamilyen szellemre kihatása, akár in-dividuális szellemünkre, akár népünk szellemére, akár az általad legitimnek elismert szellemi-ségekre vonatkozóan. Mágiát gyakorolunk folyamatosan és rendületlenül, mást nem is tehe-tünk. Definíció: mágia a léleknek szellemre irányuló, szellemi létet alkotó és/vagy működtető cselekvése. Az anyagi kihatások, bár lehetnek, természetesen másodlagosak.
Kultúra a bármiféle cselekvések közötti magas összhang. Nos, az Ő fogalmát itt és ma úgy mondjuk, hogy: „szerves kultúra”. Ez ugyan beteges újat akarásaink közepette szétesett, már csak nyomokban tapasztalható. Egy külhoni lakatosműhelyben megakadt a szemem egy fém-fűrészen. Ez nem helybeli gyártmány, ez nagyon ismerős, ez egy magyar fűrész. S lőn, tény-leg az volt, mert amikor a magas kultúra már megszűnt, még, mint pótlék, megmaradtak az ef-féle sajátosságok, a kéziszerszámokra vonatkozó szabványok. Még létező, kissé magasabb mágia a táncház, és mágia, amikor nincsen az, mert hiszen böjtben nem szabad zenélni. Vará-zsol a hegedű, ha szól, és varázsol, amikor nem szól, varázsol a hegedűs, amikor a rendhez i-gazítja tevékenységét. Varázsol a mozi, amikor tömegesen mutat be kiagyalt katasztrófákat, amikor a szereplők egymáshoz való kizárólagos viszonya az üres gyűlölet, és varázsol, ami-kor két órán át naturális módon kínozzák a Gyermeket. Mágia oda és vissza, létrontás és épí-tés, a választás szabad, mert amint mondtad: ki vagyunk adva.
Veszed-é észre, Béla bácsi, hogy magyar kultúrkörben mozgunk? Mert parasztnak lenni bárhol másutt a legaljasabb lét. A francia paraszt szókincse, valahol olvastam, úgy háromszáz szó körül megállapodik. A görögöknél sem sokkal különb a helyzet. Egyedül a magyar pa-rasztnak van szókincse, egyedül a magyar parasztnak van akkora zenei kincse, amekkora. A francia paraszt legnagyobb öröme, ha gyermeke megtanul írni-olvasni, és netán értelmiségivé válik. A magyar paraszt „igénytelen”, de hiszen ezer éve jár iskolába, még írott forrás szerint is ötszáz az évszám. A Te idődben nem volt érvényben a nemzeti kultúrának a mai formában gyakorolt formája, és valamiképpen átsiklottál néhány különösségén ennek a „kalandozó ksát-rija”-népnek. Dehogyis akarom felülbírálni a Te igazságodat. Jól tudom, hogy a nacionaliz-mus kórtünet, de azt is, hogy az a három nyelv ősisége okán felette áll mindenféle nacionaliz-musnak. A latin és a görög ugyanúgy, mint a magyar.
Minden mágikus cselekmények között az első az Ige, lásd: Genezis. Semmit sem alkotott az Úr az Ő igéje nélkül. Megtehette volna, hogy lópatkóból vagy bakmajom farkából világot teremtsen, de Ő úgy döntött, hogy az igét alkalmazza. Az iskolában úgy tanítják: cselekvést, történést kifejező szó. Ám a magas hely minden szava, mondata ige is egyben. Ez a lényeg, mert a szófajok emberi kitalálások, viszont az Úr tömören fogalmazott. Tovább megyek: jóval innen az isteni cselekvésen, még a mi silány világunkban sem hangozhat el egyetlen szó, egy-etlen sóhajtás sem, egyetlen leírt betű vagy annak látszó firka, amely ne lenne egyúttal varázs-ige, mágikus aktus is. Jól tudja ezt az a sátánista csürhe, akik naponta gyalázzák környezetün-ket ocsmány jeleikkel.
A nyelvek közül a magyar az első. Nem demokratikusan, hanem hierarchikusan. Egészen hétköznapi tényeket kell csak átgondolni, hogy ezt belássuk. Azt, hogy szókészletünk na-gyobb bármely másikénál, azt, hogy irodalmunknak sajátosságai rendre a leginkább irracioná-lis műfaj, a költészet különös szerepére mutatnak. Irracionális tulajdonságai tömegesek, itt i-dézni nem is tudom, hanem olvasómat Kiss Dénes nevű, az idevágó kutatásokkal rendszere-sen foglalkozó költő-nyelvészhez utasítom.
A mágia nyelve a magyar nyelv. A magyar nyelv, akkor is, ha statisztikai szempontból néz-ve az egyik legkisebb népesség használja. Ám ez a népesség létszáma felett akkora irodalmat, és főleg költészetet művel, amekkorára példa nincsen a művelt nyugaton. „Zúgjál erdő, seje -haj, Csendülj mező, falevél,…”
Béla bácsi! Tisztelettel kijelentem, hogy egy téren megvertelek. Te utazásaid során mindig, mint idegen polgár laktál különféle panziókat, ottan ily minőségedben kiszolgáltak, miközben a babérliget-könyvedet tervezted. Megtörtént velem, egyszer Berlinben, egyszer Thesszaloni-kában, hogy magányos utcai bóklászásaim közepette megszólított egy (két) helybéli, és eliga-zítást kért valamilyen helyrajzi ügyben. Hol van a körjegyző, vagy a mit tudom én milyen hi-vatal, valami ilyesmit kérdeztek tőlem. Hamar kiderült, hogy nyelvüket sem értem, ekkor fel-tehetően szabadkoztak, és okosabb vezető után néztek, de a lényeg, hogy kinézték belőlem a helyismeretet. Otthon lenni az öt géniusz térein, mint magyar paraszt. Ugyan nem művelni azokat, csak annyira, hogy ha találkozom velük, nem ér meglepetés.
Pogány István
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
RSS
.jpg)
Ma este levettem a polcról a Babérliget-könyvet, és beleszédültem. Miket hord össze ez a Hamvas a kőbánya bugyraiban, két ávós pribék között! Majd hogy a Halál Angyala előtt ő nem fog rettegni és borzadni?